A Rolls-Royce kisméretű, moduláris, nukleáris erőműveket tervez a továbbiakban a Cseh Köztársaság számára, és ehhez a reményei szerint nagy segítségére lesz a Skoda JS - írta meg a Nuclear Newswire. Az amerikai nukleáris társaság lapja szerint 470 megawattos egység tervezését kezdenék meg együtt, mivel a csehek eredetileg is valami hasonló méretben gondolkodtak.
Az együttműködési megállapodás elsősorban a Skoda nukleáris szervizelési és mérnöki tevékenységére összpontosít. Maga a cseh cég idén júniusban lett a CEZ cseh állami energiavállalat tulajdona, miután az orosz OMZ csoportot, mely 2004 óta a Skoda JS tulajdonosa volt, kivásárolták. (A CEZ a Dukovany és a Temelin cseh atomerőművek tulajdonosa és üzemeltetője – ide köthető be a Skoda tudása, mely például a reaktorok kritikus alkatrészeinek gyártására és irányító mechanizmusok, illetve biztonsági vezérlőrendszerek építésére és karbantartására szakosodott.)
Csehek, hollandok, lengyelek
A Rolls Royce - ahogyan azt tavaly novemberben megírtuk - megkapta a londoni kormány támogatását ahhoz a tervéhez, hogy az Egyesült Királyságban kis méretű nukleáris reaktorokat építsen és új iparágat létrehozva, ilyen projekteket finanszírozzon. Ettől még ugyan távol van a RR, mivel még az első tervek is inkább csak a dizájnról és a külső, tájba illeszthető látványról szólnak, de a cégnél azzal számolnak, hogy 2030-ra kiforrja magát az a - most még kiindulási alapnak tekintett - terv, hogy a két focipályányi területre méretezhető, 470 MW-os egységeket kezelő mini atomerőművek jobb áron fognak termelni (elsősorban hosszú távú szerződéssel és nagyfogyasztóknak), mint amire az árampiac képes lehet.
Azok után, hogy a Rolls Royce augusztus végén kizárólagos fejlesztési megállapodást kötött a holland ULC-Energy BV atomenergia-fejlesztő céggel holland smr-ek majdani telepítésére, a cseh szerződéskötés azt jelzi, hogy a brit fejlesztők beszállnak az európai smr-ígérgetésekbe. Csehország és Hollandia mellett felbukkant már Románia is, amely 2028-ig már működtetni is akarna saját SMR-t, de Észtország (amely 2032-ig szeretne az elsővel el is startolni) és a 3. mochovcei reaktorblokkal éppen elkészült Szlovákia is kacérkodik ezzel az ötlettel.
Lengyelország azonban egy másik liga. Az országban, ahol egyetlen működő atomreaktor sincs, ahol nincsenek meg e technológiának sem a műszaki, sem a humán oldali alapfeltételei sem, az állami Enea szintén idén nyáron írt alá megállapodást az amerikai smr-fejlesztő Last Energy-vel, hogy együttműködjenek a mini nukik lengyelországi telepítésével kapcsolatban. Eközben tavaly ősszel a szintén amerikai NuScale szignózott hasonló céllal a KGHM Polska Miedź SA-val (KGHM) és a Piela Business Engineeringgel (PBE), és még a GE Hitachi is publikált hasonló tartalmú megállapodást. Ezen túlmenően Lengyelország annyira nem bízna semmit a véletlenre, hogy a francia EdF-fel is partneri megállapodást kötöttek, csak hogy az első lengyel atomerőmű építését elősegítsék. A francia cég pedig azt is jelezte, hogy 4-6 EPR típusú reaktort "szívesen telepítene".
[Megjegyzés: az EdF bár tervezni készül SMR-eket, nem ezt a technológiát ígéri a lengyeleknek. Ám arról a francia cégről van szó, aminek most a saját csődhelyzetével kell a leginkább foglalkoznia, mely nem tudja befejezni a saját EPR-mintareaktorának építését, mely a brit Hinkley Point C építésében anyagilag és műszakilag is folyamatosan megégeti magát, s mely cég éppen azzal küzd, hogy a térdre rogyott francia nukleáris flottát hogyan kellene rábírnia arra, hogy a közelgő tél növekvő francia energiaigényének kielégítésébe nagyobb hatékonysággal szálljon be.]
Túl későn, túl drágán
Az ígéretek és a megállapodások kapcsán a kis moduláris atomerőművekkel valójában egy probléma van: az, hogy az SMR technológia még nincs készen. Még egyetlen kereskedelmi termelésbe szánt mini nukit sem építettek meg a világon. Ahogyan az Energiaklub nemrég publikált tanulmánya (melyből kiderül, hogy ma a világ 18 országban több mint 70 SMR-terven dolgoznak, és ennyi projektben zajlik jelenleg érdemi fejlesztés, illetve projektelőkésítés) sok forrás feldolgozását követően megállapítja:
A tanulmányban hivatkozott egyik, az EWG által publikált tudományos cikk a "mi a baj az SMR-ekkel" kérdést tárgyalva a méretgazdaságosságot, a fajlagos költségeket, a tervezett tömeggyártás kockázatait és a biztonsággal kapcsolatos fenntartásokat emelte ki, de azt is, hogy az ellátási lánc felállításához szükséges beruházások ösztönözhetősége is kérdéses.
Nos, ez utóbbival kapcsolatban Csehországban a jelek szerint elindultak azon az úton, hogy e tételt mégis kipipálják.
A brit-cseh megállapodást követően a Skoda JS-nél legalábbis bizakodóak. Milos Mostecky, a cég kereskedelmi igazgatója szerint az ő eddigi útjukhoz jól passzol a Rolls Royce SMR-elképzelése, mivel Pilsenben eredetileg a 440 megawattos (orosz) atomerőművi technológia alkatrészkiszolgálására, gyártási és karbantartási munkáinak elvégzésére voltak berendezkedve, a brit cég mini atomerőműve pedig 470 MW-osnak készül. "Lehetőség van arra, hogy mérnöki, gyártási és karbantartási képességeinket, valamint know-how-unkat az SMR projektekben, Európában is hasznosítsuk” - tette hozzá Milos Mostecky.