A regnáló orosz államfőnek nem sok oka van az ünneplésre 2022 őszének elején, miután az Ukrajna ellen indított háborújában az ukránok mellé állt a hadi szerencse. Ami fordíthat a dolgon, az nagyrészt a harctéren kívül, az európai országok utcáin keresendő – írja Andreas Kluth, a Bloomberg publicistája. Az orosz propagandának el kell érnie, hogy az orosz gáz megvonásával egekbe hajtott rezsiköltségek miatt elégedetlen emberek szembe forduljanak Ukrajnát támogató kormányaikkal. Ha ez sikerül, akkor megtámadott ország elvesztheti segítőit, meggyengülhet, és ezzel az orosz hadsereg prédájává válhat.
Hogy miről van szó, arra utal a Verisk Maplecroft kutatóintézet tiltakozásindexe, ami azt mutatja hány országban várhatók tüntetések a társadalmi elégedetlenség miatt. E szerint idén ősszel a vizsgált 198 ország közül 101-ben mennek majd az utcára az emberek, Algériától a viszonylag gazdag európai országokon át Srí Lakáig. Az ok az elszálló infláció, az élelmiszerek és a energia megfizethetetlenné drágulása, s ezzel az emberek megélhetési költségeinek megugrása.
Első fecskék
A csehek és a németek már jelezték, hogy mi várható. Prágában hetvenezer ember ment az utcára azt követelve, hogy az EU adja fel az orosz gazdaság elleni szankcióit, kössön új gázmegállapodást Moszkvával, hagyjon fel a fegyverszállításokkal Ukrajnának. Sokan az EU-t és a NATO-t hibáztatták a háborúért Vlagyimir Putyin helyett, aki elrendelte az inváziót. A tüntetők között túlnyomó részben a radikális jobb- és baloldaliak voltak többségben.
A cseh demonstráció után a kelet-németországi Magdeburgban és Lipcsében voltak hasonló hangvételű felvonulások, amelyeket a radikális jobb részéről az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak párt, a baloldal részéről a posztkommunista Baloldali Párt támogatott. A tüntetések résztvevői nem spóroltak Putyin iránti rokonszenvük és Ukrajnával szembeni közönyösségük kifejezésével, továbbá az Egyesült Államokat és a Nyugatot minősítő gunyoros megjegyzésekkel.
Mindkét német párt forró őszt ígér a lefagyó lábak ellen, ahogy a szlogenjük szól, bár eközben igyekeznek távolságot tartani egymástól. A valóságban világnézetük sok hasonlóságot takar. Támogatóik jellemzően keletnémetek, akik tüntettek a menekültek és a bevándorlók ellen a 2015-2016-os bevándorlási válság idején, majd a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos korlátozások ellen a pandémia alatt.
A Bloomberg cikkírójának diagnózisa szerint társadalompszichológiai DNS-ük közel áll egymáshoz: Benuto Mussolini olasz fasiszta diktátor mutat példát erre, aki baloldaliként kezdte mielőtt összeházasította a jobboldali nemzeti érzést a baloldali szociális elvárásokkal. A radikálisok mindként oldalon hajlanak a populista, autokratikus politikai rendszerek támogatására, előnyben részesítik a közösséget, a nemzet, illetve az alárendelt társalmi osztályok közösségét az individualizmussal szemben. Ami megkülönbözteti őket az ellenségképük: a radikális jobboldal a más „törzshöz” tartó idegeneket, a külföldieket utálja, a radikális bal a gazdagokat, a jómódúakat.
Stockholm szindróma
Putyin arra játszhat, hogy ezekből a tiltakozó rétegekből kiindulva ki tudja alakítani az európai társadalmak lakónak többségében a Stockholm-szindrómát, amely egy 1973-as túszejtésről kapta a nevét. Ebben a bankrablók túszul ejtettek négy banki alkalmazottat, akik elfogadták túszejtőik álláspontját, oly annyira, hogy később gyűjtést szerveztek a bírósági költségeikre. A Bloomberg cikkírója szerint Magyarország a példája annak, hogy Putyinnak sikerült egy kormányt és egy társadalom többségét Stockholm-szindrómába hipnotizálnia.
Ami megnehezíti a dolgát az az, hogy az európai társadalmak többségének nincs jó véleménye az oroszokról. A magyaroknak sem volt a jelenlegi politikai-gazdasági rezsim oroszbarát irányvonalra váltása előtt, és vannak köztük továbbra is oroszellenesek; elsősorban a balti országokról, a lengyelekről, a finnekről vagy a románokról van szó.
A lényeg, hogy a Nyugat akkor szoríthatja vissza az revansista orosz politikát, ha egységes marad és támogatja az oroszok ellen harcolni kész ukránokat. Az idei ősszel és télen tovább növekvő megélhetési költségek tesztelni fogják az európai társadalmak kitartását e mellett a politika mellett.