Angela Merkel német kancellár máris megszegte egyik ígéretét, amelyet a Nagy-Britannia kilépéséről döntő népszavazás után tett. Azt mondta, hogy nem folytat előzetes tárgyalásokat, azelőtt, hogy a londoni kormány formálisan is benyújtotta volna a válási papírokat, ám a héten mégis leült egy informális tárgylásra brit kollégájával Theresa Mayjel (képünkön) - kezdi elemző cikkét a Bloombergen Leonid Bershidsky publicista.

Ez illik mindét vezető pragmatikus stílusához. Végül is a kérdés, amelyre választ keresnek nem igényel formális egyeztetéseket. Vajon kinek van nagyobb szüksége a másikra: Nagy-Britanniának vagy az EU-nak. A briteknek jó érveik vannak.

Dobozos megoldás

A brit függetlenség hívei azzal nyugtatgatják az ország európai gazdasági kapcsolatait féltő embereket, hogy a brit gazdaság nagy. Konkrétan ötödik a világrangsorban, az export alapján pedig a kilencedik helyen áll. Az EU nem lehet olyan ostoba, hogy egy ilyen frankó partnerrel szűkíteni akarja a kapcsolatait.

Ennek alapján az lenne a legegyszerűbb, ha levennének a polcról egy olyan kész (dobozos) rendszert, nevezetesen az EU és Norvégia viszonyát rendező megállapodást, amely biztosítja két fél szabadkereskedelmét, és ezt alkalmaznák a szigetország esetén is. Ezzel az az ismert gond, hogy az észak-európai országnak biztosítania kell az emberek szabad áramlását is, azaz nem akadályozhatja az EU-ból érkező bevándorlást.

Ez utóbbi elfogadhatatlan a Brexit híveinek. Talán nem ismerik azt a statisztikát, amelyből kiderül, hogy a két ilyen típusú viszonyban lévő országba (Norvégiába és Svájcba), illetve az EU-tól jogilag még távolabb lévő Izlandra a népesség arányában többen érkeztek az uniós tagországokból, mint az EU-n belüli nagy fogadó országokba.

Egyedi alku

Ha a dobozos megoldás nem megy, akkor Londonnak és az EU-nak az alapokról kell újjáépítenie a kereskedelmi kapcsolatokat. A Brexit-hívők szerint a nagyobb európai országoknak, Németországnak, Franciaországnak, Olaszországnak, Spanyolországnak, Hollandiának és Lengyelországnak érdekében áll majd nagyvonalú ajánlatot tenni, mert meg akarják tartani jelentős brit exportpiacaikat.

A gond az, hogy a kiviteli többlet, amire céloznak, az áruk exportjára vonatkozik. Ha ez ügyben romlanak a lehetőségeik, akkor ellensúlyozhatják a veszteséget azzal, hogy kiszorítják a piacaikról a brit pénzügyi szolgáltatási exportot. Ez utóbbiban a szigetországnak van óriási többlete európai partnerei többségével szemben. Franciaország és Spanyolország azért áll jobban, mert rengeteg brit turista utazik ezekbe az országokba, így idegenforgalmi szolgáltatásuk exportja ellensúlyozza pénzügyi szolgáltatási importjukat.

Szektorról szektorra

Az egyedi alku során a feleknek szektorról szektorra kellene egyeztetniük az új feltételeket, elsősorban a vámtételeket. Az Open Europe kutatóintézet készítettel ezzel kapcsolatban egy összesítést, amely igen változatos képet mutat abból a szempontból, hogy melyikük min nyerhet vagy bukhat.

A német autóiparnak például évi 28,3 milliárd eurós többlete van Nagy-Britanniával szemben - nem kell atomfizikusi diploma ahhoz, hogy kitaláljuk, mivel járna, ha ezt jövőben 10 százalékos beviteli vám terhelné. Mivel a német autógyártóknak meglehetősen nagy lobbierejük van Berlinben, nem kétséges, hogy ezt Merkel is tudja. Franciaország hasonló helyzetben van.

Mi a vége

Ez lehet May legerősebb ütőkártyája Németországgal szemben, ugyanakkor miután 27 EU-tagállamával kell egyezkednie, amelyek többségének nincs ilyen gondja, háttérbe szorulhat az autóipari export ügye.

A másik oldal kezében is van egy adu: a brit pénzügyi szolgáltatások jelentős exportja. Ez adja az ország teljes kivitelének 40 százalékát, ezen belül 37 százalék jut az EU-ba. A dolog vége az lehet, hogy Londonnak fontosabb lesz a City kitüntetett pénzügyi központ szerepének megtartása, mint az EU-nak a Nagy-Britanniába irányuló árukivitel fenntartása.

Ez aztán visszaterelheti a feleket ahhoz, hogy mégis csak az előbb említett dobozos megoldást válasszák, függetlenül attól, mennyire tetszik ez a bevándorlás ellen hadakozó a Brexit-pártiaknak - véli a Bloomberg szakírója.