A „csak vergődjünk át valahogy ezen a problémán” megközelítés egy kormány esetén nem tűnik szerencsés próbálkozásnak, ám egy politikai stratéga szerint, aki kormányzati tanácsadóként is dolgozott, sokszor beválhat. Az Egyesült Királyság jelenlegi kormányának viselkedése arra utal, hogy ezt a „filozófiát” követi, így a szigetország jövője azon múlhat, hogy Boris Johnson miniszterelnök át tud-e evickélni a brexit okozta gondok tengerén a túl partra vagy sem – véli Robert Shrimsley, a Finacial Times (FT) belpolitikai szakírója.

Ezt a módszert azért kénytelen alkalmazni a brit kormányfő és kormánya, mert ragaszkodik a „színtiszta” brexithez, elutasítja azokat a lehetőséget, amelyek kézenfekvő megoldást kínálnának. Például Észak-Írországgal kapcsolatban az okozza a jelenlegi feszültséget, ami utcai erőszakká fajult, hogy Nagy-Britannia és az Ír-sziget csücske más vámrezsimbe került az EU-hoz képest, miközben nyitva kellene tartani az ír-északír határt. Így belső vámhatár jött létre az Ír-tengeren, amelyen a brit hatóságoknak az EU ügynökeként kellene lebonyolítaniuk a vám- és áruszabvány-ellenőrzéseket. Ez az úgynevezett északír protokoll.

Ha az Egyesült Királyság saját jogrendjében érvényesítené az uniós agrártermékszabványokat, akkor nem lenne szükség az északír protokollra, az északír brit unionisták nem éreznék úgy, hogy országukat ezzel leválasztják az Egyesült Királyságról, és nem lázadnának ez ellen. Ez persze megszüli az erőszakot a nacionalista oldalon is, ahol elfogadhatatlannak tartanák, ha a vámolást az ír-északír határon végeznék, valós elválasztó vonallá téve ezt a határt. Az uniós élelmiszerszabványok bevezetése azonban lehetetlenné tenné, hogy az Egyesült Királyság önálló kereskedelmi egyezményeket kössön más országokkal, főként az USA-val, azaz csorbulna a brexit.

Megoldani a megoldhatatlant

Így nem marad más lehetősége a kormánynak, mint hogy némi tűzoltással igyekszik enyhíteni a feszültségeket, és abban bízik, hogy a felek belefáradva a konfliktusba abbahagyják a balhézást. Más szóval idővel elfogadják a kormány akaratát, még ha ez a módszer kissé olyan is, mintha London az Egyesült Királyság tagállamaival szemben úgy viselkedne, mint a korábbi gyarmatokkal. Az északír helyzet sajátossága, hogy a brit unionisták azért szavaztak a brexitre, mert úgy gondolták, hogy a független országban jobban odaragaszthatják országukat Nagy-Britanniához, ám ezzel szemben elmozdultak az ír egyesítés fel, mert úgy tűnik, másként nem lehet biztosítani a zavartalan kapcsolatot Észak-Írország és Írország között.

Johnson abban bízik, hogy ha kormánya elszabotálja az északír protokoll végrehajtását, azt végül kényszerűen elfogadja az EU és az írek is. Azt reméli, hogy az unió nem fog szó szerint ragaszkodni azokhoz a szabályokhoz, amikről még 2019-ben állapodtak meg ezzel kapcsolatban, és ha kissé javítani tudják a szegény északír unionista közösség életszínvonalát, akkor ők is megnyugodnak és végül „minden rendben lesz”.

Mennének a skótok is

Hasonló a helyzet Skóciában, ahol heteken belül olyan helyi kormány kerülhet hatalomra, amelynek felhatalmazása lesz a skót függetlenségi népszavazás kiírására. London kínálhat a skótoknak valamivel jobb közszolgáltatásokat és pénzt, azzal utasítva el a referendumot, hogy a pandémia lecsengése után nem kellene újabb bizonytalansággal rontani a gazdasági és politikai környezetet. Tény, több hatalom delegálásával Londonból a tagállami szintre nem sokra mennének, mert a nacionalistáknak semmi sem lenne elég, de talán felajánlhatnák az északír mintájára a skót protokoll bevezetését, amivel Skócia gazdaságilag az EU tagja maradna, amit az ott élők többsége akar.

Az időnyerésre játszás illik Johnson személyiségéhez – véli az FT publicistája. Bízik benne, hogy kitart a szerencséje és hibázhatnak az ellenfelei. Észak-Írországban azonban a feszültség enyhülése ellen hat, hogy a brit unionisták vezetése az északír protokoll elleni hangulat erősítésében érdekelt, mert ettől remélhet több szavazatot a következő helyi parlamenti választáson. Skóciában a függetlenségi népszavazás merev elutasítása csak olaj a tűzre.

Johnson nem tud mást, mint az átevickéléssel próbálkozni, ha egyszerre akar tökéletes brexitet és az Egyesült Királyság széthullásának elkerülését, ám ennek óriási a kockázata. A brit birodalom története arról szól, hogy hosszú ideig el lehet odázni változásokat, és le lehet csitítani vagy el lehet odázni a birodalommal szembeni lázadásokat, ám egyszer csak eljött a pillanat, amikor ez taktika már nem működött.