Az Európai Bizottság (EB) jelentésében elemzi, hogy az uniós kohéziós politika miként segítheti az alacsony jövedelmű és csekély gazdasági növekedésű régiókat. A jelentés előzménye, hogy az EB 2015 júniusában kezdeményezte azon tényezők vizsgálatát, amelyek visszafogják a növekedést és a beruházásokat az alacsony jövedelmű és csekély növekedésű uniós régiókban.
A jelentés azonosítja a szóban forgó régiók beruházási szükségleteit - a humán tőke, az innováció, az intézmények minősége, a hozzáférhetőség javítása alapján -, valamint az EU kohéziós politikájának keretében rendelkezésre álló azon eszközöket, amelyek segíthetik e régiókat a jövőben.
A bizottság nyolc tagállam 47 régióját tanulmányozva azokat vagy a "csekély növekedésű régiók" közé, ahol a bruttó hazai termék az uniós átlag legfeljebb 90 százaléka, azonban huzamosabb ideje semmilyen gazdasági növekedés nem tapasztalható, vagy az "alacsony jövedelmű régiók" közé sorolta, ahol az egy főre jutó GDP növekszik, de továbbra is az uniós átlag 50 százaléka alatt van.
E régiókban 83 millió ember, vagyis az EU lakosságának egyhatoda él. Az első csoport főként Dél-Európában található, a második csoport Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia régióit takarja. Négy magyarországi régió, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld az "alacsony jövedelmű régiók" kategóriájába tartozik.
A bizottsági jelentés két fejlődési mintát talált az alacsony növekedésű és alacsony jövedelmű csoport tagjainál. Az alacsony jövedelmű régióknál a gyors szerkezetátalakítás erős GDP- és termelékenységnövekedést eredményezett, de vesztek el munkahelyek. Ez volt a helyzet például a magyar és román régióknál is. A bizottság ugyanakkor hozzáteszi, hogy a termelékenységi növekedésük elég magas volt ahhoz, hogy a munkaerő-veszteséget kompenzálja, azaz a GDP-jük még így is nőtt.
Az alacsony növekedésű régiók viszont nem váltak termelékenyebbé, a korábban teremtett munkahelyek pedig gyorsan elvesztek a válság ideje alatt.
Mi kellene az alacsony jövedelmű régióknak?
A brüsszeli testület az alacsony jövedelmű régiókkal kapcsolatban általánosságban megállapította, hogy gazdaságuk az innovációba, a humán tőkébe és az összekapcsoltságba irányuló beruházások hatékony kombinációjával lendíthető fel - véli az EB. Így e területeken az intelligens szakosodási stratégiák elősegíthetik az innovációs kapacitás javítását a regionális versenyképességi indexben gyenge eredményt elérő régiókban, ahol nincs hatékony együttműködés a tudományos és a helyi üzleti szféra között.
A brüsszeli javaslattevő-végrehajtó testület szerint ösztönözni kell a humán tőkébe és a munkaerő készségeinek szakképzés és élethosszig tartó tanulás révén történő javításába irányuló beruházásokat, amelyek a kohéziós politika forrásaiból támogathatók. Ennek révén elkerülhető a készségek értékének csökkenése, valamint az oktatási kínálat és a munkaerőpiaci kereslet közötti eltérés.
Továbbá ahhoz, hogy egy régió vonzóbbá váljon a fiatal tehetségek és a vállalkozások számára, jobb összeköttetéseket kell létesíteni a régió városai, valamint azok peremkerületei és a vidéki térségek között. Sok alacsony jövedelmű régió küzd infrastrukturális hiányosságokkal, ezért kiemelten kell kezelni a fő közlekedési hálózatokba irányuló beruházásokat - teszi hozzá a jelentés.
Mi kellene a csekély növekedésű régiókban?
A csekély növekedésű régiókban az intézményi kapacitás erősítése és a szerkezeti reformok révén fejlődhetnek - állapítja meg a jelentés általánosságban véve. Tovább csak a megbízhatóan működő közigazgatási szervek által átláthatóan, elszámoltathatóan és hatékonyan, befektetésbarát környezetben végrehajtott fejlesztési politikák hozhatnak teljes körű eredményeket.
Ez különösen igaz azon csekély növekedésű régiókban, amelyek kevés tanújelét adják az intézményi kapacitás javításának, nem képesek igazán hatékonyan élni a kohéziós politika keretében megvalósuló intézkedésekkel, és ennek következtében lassabban növekednek és érzékenyebbek a gazdasági válság hatásaira - jegyzi meg a jelentés.
A brüsszeli testület szerint az uniós, nemzeti és regionális kiadások hatásának növelése érdekében le kell bontani a beruházásokat akadályozó horizontális és ágazati akadályokat. A sikeres kohéziós politikai beruházások előfeltételei komoly ösztönzést adhatnak ahhoz, hogy megszüntessék a jelentésben megállapított, beruházásokat akadályozó legfontosabb tényezőket.
Kiemelten kell kezelni az üzleti környezet rugalmasabbá tételét, az induló innovatív vállalkozások létrehozásával és a kkv-k működtetésével kapcsolatos bürokrácia, valamint idő- és költségvonzatok csökkentését, a közigazgatási szervek és szolgáltatások hatékonyságának, átláthatóságának és elszámoltathatóságának növelését, valamint a közbeszerzések digitális eljárásokkal történő korszerűsítését.