Míg az EU-ból való távozást az uniós alapszerződés 50. cikke világosan szabályozza, addig az eurózónából való kilépésre ilyen mechanizmus nincs - erre utalt Jánisz Varufakisz görög pénzügyminiszter is szombaton.

Olvasta már? Görögországban hétfőn nem nyitnak ki a bankok - ezt jelentette be vasárnap este a miniszterelnök. További részletek itt!

Kapcsolódó

A szerződés annyit mond ki, hogy a nemezti valuta helyébe lép az euró, amint a konvergeciakritériumok teljesülnek. A vonatkozó jogszabályok az euróövezetbe való belépést és tagságot részletesen szabályozzák, de abban az esetben, ha valamelyik tagállam csődöt jelentene, a kiutásításra egyetlen szerződésben vagy előírt protokollban sincs semmilyen rendelkezés - mutat rá az EUObserveren megjelent véleménycikkében a londoni Middlesex University PhD hallgatója, Olivier Pahnecke. Még az Európai Központi Bank (ECB) is megerősíti ezt egy 2009-es tanulmányában - mutat rá Pahnecke -, miszerint egy tagállam kiutasítása az EU-ból vagy a Gazdasági és Monetáris Unióból (EMU) jogilag szinte lehetetlen.

A Jacques Delors Intézet egyik kutatója, Jörg Haas is megvizsgálta a Grexit lehetőségét, ebben szintén megállapítja, hogy valóban nem lehetséges jogilag Görögország kizárása a GMU-ból, ez ugyanis az EU-tagság feladását is jelentené. Az EU-tagság egyoldalú felmondása csak a bejelentés után két évvel lépne érvénybe, de egy EMU-tag esetében a kilépés szándékának jelzése a valutaövezetből való azonnali kilépést eredményezné, ami pusztító pénzpiaci következményekkel járna. Tőkekontroll nélkül egy ilyen bejelentés masszív tőkekivonást indítana el az országból, ami elég nagy valószínűséggel a görög pénzügyi rendszer összeomlásához vezetne. Egy ilyen döntést tehát csak teljes titoktartás melletti egyeztetésekkel lehet kivitelezni, de a jelenlegi helyzetben elég nehéz elképzelni, hogy az uniós felek és Görögország között ez létrejöjjön - jegyzi meg a szerző.

Megoldás a drachma?

Néhányan úgy vélik, hogy egy csőd esetén Görögország egyetlen esélye a drachma visszaállítása lenne. Az emellett érvelők általában azt hozzák fel, hogy a nemzeti valuta leértékelésével növelné az ország a versenyképességét, ami gazdasági növekedéshez vezetne és így visszafizethetné az ország az adósságait. Mások viszont arra figyelmeztetnek, hogy a drachma egyben gátja is lenne az eurózónával való kereskedésnek, miután az importot nagyon drágává tenné, így az euróban denominált adósságot sem tudná az ország visszafizetni.

Pahnecke amellett érvel, hogy ennél sokkal racionálisabb válasz lenne, ha Görögország megtartaná az eurót, mint törvényes fizetőeszközt, még a csőd után is. Erre példaként Montenegrót, Koszovót, a Vatikánt, Monacót, San Marinót és Andorrát hozza fel. Hasonló mechanizmus figyelhető meg, csak a dollárral például Kelet-Timorban, Ecuadorban, El Salvadorban vagy számos mikroállamban és Zimbabwéban, illetve Panamán. A szerző ugyanis úgy véli, hogy a becsődölt Görögország sem kerülne rosszabb helyzetbe, mint a fent említett államok. Így Görögország és az eurócsoportnak inkább az euróval kapcsolatos fórumokon Görögország szavazati jogának felfüggesztéséről, valamint az euró nyomtatásának jogának felfüggesztéséről kellene megegyezniük addig, míg az ország ismét teljesíti a konvergenciakritériumokat.

Pahnecke szerint talán ez az egyetlen megoldás arra, hogy ne sértsék meg a szerződéseket, hogy a drachma újbóli bevezetésének költségei elkerülhetőek legyenek, illetve hogy Görögország korlátlanul hozzáférhessen az EU piacaihoz és így lehetősége legyen arra, hogy adósságának egy részét visszafizethesse. Szerinte ezen a megoldáson csak azok veszítenének, akik már arra fogadtak, hogy Görögország elveszíti az eurót, illetve az új drachma elkerülhetetlen leértékelődésére tettek.

Nincs megoldás a Grexitre

Haas ugyanakkor a párhuzamos fizetőeszköz bevezetését inkább kockázatként értékeli. Bár ő is megállapítja, hogy egy Grexit súlyos károkat okozna mind Görögország, mind az EU számára, arra is felhívja a figyelmet, hogy rendezett körülmények között lehetetlennek tűnik a kilépés a valutaövezetből, amely viszont hatalmas pénzügyi, politikai és jogi bizonytalansághoz vezetne. Bizonyos folyamatok ugyanakkor elvezethetnek ahhoz, hogy Görögországnak párhuzamos fizetőeszközt kelljen bevezetni az euró mellé, ami szintén rengeteg kérdést vetne fel.

Haas három forgatókönyvet vizsgált, amely elvezethet a párhuzamos fizetőeszköz bevezetéséhez:

1. Nyomás alatt Görögország teljesíti a választási igéreteit és a kormány egy párhuzamos valuta bevezetése mellett dönt.

Ez a megoldás véleménye szerint felérne e gazdasági "államcsínnyel", miután ezt csak úgy lehetne kivitelezni, hogy az előkészítést egy magas rangú tisztviselőkből álló szűk csoport végezné, az EU-t és az IMF-et az átváltás előtt röviddel értesítenék. Banki szünnapot vagy szünnapokat kellene bevezetni a tőkekivonás megállítására, a készpénzfelvétel korlátozása pedig mindaddig érvényben lenne, míg az új fizetőeszköz a szükséges mennyiségben rendelkezésre nem állna.

A párhuzamos fizetőeszköz használatával kapcsolatban azonban latin-amerikai példákra utalva arra hívja fel a figyelmet, hogy Görögország vélhetően nem tudná megakadályozni az euró további használatát az elszámolásokban, így viszont a régi-új valuta bevezetése sem segítene a versenyképesség javításában. A magas fajlagos bérköltségek ráadásul sosem játszottak meghatározó szerepet a görög export gyengeségében, ami további kérdőjeleket vet fel a drachma által vezérelt fellendüléssel kapcsolatban.

A görög adósság átkonvertálása sem annyira fekete-fehér, mint amilyennek első látásra tűnik. Bár csökkentené az adósságterhet, de a kormánynak csak kis költségvetési mozgásteret adna rövid távon, miután az adósságszolgálat jelenleg a GDP-nek mindössze 2,5 százalékát teszi ki. Ugyanakkor hosszú jogi hadjáratok borítékolhatóak, miután a nemzetközi hitelezők kompenzációért harcolnának. Egy ilyen húzás pedig megmérgezné az ország politikai viszonyát az IMF-fel és az EU-val is. Továbbá gyengítené a szintén nagyon eladósodott Olaszország és Spanyolország pozícióit, megkérdőjelezve a tagságukat és a németek hajlandóságát arra, hogy jelentős összegekkel járuljanak hozzá az ilyen mentőakciókhoz. Ráadásul megkérdőjeleződne az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), az EU válságkezelő keretegyezménye is.

2. Az eurócsoport és az ECB amellett dönt, hogy a likviditási forrásokat korlátozva kiszorítja Görögországot az eurózónából és a kormány ilyen módon kényszerül párhuzamos fizetőeszköz bevezetésére.

Amennyiben az ECB elzárja a rendkívüli tőkejuttatás (ELA) forrását - ez egyelőre nem történt meg a vasárnapi bejelentés szerint, de bármikor meggondolhatják magukat -, akkor elég nagy valószínűséggel állítható, hogy a görög bankok nem fogják tudni finanszírozni magukat a pénzpiacokról, aminek a következménye az lehet, hogy a kormány a bankok huzamosabb időre történő bezárására kényszerülne addig, míg felkészülnek a párhuzamos fizetőeszköz bevezetésére. Ez szintén azt a fura helyzetet eredményezné, hogy miközben Görögország még tagja az eurózónának, mégis párhuzamos fizetőeszköz bevezetésére kényszerül. Egy ilyen radikális lépés azonban nemcsak az EMU hitelességén ejtene jókora csorbát, de óriási bizonytalansághoz és káoszhoz is vezetne Görögországban, az uniós pénzpiacokon és vélhetően világszerte.

Ha mégis lenne politikai döntés az eurócsoportban Görögország kiléptetéséről, akkor is az ezt feltételező komplex tárgyalások nyomás alatt történő kivitelezése szinte elképzelhetetlen. Továbbá bármilyen kiszivárgás pénzügyi összeomláshoz vezetne, így a rendezett kilépés lehetőségét is aláásná.

3. Véletlenszerű Grexit: Egy ilyet akár az is előidézhetne, ha az eurócsoport és az ECB nyíltan vagy burkoltan megfenyegetné Görögországot, hogy nem emeli az ELA-források keretét, míg a görög kormány nem jut dűlőre az ügyben és emiatt megrohannák a bankokat. A mennyiben itt is a ciprusi példát alkalmazná az ECB, akkor Görögország már a második eset lenne a korábban Ciprusra mondott "egyedi eset" után. Ez a kimenetel legalább olyan káros lenne - véli Haas -, mint a teljes kilépés, ugyanis a piacok többé nem számítanának rendezett kilépésre az euróövezetből, viszont tőkekorlátozásokkal és válságok idején vagyonlefoglalásokkal számolnának. Ez az eurózóna újbóli széttöredezéséhez vezetne, illetve ahhoz, hogy a piacok elkezdenék találgatni, ki lesz a következő. Ez a szcenárió sem hagyna más rövid távú alternatívát a görög kormánynak, mint egy párhuzamos valuta bevezetését.

Hogyan érintené ez Magyarországot?

Magyarországot három csatornán keresztül érhetné fertőzés: külkereskedelem, bankrendszer, pénzügyi piacok. A bankrendszeren és a külkereskedelmen keresztüli görög kitettségünk minimális: itthon nincsenek görög tulajdonban lévő bankok, exportunknak mindössze 0,4 százaléka meg Görögországba, importunk 0,1 százaléka származik onnan.

Egy görög csőd/kilépés azonban a pénzügyi piacokon keresztül nálunk is éreztetné hatását, a kockázatkerülés erősödése, a kockázatosabb régiókból, eszközökből való tőkekivonás a forint gyengülését és az állampapír-piaci hozamok emelkedését eredményezné, ennek mértékét azonban nem lehet pontosan becsülni. A negatív hatásokat elméletileg mérsékelheti, hogy ma már Magyarország nem tartozik a legsérülékenyebb országok közé a befektetők szemében, 2010 óta sokat javult a külső és belső egyensúlyi pozíciónk, csökkent az ország külső adóssága, beindult a növekedés. Ha azonban egy 2010-hez hasonló pánik alakul ki a piacokon, mindez rövid távon valószínűleg nem sokat segít - írja a CIB Bank egyik elemzésében.

Nincs sem eszköz, sem protokoll

Haas megállapítja, hogy teljesen tisztázatlan, hogy egy eurózóna-elhagyást hogyan lehetne lemenedzselni, miután nincs semmilyen jogi vagy politikai megoldása egy Grexitnek. Minden olyan remény, hogy ezt a konfliktust egy párhuzamos valutabevezetés gyorsan és világosan megoldja, megalapozatlannak tűnik - véli. Egy rendezett kilépés szinte lehetetlen a jelenlegi körülmények között. Ez ugyanis átfogó tárgyalásokat feltételezne teljes titoktartás mellett több intézmény között, ami a demokrácia legalapvetőbb törvényeit sértené.

A párhuzamos fizetőeszköz bevezetése esetén ráadásul az EU egy lehetetlen helyzetben is találná magát: egy legalizált egyoldalú kilépés az EMU-t egy rögzített árfolyamú rezsimmé változtatná, és olyan országokat jutalmazna, amelyek redenominálják az adósságukat, azaz a kint lévő tartozásuk összegét más valutaegységben állapítják meg.

Haas úgy véli a felek alulbecsülik annak jelentőségét, hogy az általuk játszott úgynevezett "chicken game", könnyen elindíthat egy olyan megállíthatatlan lavinát, amelynek a vége mégiscsak a párhuzamos deviza lesz. Ez pedig az elemzése szerint szintén nem lenne egy fáklyás menet egyik félnek sem.