Mark Rutte holland miniszterelnök, akit az úgynevezett takarékos EU-s tagállamok (Ausztria, Dánia, Hollandia és Svédország) informális vezetőjének tartanak, veszélyezteti Európa kilábalását a gazdasági válságból azzal, hogy döntő befolyást akar gyakorolni arra, melyik uniós tagállam kaphat támogatást az EU új helyreállítási alapjából - vélik a Financial Times (FT) szerkesztői. Vannak olyan körülmények, amelyekre az európai politikusoknak nem sok hatásuk van, leginkább az amerikai politika befelé fordulása és a kínai politika nagyobb nemzetközi szerepre törekedése. Ugyanakkor az csak az európai vezetőkön múlik, hogy túllépnek-e saját nemzeti érdekeiken, és az eurózóna, illetve az EU közös szempontjait is figyelembe veszik-e döntéseik során.

Egy olyan kivételes válság esetén, mint a koronavírus-pandémia bármilyen segélyalapnak elég nagynak kell lennie, hogy legyen makrogazdasági hatása és kedvezőbb feltételekkel kell kínálnia forrásokat, mint amelyek a piacon vagy akár az eurózóna mentőalapjánál, az Európai Stabilitási Mechanizmusnál elérhetők. Erre tesz kísérletet Berlin, Párizs és Brüsszel 750 milliárd eurós helyreállítási alapja, amelyet közös uniós hitelfelvételből teremtenének elő, de 500 milliárdot támogatásként osztanának szét a tagállamok között.

Kapcsolódó

Nem tökéletes, de...

Ez a terv nem tökéletes. Az EU egyelőre nem tudja, hogy csak arra kellene-e használni ezt a pénzt, hogy kirántsák az európai gazdaságot a válság gödréből vagy arra, hogy rábírják a kormányokat a régóta halogatott költségvetési reformok elindítására. Ugyanakkor az FT szerint el kell ismerni a német kormány váltását, amely korábban szintén a "takarékos" Németországban felismerte, hogy a rendkívüli körülmények rendkívüli választ igényelnek. Ennek jegyében támogatja a helyreállítási alapot és annak finanszírozási rendszerét. A takarékos négyes azonban köti az ebet a karóhoz, hogy a közösen felvett hitelből nem lehet vissza nem térítendő támogatásokat fizetni.

Rutte szerint nem Brüsszelnek, hanem az uniós tagállamoknak kellene dönteniük arról, hogy melyik ország mennyit és mire kapjon az alapból. E szerint a felfogás szerint meg kell adni a nemzeti kormányoknak azt a lehetőségét, hogy megvétózzák a helyreállítási alap kifizetéseit, azaz azt, hogy más tagállamok pénzt kaphassanak. Sajátos felfogása ez az uniós tagállami szolidaritásnak. A gond az, hogy nem igazán demokratikus módszer, ha az egyik állam kormánya, például a hágai vezetés dirigál a másiknak, Rómának vagy Madridnak.

Választások jönnek

Rutte sokat beszél arról, hogy Európának geopolitikailag erősebbé kell válnia, de az FT szerkesztői szerint nem akarja megfizetni ennek az árát. Főként, hogy jövőre parlamenti választások elé néz, amelyen radikális jobboldali, euroszkeptikus kihívókkal is szembe fog kerülni. A holland választók tapsolnak a "takarékosságnak" és a parlamentben elsöprő többség támogatja a kormány politikáját. A moralizáló szöveg jól hangzik, ám erről a természeti-gazdasági csapásról nem tehetnek a dél-európaiak.

És ami a morált illeti a dél-európai országoknak is vannak érveik. Bizonyára több adóbevételük lenne, ha a hollandok csábító adórendszerükkel nem vadásznák le az orruk elől a legjobb adózókat. Más szóval minden ország kormányának van mit tennie: az északiaknak nem kellene költségvetési többletet elérniük, a délieknek javítaniuk kellene adóbeszedésük hatékonyságát és nem kellene osztogatással szavazatokat vadászniuk. Mindkét oldalnak úgy kellene felhasználna a rendelkezésére álló erőforrásokat, hogy a válság kezelése mellett támogassa a klímavédelmi célokat. Bonyolult reformokat elvárni azonban túlzás, amikor a koronaválság hatásai gyors kezelésért kiáltanak.

Orbán Viktor ünnepelhet?

A helyreállítási alappal és a hétéves uniós költségvetéssel kapcsolatban új javaslatokkal élt Charles Michel, az Európai Tanács elnöke - írta az Index. Az Európai Bizottság javaslatában még az szerepelt, hogy a kifizetések felfüggesztéséhez kötött szankciókról a Bizottság dönthet, de ezt a tagállamok minősített többséggel megakadályozhatják. Ezen Michel változtatott: a szankciók életbe léptetését kötné az állam- és kormányfők kétharmadának támogatásához. Több európai politikus, például a német zöldpárti Daniel Freund ezt úgy kommentálta, hogy Michel megölte a jogállamisági mechanizmust, Orbán pezsgőt bonthat.