Boris Johnson volt londoni polgármester és exkülügyminiszter tábora fellélegezhetett a brit Konzervatív Párt elnökválasztási kampányának legutóbbi fordulója után. Nem azért, mert jelöltjük bejutott a következő fordulóba, mivel ez nem volt kérdés, hanem azért, mert kiesett a versenyből az az ellenfele, Michael Gove környezetvédelmi miniszter és hozzá hasonlóan ismert brexiter, akivel szemben nehezebben győzhetett volna. Jeremy Hunt jelenlegi külügyminiszter marad állva, akivel szemben jobbak az esélyei, ugyanis ő a 2016-os függetlenségi népszavazáson az Egyesült Királyság EU-ban maradására szavazott.

Így látja a brit sajtó a választás első fordulójának végeredményét. Ebben a körben a tory parlamenti képviselők több szavazáson döntöttek arról, ki legyen az a két pártelnök-miniszterelnök-jelölt, aki versenybe szállhat a párt 160 ezer tagjának szavazatáért. Július végéig tart a kampányuk és egyben a voksolás, akkor derül ki kit akar látni a párttagság az ország élén.

Kapcsolódó

Trükkös képviselők

Akár utálja valaki az egyéni külsejével és stílusával könnyen a figyelem középpontjába kerülő Boris Johnsont, akár nem, tudomásul kell vennie, hogy ennek a politikai versenynek kimagaslóan ő a sztárja - emlékeztetett Laura Kuenssberg, a BBC belpolitikai szakírója. Minden szavazási fordulót utcahosszal nyert meg ellenfelei előtt, az utolsóban 160 szavazatot kapott, míg Hunt 77-et, Gove pedig 75-öt. Az utóbbi két szám közötti kicsi különbség nyomán találgatások indultak meg arról, hogy Johnson támogatóinak egy része inkább Huntra voksolt csak azért, hogy ne Gove legyen favoritjuk ellenfele.

Johnson és Gove kart karba öltve csinálta végig a 2016-os referendumot a brexit mellett érvelve, majd miután győztek, Gove szembe fordult politikai barátjával, elindult az akkori kormányfő, David Cameron lemondásával megüresedett miniszterelnöki posztért, amivel megosztotta a Johnsont és őt támogatók táborát. Ezzel értelmetlenné tette a volt londoni polgármester indulását - Johnson nem is szállt be abba a versenybe, amelyet Theresa May akkori belügyminiszter nyert meg. Most az a veszély fenyegetett Johnson szempontjából, hogy ha Gove-val versenyezne, az megosztaná a brexiter párttagokat, a maradáspárti toryk pedig mintegy "kisebb rosszként" Gove mellé állnának. Ez ellensúlyozhatta volna nagy fölényét.

Hunt személyében azonban egy maradáspárti ellenfél áll szemben vele, nem véletlen, hogy a külügyminiszter első nyilatkozatában a verseny esélytelenebb szereplőjének minősítette önmagát. Ami közös kettejükben az az, hogy Oxfordban szerezték a diplomájukat, azaz a brit felső tízezer tagjai.

Nyitott kérdés

Nem meglepő ennek tükrében, hogy a Bloomberg nem a vezetőválasztással foglalkozott a mezőny kétszereplősre zsugorodása nyomán, hanem azzal, hogy a szigetországgal kapcsolatos gazdasági előrejelzéseket firtatta. Egyelőre nem teljesültek a sötét forgatókönyvek, amelyeket azok fogalmaztak meg, akik úgy vélik, hogy a brexit nagyon rossz a brit gazdaságnak. Az IMF például recessziót jósolt, miközben a munkanélküliség 45 éves mélyponton van.

Más mutatók is jól alakultak 2018-ban, ám ezzel egyidejűleg néhány figyelmeztető fény riadójelzésre váltott. A tőzsde nagy hullámzásba kezdett, a font pedig határozottan gyengült az euróval szemben arra a lehetőségre, hogy olyan miniszterelnöke lesz az országnak, aki október végén válási megállapodás nélkül is kilépteti az országot az EU-ból. A gyenge font meglökte az inflációt, a bizonytalanság fékezi a vállalati beruházásokat.

Sok cég inkább embereket vesz fel, ha bővíteni akarja tevékenységét, ahelyett, hogy fejlesztené berendezéseit, ami hosszabb távon borítékolhatóan rontani fogja a brit gazdaság hatékonyságát, s ezzel versenyképességét. A nagy kérdés tehát az, hogy az Egyesült Királyságra egy gazdasági vihar vár, amennyiben megállapodás nélkül szakad ki az EU-ból, vagy lesz egyezség, s így megússza egy felhős időszakkal. Mostani tudásunk, a jelöltek nyilatkozatai alapján ez lehet Johsnon és Hunt meccsének a tétje.