A németországi PV Magazin számolt be arról, hogy egy Frankfurt am Main melletti kisváros lakója elgondolkodott. Rainer Sedlmaier azután kezdett töprendeni, majd méregetni, hogy feltűnt neki: az ő háza tetejére installált napelemes rendszert elkerülik a galambok, a fia háztetőjére telepített panelek alá viszont előszeretettel bújnak be, illetve fészkelik be magukat a madarak.
Pdig a két rendszer között első ránézésre szinte semmi különbség nincs. Végül Sedlmaier azt találta, hogy míg a saját, illetve környékbeli napelempaneles telepítések esetében a tetők dőlésszöge 35 és 45 fok közötti, a fiáéknál csak 20 fokos volt. Innentől a Nauheim-i férfi már csak azon a megoldáson törte a fejét, hogy miként vehetné elejét a galambok befészkelési hajlandóságának.
A madarak panelek alatt tartózkodásának ugyanis megvan az a veszélye, hogy a galamürülék károsítja a kábeleket, esetleg a madár nekiáll “rendet tenni” az ott talált anyagok között, és tönkreteszi a rendszer valamelyik elemét. Ezügyben a tenyészgalambok különösen problémásnak bizonyulnak, mivel ha valahová befészkelnek, hűségesek a területükhöz és visszatérnek - mivel évente többször is szaporodnak.
Praktikius ember lévén Sedlmaier megoldása olcsó is, végleges is, megnyugtató is: a napelemes rendszer keretére 12 centiméter átmérőjű, forgó keféket applikált, ami összesen, utólagosan 100-120 euróval drágította meg a háztáji erőmű építési költségeit. De a galamb-problémát kiküszöbölte.