Az Európai Unió már a Krím-félsziget 2014-es orosz annektálása óta próbált változtatni a térség hadseregeinek általános alulfinanszírozottságán. Emiatt Donald Trump volt amerikai elnök is gyakran bírálta a NATO európai tagállamait, de könnyen belátható, hogy egy akkori, befagyott orosz-ukrán konfliktus mellett egyszerűen logikusabbnak ítélték megspórolni a javasolt 2 százalékos GDP-arányos védelmi költést.

Az ukrajnai háború kitörése után már minden európai tagállam beígérte, hogy záros határidőn belül eléri a kétszázalékos NATO-szintet, de hiába a hatalmasra duzzadó, 230 milliárd eurós fegyverkezési ígéret (99 ezer milliárd forint), a Politico elemzése alapján még nagyobb védelmi ipari beruházásokra lenne szüksége az EU országainak.

Ébresztőt fújtak, Magyarországon is

A NATO védelmi miniszterei októberi, kétnapos ülésének végén Jens Stoltenberg főtitkár az orosz megszállás utáni legnagyobb eszkalációnak nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnök részlegesen elrendelt mozgósítását, a Krími-híd felrobbantását megtorló bombázásokat és az ezek mellé adagolt "felelőtlen" nukleáris fenyegetést. (Ráadásul azóta Putyin statáriumot is elrendelt az illegálisan annektált ukrán területeken.)

Mindez és a Norvégia körül gyakran feltűnő orosz drónok elégnek bizonyultak ahhoz, hogy az európai tagállamok még komolyabban vegyék a fegyverkezést. Amellett, hogy a hollandok és a britek után a spanyolok és a németek is újabb légelhárító rendszereket küldtek Kijevnek, 14 tagállam - köztük Magyarország - alá is írta az Európai Légi Pajzs Kezdeményezést.

Ennek keretében a többnyire kelet-európai résztvevők közös légvédelmi beszerzésekbe kezdenek, amelyek megszervezéséhez a NATO-ügynökségek is közvetlen segítséget nyújtanak. A NATO-gyűlés eredményeként Stoltenberg arra is ígéretet tett, hogy hosszútávra szóló hadiipari megrendeléseket adnak annak érdekében, hogy ezzel ösztönözzék a gyártás felpörgetését.

Növelni kell az európai fegyvergyártást

Ugyan az ígéret nem csupán az európai beszállítókra vonatkoztatható, szinte kétségtelen, hogy Európát célozza, mivel az USA hatalmas - de már kifogyóban lévő - fegyvertartalékai nélkül Európában jelenleg nincs elég fegyver és töltény, és megfelelő gyártási kapacitás ahhoz, hogy egy ilyen háborúban megfelelő erőként tudjon fellépni. David Chour, a legnagyobb cseh fegyvergyár (CSG) vezetője szerint

az európai védelmi ipar problémája, hogy hozzászokott a bonyolult fegyverek nagyon kis szériás, hosszú időn keresztüli gyártásához.

Chournak szerint ez a tempó csak békeidőben állja meg a helyét, márpedig most a biztonsági környezet változása milliárdos nagyságrendű beruházásokat tesz szükségessé.

Mindez már azért is indokolt, mert az uniós védelmet koordinálni igyekvő Európai Védelmi-ügynökség (EDA) vezérigazgatója, Jiri Sedivy szerint amerikai kollégái egyre gyakrabban biztatják a megfelelő stratégiai képességek melletti kiállásra, ugyanis "elég hamar" eljöhet az idő, amikor az USA figyelmét az ázsiai és Csendes-óceáni térség fogja lekötni, és akkor képtelen lesz az EU támogatására.

Vannak, akik már megfogadták a tanácsot: az autógyártásból is ismert és a tankelhárító NLAW rakétavetőket gyártó svéd Saab például több száz millió eurós fejlesztésekbe kezdett, hogy el tudja látni a várhatóan egyre nagyobbra duzzadó keresletet. Az európai szintű védelem megszervezéséhez a 27 tagállam érdekeinek összehangolás kellene, Európa igényei azonban meglehetősen sokfélék.

Rishi Sunak brit miniszterelnökjelölti kampánya alatt, svéd társulásban készült NLAW tankelhárítókattekint meg a belfastti Thales fegyvergyárban - 2022.08.17.
Rishi Sunak brit miniszterelnök-jelölti kampánya alatt svéd társulásban készült NLAW tankelhárítókat tekint meg a belfasti Thales fegyvergyárban - 2022.08.17.

Az uniós tagországok hadseregeinek javítani kell a kommunikációs kapacitásaikat, erősíteni mobilitási képességeiket és korszerűsíteni hírszerzési és felderítési eszközeiket. Az európai régiók sebezhetősége ugyanakkor különböző, és ezek különböző stratégiákat és felszereléseket igényelnek, legyen szó akár energiakitettségről, akár szárazföldi-, tengeri-, légi- vagy kiberfenyegetésekről.

Kritikus kitettségek

A sokféle igényből is látszik, hogy az európai védelmi iparnak nehéz lesz kitörni a fegyveróriásoktól való függésből. Miközben az USA-nak sok kérdésben lehetnek az EU-tól eltérő érdekei, a történelmi kötelékek és az értékközösség elég szilárd ahhoz, hogy a fontos kérdésekben kölcsönösen támogassák egymást. Ezzel szemben Kínától azért is fontos lenne a függetlenedés, mert a vele folytatott kereskedelem azon túl, hogy nem látszik enyhíteni az ország autokratikus berendezkedésén, még azt is lehetővé tette, hogy az EU és a NATO számára is "rendszerszintű riválissá" nője ki magát Hszi Csin-ping kormánya, amely euroatlanti szempontból a "szabályokon alapuló nemzetközi rend aláásására" törekszik.

A kínai függés egyik része az olcsó munkaerő miatt odatelepült gyártás, de ami a kapacitásoknál fenyegetőbb, az a félvezetők, a chipek piacán várható átalakulás. A szinte minden elektronikai eszköz, így a high-tech fegyverek előállításához is elengedhetetlen eszközök piacán jelenleg a nyugati elkötelezettségű Tajvannak van a legnagyobb részesedése (mintegy 60 százalék).

Kedvezőtlen tendenciák

Míg a 2000-es évek elején Európa és az Egyesült Államok a világ félvezető-szükségletének majdnem felét tudta biztosítani, a ShipHub adatai szerint ez a szám mára alig haladja meg a 20 százalékot, és eközben Kína folyamatosan jött és jön föl. 2030-ra Kína a piacvezető Tajvant és és Dél-Koreát is leelőzheti.

A Saabnak például nincsenek Kínai beszállítói, de a müncheni Ifo intézet számai szerint a teljes német ipar mintegy fele dolgozik kulcsfontosságú kínai alapanyagokkal. Bár ennek enyhítéseként Németország korábban már kitűzte a célt, hogy megduplázza a jelenlegi mennyiséget és 20 százalékra tornázza fel részesedését a félvezetők világpiacán, viszont iparági vezetők szerint erre nagyon kevés forrást különítettek el, pedig a legújabb generációs fegyverigények mellett a vártnál is jobban megnő a chipek iránti kereslet.

Európai autonómia az energiaellátásban és a védelemben

Az uniós forráshiány is jellemző a fegyvergyártás területén: 2015 óta járnak ugyan adókedvezmények a tagállami beszerzésekre, és nemrégiben egy 500 millió eurós (205 milliárd forint) alapot hoztak létre a közös európai megrendelésekre, mindez csupán a költségek töredékét fedezi, ha a térség biztonságát valóban garantálni tudó fejlesztéseket akar véghez vinni az energiafüggetlenségre és zöldátmenetre is komoly hangsúlyt fektető EU.

Ezek az uniós célok az EDA-vezért szerint is szépen tudnak vegyülni a sokat emlegetett európai "stratégiai autonómia" égisze alatt, amit a franciák anno védelmi ipar szempontjából kezdek propagálni, feltehetően nem kis részben azért, mert a francia kormányok következetesen fejlesztették a fegyveriparukat, amit tipikusan a bilaterális kapcsolataik megerősítésére használtak.