A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A következő évek nagy kérdése az indiai lassulás lesz, amely körül sokkal fenyegetőbb jelek látszanak, mint a szomszédos Kínában − állítja Tyler Cowen, a George Mason Egyetem tanára, aki szerint Kína puha landolása sikeres lehet, ám Indiában sokkszerű lehet a befékezés. Idén mindkét ország irigylésre méltó növekedést produkál − még a többi feltörekvő gazdasághoz képest is −, Kína a jelek szerint tartani tudja a 8 százalék körüli ütemet, Indiában viszont a 8 százalékos előzetes prognózist valószínűleg 6 százalék közelébe kell korrigálni.

Indiát sokáig Kína kistestvéreként kezelték a nemzetközi szakirodalomban, ám ez téves felfogás − vélekedik Scott B. Sumner, a Bentley College közgazdásza, aki szerint az indiai gazdaságba erőteljesen integrált Nepállal, Burmával, Bangladessel és Pakisztánnal együtt már Kínánál nagyobb piacot alkot a dél-ázsiai térség. Ráadásul a növekedési potenciál is nagyobb, hiszen a modernizáció két motorja − a hatalmas és növekvő népesség és az agrárreform − tekintetében is előrébb jár Kína. A mezőgazdasági népesség beáramlása a városi munkásövezetekbe elérhette a csúcsát Kínában, és a következő évtizedben már az egygyerekes családmodell is éreztetni fogja hatását, ami a növekedési pálya gyors és meredek lerövidüléséhez vezethet. Ezzel szemben − érvel Sumner professzor − Indiában nem alakult ki szabályozott családmodell és az agrárreform is leragadt az 1970-es évek zöld forradalmánál.

Hatalmas kockázatot jelent Indiában a közgazdász szerint a jövedelemelosztás kirívó egyenlőtlensége és a jogállami keretrendszer gyengesége; a Világbank "doing business indexe" alapján például a mért 183 ország közül India a 132. a gázai övezet mögött, éppen csak megelőzve Nigériát és Szíriát. A fő probléma azonban a mezőgazdaság fejletlensége, ami miatt olyan alacsony terméshozamokat érnek el az indiai földművesek, hogy a demográfiai robbanás ellenére sincs munkaerő-felesleg. Emellett az infrastruktúra fejletlensége, különösen a gyenge energia-utánpótlás akadályozza a nagyipari fejlesztések megtérülését. Cowen szerint az indiai sikerek között emlegetett szoftveriparág és a nemzetközi ügyfélközpontok ahelyett, hogy integrálódtak volna a gazdaságba, szegregált minivárosi övezeteket képeznek és párhuzamos struktúrák mellett működnek. A közgazdászok szerint nincs késő: a szabályozói környezet átalakításával, egy technológiavezérelt agrárreformmal és hatalmas infrastruktúra-fejlesztési programok beindításával stabil pályán lehetne tartani a gazdaságot.