Az amerikaiak többségének elérhetetlen álom a korai nyugdíjazás és egyre többen vannak olyanok is, akik úgy gondolják, soha nem mennek nyugdíjba. Egy 39 éves amerikai blogger azonban úgy véli, nem lehetetlen vállalkozás a napi robot felcserélése a boldog nyugdíjas évekre - derül ki a MarketWatch tudósításából.

Ami azt illeti, feleségével együtt már kilenc éve nyugdíjba vonultak, két pillérre, megtakarításuk óvatos befektetésére és igényeik kordában tartására építve életüket. Évi 24-25 ezer dollárból (havi 450-460 ezer forint) gazdálkodhatnak, ami egy háromfős családnak - egy gyermekük van - éppen elegendő az USA-ban. A vendéglői étkezés luxusnak számít az életükben, de van ugyanegy autójuk, igaz, főként biciklin járnak.

Internetes tanácsadó blogjukon Mr. Money Mustache (mrmoneymustache.com) néven szerepel a férfi, mert szeretné magánéletét távol tartani a közélettől, azaz nem óhajt celebbé válni. Mostanában havonta 417 ezer egyedi látogatójuk van, a 2011. áprilisi indulás óta négymillióan voltak kíváncsiak tanácsaikra.

Alapszámok

Mr. Pénz Bajusz gyerekkora óta érdeklődik a tőzsdei befektetések iránt, ami a témába ütő könyvek kiolvasásában öltött testet. Tanulmányai alapján úgy találta, hogy az ember életének nagy részében bízhat abban, hogy óvatos stratégiával évi nettó négyszázalékos hozamot érhet el megtakarásaira. Jó eséllyel számíthat rá, hogy ezt az átlagot hozni tudja. Ez azt jelenti, hogy éves kiadásai 25-szörösével kell rendelkeznie ahhoz, hogy nyugdíjba vonulhasson, és a továbbiakban megtakarításai hozamából éljen.

A család esetében évi 24-25 ezer dolláros igénnyel számoltak, ami azt jelenti, hogy 600 ezer dollár megtakarítást kellett elérniük. További kiindulási feltétel volt, hogy ne bérlakásban éljenek és letudják az otthonukra felvett jelzáloghitelt. Mr. Pénz felhívja a figyelmet arra, hogy ha valakinek van valamilyen nyugdíjjogosultsága vagy szociális támogatásban részesül, akkor még könnyebb a helyzete, mert az ezekből származó jövedelem csökkenti a megtakarítási igényt.

Tényleg erre akarom költeni?

A családnak soha nem volt kiadási terve, nem vezettek költségvetést. Mr Pénz egyszerűen minden kiadás előtt felteszi magának a kérdést: Tényleg pont erre akarom költeni ezt az összeget, ha az a fő célom, hogy hosszú távon boldog, gondtalan életet éljek? Ezzel kapásból kiszűrhetők bizonyos szükségletek. Például mint minden fiatal férfi, Mr. Pénz is vágyott egy gyors autóra, ám mielőtt elkötött volna erre egy rakás pénzt, megkérdezte magától, hogy ez-e a legfontosabb célja? Ma már megvehetne egy ilyen verdát, de örömmel tapasztalja, hogy nem is vágyik rá.

Általában úgy fogalmaz, hogy ha valaki célokat tűz maga elé, amelyek fontosságát megideologizálja, akkor nem lesz gondtalan az élete. Ha viszont az alapokra kérdez rá, arra, hogy mitől lesz boldogabb az élete, akkor gyorsan rájöhet, hogy az újabb és újabb dolgok összevásárlása önmagában nem viszi közelebb ehhez. Fontos még annak felismerése is, hogy sokkal jobban ellenőrzésünk alatt tarthatjuk az életünket, ezen belül kiadásainkat, mint gondolnánk.

Megfogni a pénzt

Elvileg lyukat üthetnek az eddig felvázolt privát nyugdíjpénztári költségvetésen a rendkívüli kiadások, ám Mr. Pénzt ez sem hozza zavarba. A fiatalok, akik egyik hónapról a másikra élnek a pénzükből, valóban gondban vannak minden rendkívüli kiadásukkal. Aki azonban elrugaszkodott a földről, annak a hitelkártya havi pufferként szolgál, megtakarításai pedig biztonsági alapként funkcionálnak.

Mr. Pénznek nincs bankszámlája. Ha bedöglik a mosógép, és újat kell venni, akkor hitelkártyája segítségével kifizeti ennek árát a havi költségek között. Ezt követően azonban elad néhány részvényt kedvelt indexalapjai papírjaiból, és az így szerzett pénzből még a hó vége előtt feltölti kártyaegyenlegét, azelőtt, mielőtt a bank adósságként ráterhelné az extrakiadást. Ennek a módszernek köszönhetően soha nem lépte át hitelkártya-egyenlegét. A család bevétele általában nagyobb, mint a kiadásai, a nagyobb költések ritkák, ezért csak a megtakarítás nagyságát csökkentik.

A nagy kérdés

További gyenge pontja lehet a korainyugdíj-elméletnek, hogy a kiadáscsökkentések túl nagy áldozatot követelnek. Mr. Pénz szerint szinte minden háztartás kiadásait felére lehet vágni úgy, hogy a maradékból boldogan el lehet éldegélni. A lényeg: nem az élvezetet kell feladni, hanem a sóvárgást iránta. Csalódást okozna a család 2005-ös ferde hátú Scion kisautóját vezetni, ha egy új BMW-re vágynának. Ha azonban ez a járgány elég a szükségleteikhez, akkor külön örömet okoz, hogy évente 20 ezer dollárt spórolhatnak a kisebb a fenntartási kiadásokon és értékvesztésen.

Életükben valóban kevés a luxus. Ilyen a reggeli kávé és jó minőségű ételeket esznek. Élvezik viszont dekadens életstílusukat, ami emlékezteti őket arra, hogy a tárgyak önmagukban, elengedhetetlen funkcióikon túl nem feltétlenül szükséges kellékei boldogságuknak. Semmit sem szeretnének, aminek megszerzéséhez adósságba kellene verniük magukat. Összességében az átlag amerikai család életszínvonalának megfelelő kényelemben élnek.

Nincs mester, nincs sírás

Felborulhat a konstrukció a ház körüli kiadásokon, amelyek drága cechekkel terhelheti meg a büdzsét. Mr. Pénz rövid válasza erre az aggodalomra csupán ennyi: Csináld maga, jobban jársz. A nagyon elfoglalt vezérigazgatókon és celebeken kívül mindenki megoldhatja maga a háztartási szereléseket és a kisebb felújításokat. Ha mesterre bízzák ezt, gyakran több idejüket elrabolja a megfelelő ember megtalálása és ellenőrzése, mint maga a munka. A baráti körben mindig vannak bütykölő hajlamú haverok, akik meg tudják csinálni a bonyolultabb dolgokat is és az emberek imádnak segíteni.

Végül felmerül még egy kérdés: mi van az utazásokkal. Jut-e ezekre az évi 24-25 ezer dollárból. A válasz: igen. A titok itt is az, mint a többi kiadás esetében. Le kell mondani a sokcsillagos szállodákról és a drága szórakozásokról, úgy kell élni külföldön, mint a helyiek. Mr. Pénz és családja az elmúlt években Kanadától Hawaii-ig bejárta a fél világot - hátizsákos turistaként.