Az európai államoknak el kell fogadniuk a hét végi görögországi választások eredményét, akármi legyen is a szavazás kimenetele - jelentette ki Michel Sapin francia pénzügyminiszter. A párizsi kormány kész tárgyalni az ország új vezetővel a GDP 175 százalékára duzzadt államadósság átalakításáról, illetve az EU-IMF segélyprogram feltételeinek módosításáról. Sapin a Financial Timesnak leszögezte, nem fogják megkérdőjelezni a szavazás eredményét akkor sem, ha a radikális baloldali Sziriza győz.

Ennek egyre nagyobb az esélye, miután a legfrissebb, hét végi közvélemény-kutatások is azt mutatják, hogy a görög államadósság csökkentését ígérő párt 3-4 százalékos előnnyel vezet legerősebb ellenfele, az EU-IMF program folytatása mellett kampányoló, jobbközép Új Demokrácia előtt. Ez a különbség egy hónapja nem változik. Sapint szerint a választások kimenetelének tudomásul vétele nélkül nem lehet megőrizni az eurózóna stabilitását.

A görögöknek sok további reformot kell végrehajtaniuk, de nem keveset már eddig is végrehajtottak - mondja a francia pénzügyminiszter. Ezért az eurózóna többi országának szolidaritást kell tanúsítaniuk velük. Kizártnak tarja, hogy Görögország kilépjen az eurózónából. Azzal kapcsolatban, hogy Finnország elutasítja az adósságcsökkentést, azt mondta: mindenkinek egyformán kell tisztelnie a demokratikus döntéseket, akár saját hazájában, akár más országban születnek.

Három nem, egy hüm-hüm

A finn pénzügyminiszter, Alex Stubb a hét végén francia kollégájával éppen ellenkező nyilatkozatot tett. Az athéni Kathimerini című lapjának adott interjújában leszögezte: kormánya nem hajlandó elfogadni a görög adósságok csökkentését. Helsinki hozzájárulására azért lenne szükség, mert a görög államadósság túlnyomó részét az eurózóna tagállamai hitelezik, részben kétoldalú szerzőzések alapján, részben az övezet biztonsági alapján (ESM) keresztül.

Helsinki csak azt követően hajlandó tárgyalni a választások után felálló új kormány terveiről, ha az végrehajtotta elődje vállalásait, azaz megtette a következő lépéseket az EU-IMF segélyprogram végrehajtásában. A finn kormány keménysége mögött részben az lehet, hogy az észak-európai országban áprilisban választások lesznek. A kormánypártok ezt megelőzően nem szeretnének elfogadni a parlamentben egy olyan határozatot, amelyben elengednék a finn adófizetők pénzéből a görögöknek nyújtott kölcsön egy részét.

Stubb elutasításához csatlakozott két európai nagyágyú is. Az egyik német kollégája, Wolfgang Schäuble, aki Der Spiegelnek adott interjújában ismételte el kormánya álláspontját, amely szerint az új görög parlament nem számíthat adósságkönnyítésre. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke ugyanezt mondta: az új athéni kormánynak végre kell hajtania elődje vállalásait és folytatnia kell a gazdasági reformokat - idézte a politikust a Reuters. Christina Lagarde, az IMF elnöke csak arra figyelmeztette az európai vezetőket, hogy ha adósságelengedésről beszélnek, akkor számolniuk kell ennek következményeivel.

Menjenek - egy időre

Hans-Werner Sinn, a német Ifo gazdaságkutató intézet elnöke (a kormányt segítő "bölcsek tanácsának" egyik tagja) ugyancsak a görög napilapnak nyilatkozva igyekezett világossá tenni, miért tartaná jónak, ha a görögök - egy időre - kilépnének az eurózónából. Elöljáróban leszögezte, hogy ezt két lépéssel kellene támogatnia a nemzetközi közösségnek: egyrészt az óriási államadósság egy részének elengedésével, másrészt olyan egyszeri forrásokkal, amelyekből a görögök egy ideig megvásárolhatnák a túlélésükhöz nélkülözhetetlen termékeket, például a gyógyszereket és az üzemanyagokat.

Ezután visszatérhetnének a drachmához, amelyet alaposan leértékelnének. Ennek eredményeként túl drágává válna, s ezért megszűnne az élelmiszerek importja, ami felpörgetné a hazai agrártermelést, s ezzel munkahelyeket teremtene. Mivel minden sokkal olcsóbbá válna, a gazdagok visszavinnék az országból kimenekített tőkéjüket - amelyet 100 milliárd euróra becsülnek -, majd befektetnék azt, ami ismét csak munkahelyeket teremtene és újjáélesztené a hagyományos ágazatokat, csak a korábbinál sokkal korszerűbb technológiai szinten. Később, a gazdaság versenyképességének helyreállítása után a görögök visszatérhetnének az euró használatára.

Úgyse kaphatják vissza

Szinte minden hitelválság (államcsőd) a világon adósságátütemezéssel és valutaleértékeléssel jár, ezért Sinn semmi okát nem látja annak, miért ne lenne ez így Görögország esetén is. Mivel jelenleg óriási a munkanélküliség az országban - a munkanélküliségi ráta 25 százalék, ezen belül a fiatalok körében 50 százalék -, a megélénkülő gazdaságnak elsősorban a kisemberek látnák hasznát.

Eközben az európai államok semmit sem vesztenének, mivel semmiképp sem kaphatják vissza a hiteleiket. Minél előbb belátják, hogy olyan óriásira duzzadt a görögök adóssága, hogy azt képtelenség visszafizetni, annál jobb. Ezzel egyidejűleg csak a görögök tudják újra versenyképessé tenni országukat, ami elejét veheti annak, hogy újra eladósodjanak. Az Ifo vezetője úgy véli, hogy van lehetőség valamilyen kompromisszumos megoldás kidolgozására akkor is, ha s Sziriza győz.

Ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy Görögország belépése az eurózónában az helyi és az európai - köztük a német - politikusok közös hibája volt, ugyanis ez olcsó hitelekhez juttatta az országot, ami adósságbuborékhoz vezetett. (Addig azonban szép hasznokat hozott a hitelezőknek is.) Ennek kipukkadása nyomán szenvednek most a görögök.

A kockát már elvetették

Sinn elkerülhetetlennek tartja azt, ami ellen a német elit jelentős része prüszkölve küzd: az eurótagállamok közös adósságvállalását. Az ellenzők szerint ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a fegyelmezetten gazdálkodó északi országok fizetnék a hanyag déliek adósságát. A szakember felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban arra, hogy a berlini kormány az uniós segélycsomagok támogatásával gyakorlatilag már belement abba, hogy az övezet országai osztozzanak a befektetési kockázatokon.

Ezzel jól szolgálta a befektetők érdekeit, hiszen akármelyik eurótagállamba viszik is a pénzüket számíthatnak arra, hogy visszakapják, mert a többiek nem hagyják csődbe menni egyik országot sem. A görög befektetésekkel rendelkező francia vagy német bankok például nagy haszonélvezői ennek. Ugyanakkor a kvázi kockázatközösség miatt mindenütt csökkennek a kamatok, ami hitelbuborékok felfúvódásának veszélyével jár. Ezt a veszélyt csak úgy lehet elkerülni - úgy lehet fegyelemre kényszeríteni a tagállamoknak -, ha egy meghatározott határig közösen vállalják adósságaikat, és ha ezt túllépik nem számíthatnak a többiek segítségére.

Sinn ezért úgy véli, hogy európai csúcsértekezletet kellene összehívni ennek a kérdésnek a tisztázására. Ezzel egyidejűleg rugalmasabbá kellene tenni a rendszert. Egy olyan monetáris unió, amelybe be lehet lépni, de kilépni már nem, gyakorlatilag úgy működik, mint egy börtön. Ezért lehetővé kellene ezt tenni. Ezzel lehetne lemásolni azt, ami az USA-ban működik. A washingtoni kormány vagy a Fed nem kínál gazdasági segítséget azoknak az államoknak, például Kaliforniának, amelyek fizetésképtelenné válnak. Ezzel vélhetően arra utalt, hogy a közös adósságvállalás csak bizonyos szintig, az egyes országok GDP-jének adott százalékáig működne.