Finnország és Svédország már több mint két hónapja benyújtotta hivatalos csatlakozási kérelmét a NATO-hoz, de legjobb esetben is hosszú hónapokat kell még várniuk arra, hogy a katonai szövetség teljes jogú tagjaivá váljanak. Törökország ugyan július 5-én aláírta a csatlakozási jegyzőkönyvet, de a Török Nagy Nemzetgyűlés október 1-jéig nyári szünetet tart, és várható, hogy Ankara nem fog sietni a ratifikációval. Sőt, Törökország vétóval is megakaszthatja a csatlakozási folyamatot – írja Pénzváltó Nikolett, az NKE Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének munkatársa. A belépő országok csatlakozását ugyanis mind a harminc NATO-tagállamnak ratifikálnia kell.

Törökország már korábban jelezte, hogy csak feltételekkel támogatja a két északi ország NATO-csatlakozását. Feltételeik között szerepel a szigorúbb terrorizmussal szembeni fellépés, és a török kormány azt is szeretné elérni, szüntessék meg az ország fegyverexport-tilalmát.

A konfliktus elsősorban a török-svéd vonalon feszül, Finnország inkább elszenvedő fele. A terrorizmus elleni fellépés alatt a török kormány a főleg Svédországban tartózkodó, Fetullah Gülenhez köthető emberek kiadatását érti. Svédország a konszenzus érdekében új, szigorúbb terrorizmus elleni törvényt fogadott el, de kiadatásról nem esett szó, és a jegyzőkönyvben sem szerepelnek ennek részletei. A csatlakozási jegyzőkönyv aláírását követően azonban sok PKK-s (a Kurd Munkáspárthoz köthető) zászló jelent meg a svéd utcákon. A svéd és a finn társadalom a szólásszabadság súlyos korlátozásaként élné meg, ha tiltanák a PKK-s zászlók nyilvános lengetését, vagy a kormányaik nem állhatnának ki látványosan a szíriai kurdok mellett.

A legérzékenyebb kérdés, hogy a svéd kormány mit kezdene Törökország esetleges kiadatási kérelmeivel. Egyelőre nincs nyilvános lista arról, Ankara kit akarna kiadatni Svédországból, de valószínűtlen, hogy a két északi ország olyan embereket is kiadna Svédországnak, akiket saját jogrendjük szerint nem tekint terroristának – különösen akkor, ha azok svéd, vagy finn állampolgárok.

Az NKE szakértője arra számít, hogy a kurd kérdés várhatóan a jövőben is feszültségeket okozhat a NATO-n belül. Ha pedig Törökország ismét szíriai katonai műveletbe kezd – ezt Erdoğan májusban már megígérte – az ismét próbára teheti a nyugati szövetségi szolidaritást. 

Az elnök vesztésre áll

A török elnök és a kormánykoalíció az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásaiban rendre rosszul szerepel: Erdoğan támogatottsága 30-40 százalék körül mozog, és a kormányzó AKP-MHP koalíciónak sincs meg az abszolút többséghez szükséges szavazatszám. A terrorizmus elleni harc és a Nyugat, mint ellenségkép bemutatása pedig hagyományosan szavazatokat hoz Erdoğan, amelyre szüksége lehet a jövő nyári választásokig.

Törökország eddig még soha nem blokkolta tartósan, egyoldalúan a NATO tervezett intézkedéseit, így a bővítést sem. De 2009-ben például a dán Anders Fogh Rasmussen főtitkári kinevezését akadályozta, mert azzal vádolta az egykori dán miniszterelnököt, hogy támogatja a PKK-t. Ankara blokkolta a NATO egyik 2019-es védelmi tervét is, amely Lengyelország és a balti államok megerősítésére irányult, hogy a többi tagállam terrorszervezetnek tekintse a Kurd Népvédelmi Egységet (YPD).