Nagy-Britannia fel akarja gyorsítani a brexitről folyó tárgyalásokat, míg Brüsszel nem siet. Zsarolás és szabotázs - hallani mindezzel kapcsolatban a Westminster elszánt brexitpárti politikusaitól. Pedig a helyzet egyszerű: minél sürgősebb a briteknek a megállapodás, annál erősebb az EU oldalán a késztetés arra, hogy húzzák az időt - írja a Financial Timeson (FT) megjelent cikkében Philip Stephens politológus, aki jelenleg a berlini Robert Bosch Academy ösztöndíjas kutatója.

Rafinált alapszerződés

Kapcsolódó

Mindez nem másból következik, mint az uniós alapszerződés 50. cikkelyéből, amelyben azért szabtak kétéves határidőt a válási tárgyalások lebonyolítására, hogy minél jobban megnehezítsék a kilépést az EU-ból a tagállamoknak. Egyebek mellett szakértők sokasága figyelmeztet arra, hogy ennyi idő alatt lehetetlen letárgyalni egy ilyen bonyolult folyamat részleteit.

Ezzel Theresa May brit miniszterelnök is tisztában volt - hiszen a szakértői felhívták rá a figyelmét -, amikor márciusban benyújtotta az Egyesült Királyság kilépési kérelmét, elindítva a kétéves visszaszámlálást. Ez azonban az előtt történt, hogy júniusban vereséggel felérő halvány győzelemmel zárta az előrehozott parlamenti választást, amelyet ő íratott ki azzal a céllal, hogy növelje pártja többségét az alsóházban.

Az alapszerződés kilépési szabálya hordoz egy belső aránytalanságot. Ha a távozó ország úgy hagyja el az uniót, hogy időközben nem köt az EU-val és lehetőleg más országokkal is új kereskedelmi szerződéseket, akkor a senki földjén találja magát a nemzetközi kereskedelemben, ami a padlóra viszi a gazdaságát. Eközben az uniót is komoly kár éri, de nem akkora, mint a kilépő államot.

Spekuláló tagországok

Írország kivételével a többi tagország hasznosnak láthatja a válási tárgyalások kisiklatását. Azt gondolhatják, hogy a britek - látva milyen súlyos következményei lennének a brexitnek - meggondolják magukat, és az egész probléma egy csapásra elillan.

Ráadásul az EU-nak nem érdeke, hogy belemenjen egy korai megállapodásba a jövőről, amikor Nagy-Britanniában még házon belül is vita folyik arról, milyen brexitet akarnak. Miközben a tévékamerák a brit-EU tárgyalások előtti és után sajtótájékoztatókra irányulnak, valójában érdekesebb az a vita, amely a londoni eliten belül folyik a kilépés feltételeiről.

A balul sikerült választási kaland megfosztotta a Mayt személyes befolyásának javától, ezért kérdéses, hogy kormányfőként bármilyen Brüsszelben elért megállapodást végre tudna-e hajtani odahaza. Végső soron az unió oldalán az az ésszerű döntés, ha hagyják, hogy az idő a kezükre játsszon.

Mire számíthat

Elképzelhető, hogy a sarokba szorult May ebben a helyzetben azt gondolja, van egy válasza erre a helyzetre. Közvetlenül, egyenként kell egyezségre jutnia az EU kulcsállamaival, elsősorban Németországgal. Ha Angela Merkel - a várakozásoknak megfelelően - nyer a szeptember végi parlamenti választáson, nyitott lehet arra, hogy rábírja az EU-t a tárgyalások felgyorsítására.

Londonban az elmúlt 44 évben, amióta az Egyesült Királyság az EU tagja, sokszor gondolkodtak hasonlóan. Abból indultak ki, hogy a mindenkori német vezetés az atlanti együttműködés híve - akárcsak Nagy-Britannia -, előnyben részesíti a liberális piac működését - hasonlóan a szigetországhoz és szemben a központosító Franciaországgal -, továbbá mégiscsak az Egyesült Királyság a német feldolgozóipar legjövedelmezőbb piaca.

Ezen az alapon a két országnak egy oldalon kell állnia. Ezt gondolhatta David Cameron, May elődje is, amikor megpróbálta rávenni Merkelt az EU brit igényeknek megfelelő reformjára, ám tévedett. A kancellár keményen védte az unió meglévő szabályrendszerét, a jogi keretek stabilitását, ellenállt a külön alkunak. Az FT pubilistája úgy látja, hogy May Cameron hibáját készül megismételni arra bazírozva, hogy az EU-s szabályok felülírásával megkönnyíteni a brit kilépést.

Nem ezzel fog foglalkozni

Németországnak megvan a maga napirendje. A közvélemény-kutatások szerint Merkel simán megkapja a felhatalmazást negyedik kormányzati ciklusára, ám nyitott kérdés, hogyan állhat össze egy kormányzóképes koalíció. Merkel, ha nyer, a következő hónapokban saját további kormányzásának megalapozásával fogja tölteni az időt. Ez fontosabb lesz neki, mint a brexittárgyalások.

Az Európa-politikában pedig továbbra is a megmaradó 27 tagország stabil együttműködését teszik az első helyre. Ha szükség lesz egy újabb görög segélycsomagra, milyenek legyenek ennek a feltételei, hogyan mélyítsék az eurózóna integrációját és miként erősítsék a schengeni határok védelmét - mindez fontosabb Berlinnek, mint a brexit.

Kínos üzenet

Az FT cikkírója szerint Merkel azt üzeni Maynek, hogy tartsa magát ahhoz, amivel tavaly nyáron átvette a kormányzást: Brexit means Brexit. Azaz az Egyesült Királyság viselje a következményeit uniós távozásának. Németországnak prioritása a megmaradó országok integritása az uniós jogrendszer megőrzése.

Akik kiszállnak a közösségből, nem élvezhetik annak előnyeit. Más szóval Angela Merkel nem akarja, hogy országa kitüntetett, "baráti" viszonyban legyen Nagy-Britanniával. Németországnak Európára van szüksége, amelyet nem ad fel azért, hogy megkönnyítse Theresa Maynek a brexit levezénylését.

A címlapkép forrása: DANIEL LEAL-OLIVAS/AFP