A felületes szemlélő akár viccesnek is tarthatja, hogy az Egyesült Államok elnöke, aki részben azért nyerte meg a 2016-os elnökválasztást, mert ellenfeléről, Hillary Clintonról kiderült, hogy külügyminiszter korában privát e-mail-címéről folytatott hivatalos levelezést, azaz megengedhetetlenül gondatlan volt, még nála is gondatlanabb lehet - írja a Bloomberg. A New York Times szerint ugyanis Donald Trump nem hajlandó lemondani privát iPhone-ja használatáról, amelyet jó eséllyel lehallgat az orosz és a kínai titkosszolgálat egyaránt.

A Fehér Ház ugyan tagadja, hogy ebből bármilyen biztonsági kockázat következne, ám Jonathan Bernstein, a sajtóorgánum vezető publicistája, egyben több egyetem politológia professzora súlyos figyelmeztető jelet lát az ügyben. Az USA történetének rossz elnökei nem okoztak katasztrófát hatalomra kerülésükkel egyidejűleg, de kisebb hibáik hozzájárultak az ország történetének kisebb vagy nagyobb összeomlásaihoz.

A botrány

A New York Times oknyomozó újságírói azt állítják, hogy az elnök saját mobiltelefonját használja, amelyet nem láttak el nemzetbiztonsági védelemmel. A szerzők a Fehér Házhoz közeli számos jelenlegi és korábbi tisztségviselőre hivatkoznak, akiket frusztrált Tump hanyag hozzáállása az elektronikus biztonság kérdéseihez. Mivel más lehetőséget nem láttak, úgy vélték, a nyilvánosság erejével kell nyomást gyakorolniuk volt vagy jelenlegi főnökükre.

A lap állítása szerint Trump annak ellenére ragaszkodik kedves iPhone-jához, hogy tájékoztatták róla: szinte biztos, hogy a kínai és az orosz titkosszolgálat is lehallgatja azt. Elvileg elnökként havonta kéne cserélnie telefonjait, de nem teszi. Azért használja védetlen készülékét, mert abban van megszokott telefonkönyve.

Emellett nem akarja, hogy a Fehér Ház apparátusa tudja, kivel beszél. Kína viszont így szerezhet tudomást arról, kik azok a barátai, akiken keresztül manipulálhatja az elnököt. A Trumphoz közelállók szerint kifecseghet titkos információkat is a védetlen mobilon folytatott beszélgetésekben. Ebben csak az akadályozza, hogy magasról tesz azokra a tájékoztatókra, amelyeken beosztottai ilyeneket osztanak meg vele.

Figyelmeztetések sora

Bernsteint nem az zavarja elsősorban az botrányban, hogy Clinton e-mailes ügyének tükrében mekkora képmutatásról tesz tanúbizonyságot az elnök. Ennél fontosabb, hogy illik a vele kapcsolatos figyelmeztetések - notórius hazudozó, végtelenül hiú, csődsorozatot produkáló vállalkozó, nem hozta nyilvánosságra adóbevallásait - sorába.

A saját stábjának emberei teregetik ki az ügyet, akiknek az lenne a dolguk, hogy fényezzék. Felmerül a kérdés, hogy ha most ezt teszik, mit fognak írni a memoárjaikban, amelyek lényege, hogy az események szereplői elmondják, amit aktív korukban nem lehetett. Milyen információt tartanak vissza, ami tényleg sokat árthatna az elnöknek és az országnak.

Trump rajongótábora persze az ellenséges média hazugságának fogja beállítani az ügyet, ám a Bloomberg publicistája szerint még ők sem lehetnek annyira elvakultak, hogy ezt elhiggyék. Mind az újságírók, mint a mögöttük álló sajtóorgánum a hírnevével, a jól fizetett állásával, illetve az üzleti bevételeivel játszik, amikor a legkomolyabb sztorijait elővezeti. Tévedhetnek persze, de elemi érdekük, hogy mindent megtegyenek ennek elkerülésére.

Túlzás vagy sem

Ellenérv lehet az is, hogy a Trump elnöki képességeit megkérdőjelező figyelmeztetések eltúlzottak, hiszen eddig nem követett el nagy hibákat. Bernstein szerint azonban ez nem igaz. A rossz elnökök nem okoznak azonnal katasztrófát. Az 1976 és 1980 között regnáló demokrata Jimmy Carter egy ideig ellátta a feladatait, bár voltak jelei a gyengeségének. Csak a vége felé derült ki, hogy alkalmatlan, amikor több mint egy éven át nem tudta megoldani a teheráni amerikai nagykövetségen túszul tartott amerikaiak kimentését, majd rábólintott az ennek érdekében indított, katasztrofális eredménnyel zárult katonai mentőakcióra.

Ugyanez a helyzet a republikánus George W. Bushsal. Ki gondolta volna 2000-es és 2004-es megválasztásakor, hogy kormánya 2008-ban hagyja csődbe menni a Lehman Brotherst, amely elindította a pénzügyi világválságot és az azt követő katasztrofális gazdasági recessziót.

"Nagy" elődök

Régebbi példa az 1857 és 1861 között hivatalban lévő James Buchanané, aki semleges álláspontot képviselt a rabszolgaság kérdésében, ezzel megágyazott a déli államok kilépésének az USA-ból, illetve az ezt követő polgárháborúnak. Az 1929 és 1933 között hatalmon lévő Herbert Hoover nem volt hajlandó állami gazdasági beavatkozással kezelni az 1929 őszén kirobban világgazdasági válságot, amivel súlyosbította annak következményeit.

A Bloomberg publicistája immáron nagyon valószínűnek látja, hogy Donald Trump egy olyan súlyos problémának ágyazhat meg az USA történetében, amilyen Carter vagy Bush elnökségét fémjelzi. Kisebb hibái összeadódnak, és amikor a feltételek összeállnak ehhez, elkerülhetetlen lesz a nagyobb baj.

A fotó forrása: Pixabay.