Majdnem hat év telt el a 2016. júniusi brit függetlenségi népszavazás óta, amelyen a szavazók többsége  a brexit mellett döntött, ám Észak-Írország azóta is a brit függetlenség következményeivel küszködik. A köztársaságpárti, illetve brit unionista írek közti béke ellentmond az Egyesült Királyság függetlenségének, mert az Írország és Észak-Írország közti határ csak akkor maradhat szimbolikus, ha mindkét ország az EU vámuniójának és egységes piacának része, azaz egy gazdasági egységet alkotnak, miközben Nagy-Britannia politikailag és gazdaságilag is függetlenné vált.

Észak-Írország decentralizált törvényhozásába május 5-én választottak képviselőket a választók, ám könnyen lehet, hogy folytatódik a politikai pangás, ami az elmúlt években jellemezte a brit tagállam politikai életét – derül ki Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai publicistájának elemzéséből. A szavazókat főként a megélhetési költségek emelkedése és a közszolgáltatások színvonala izgatta, azonban volt két további fontos témája is a kampánynak. Az egyik az úgynevezett északír protokoll betartása, a másik hogy a megosztott országban többséget szerezhet a korábban radikális köztársaságpárti, manapság mérsékeltebb, nacionalista Sinn Féin párt.

Kapcsolódó

Végül az utóbbi megtörtént: a Sinn Féin 27 képviselőt küldhet a parlament épületéről Stormontnak is becézett helyi törvényhozásba, míg a legjobb eredményt elért brit unionista párt, a DUP 25-öt, a két közösség összefogása mellett álló Alliance Party több mint kétszeresére növelve képviselői számát 17-et, egy másik brit unionisra párt, az UUL 9-et, és egy másik köztársaságpárti, egy szocialista párt, az SDLP 8-at.

Patthelyzet

Michelle O'Neill a kétnapos számolgatás után nyilvánosságra hozott eredmények ismertében azt mondta, hogy pártja kész május 9-én hétfőn megkezdeni a kormányalakítási tárgyalásokat. A szabályok szerint a győztes vezetőjeként ennek ő lesz az első minisztere. Jeffrey Donaldson, a DUP elnöke elismerte a választás eredményét, de a részvételét a kormányban az északír protokoll megváltoztatásához kötötte. Márpedig részvétele nélkül nem lesz helyi kormánya Észak-Írországnak.

A közjogi szabályozás ugyanis a köztársaságpárti és brit unionista közösség párhuzamos képviseletén alapul: az egyik legnagyobb pártja adja az első minisztert, a másik legnagyobb pártja a helyettesét. A DUP, amely a választásokig a legnagyobb párt volt a Stormontban, így ez a párt adta az első minisztert, a protokoll elleni tiltakozásul februárban kilépett közös kormányzásából, amivel lebénította a helyi kormányzást.

A brexit öröksége

A DUP támogatta a brexitet, miközben elutasította az összes kompromisszumot, amit Theresa May konzervatív kormánya a népszavazás után kötött volna az EU-val. Ez a brit üzleti lap cikkírója szerint hibás politika volt, mert megakadályozta gazdasági és politikai unió közti ellentmondás viszonylag könnyű megoldását. Ha ugyanis az Egyesült Királyság az EU vámuniójának része maradt volna, ahogy a May-kormány tervezte, akkor nem lett volna szükség Nagy-Britannia és Észak-Íroszág közt vámellenőrzésekre.

Boris Johnson kormánya azonban kiléptette a szigetországot a vámunióból, aminek nyomán megszületett az úgynevezett északír protokoll. Ennek az a funkciója, hogy megoldja azt az ellenmondást, miszerint Észak-Írország a vámunióban és az EU egységes piacán maradt, míg az Egyesült Királyság önálló vámrezsimbe került. (Minderről Johnson első kormánya állapodott meg az EU-val 2019 őszének végén.)

A protokoll lényege szerint az Egyesült Királyság hatóságainak az EU ügynökeiként kellene vámolnia a Nagy-Britanniából Észak-Írországba tartó árukat. A gond az, hogy ezzel de facto vámhatár jött létre az Ír-tengeren az Egyesült Királyságon belül, ami a DUP szerint az első lépés afelé, hogy Észak-Írország kilépjen a brit unióból. Ezért akarják a protokoll eltörlését, amivel viszont az a gond, hogy az ír-északír határt kellene valós határra tenni, ami megtörtné a katolikus és protestáns írek között nehezen kivívott békét (valójában sokak szerint inkább csak tartós fegyverszünetet).

Külső környezet

A választás utáni nyilatkozatok alapján úgy tűnik, hogy a DUP az új helyzetben addig akarja blokkolni a helyi hatalom működését, amíg a londoni kormány fel nem mondja az északír protokollt. A Financial Times szakírója szerint ez különösen kényelmetlen helyzetet teremthet, mert azt az érzést keltheti, hogy a brit unionisták felülírva a demokratikus szavazás eredményét nem akarják átadni a hatalmat. A londoni vezetés ugyanakkor arra készül, hogy többé kevésbé teljesíti a brit unionisták a kéréseit.

Olyan törvényt akarnak bevinni a londoni törvényhozás elé, amely jogot adna a brit kormány minisztereinek arra, hogy egyoldalú döntéssel felülírják a protokoll rendelkezéseit. Ezzel lesokkolnák az Európai Bizottságot, amely a protokoll betartatásával igyekszik védeni az egységes piacot (bár a brit üzleti lap publicistája szerint túl mereven ragaszkodva a szabályokhoz).

Összességében nagyon úgy tűnik, hogy az együtt döntést biztosítani hivatott szabályozásba kódolva van valamelyik fél bojkottjának lehetősége, ami lefagyasztja a helyi hatalom működését. Reformra lenne szükség, amit az ír és brit politikai elit együttműködve kidolgozhatna, ám ahogy egy megfigyelő fogalmazott: az elhatározás lelkileg megvan, de a kétféle ír közösség között ma sem igazán békés viszony miatt politikailag nincs.