Az Európai Unió egységének tesztje lesz az előttünk álló hét - idézte egy brüsszeli tisztviselő kijelentését Gavin Hewitt, a BBC európai szakírója. Az EU komoly következményekkel fenyegette meg Oroszországot arra az esetre, ha nem vonja vissza katonai erőit a Krímből és nem kapcsolódik be a válság rendezését célzó komoly tárgyalásokba. A külügyminiszterek hét eleji tárgyalásain és a hét végi uniós csúcson fokozni kell a Moszkvára nehezedő nyomást.

Már a hét végi népszavazás idején - amelyet Kijev mellett Brüsszel és Washington is illegálisnak tart - elkészült azoknak az oroszoknak a listája, akiknek nem adna vízumot az EU. Ennek áttekintése lesz a külügyminiszterek tárgyalásának egyik napirendi pontja. A gond az, hogy már ebben a viszonylag egyszerűnek látszó kérdésben is súlyos dilemmákkal néznek szembe az európai vezetők.

Megosztottság

A kérdés az, hogy csak azokat az embereket érintse-e a tilalom, akiknek közvetlen részük van a Krím-félsziget orosz beolvasztására indult kísérletben vagy meg kellene célozni Vlagyimir Putyin orosz államfő közvetlen környezetét is? Beletartozzanak-e a körbe az krími orosz fellépést támogató parlamenti képviselők, sőt még a kormányzat érintett kulcsfigurái is vagy sem?

Egy brüsszeli tisztviselő úgy fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy ha az EU nem vesz fel a tiltólistára a moszkvai kormányhoz közel álló személyeket, akkor ezzel gyengeséget mutat. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy kínos lehet olyan valakit kitiltani az EU-ból, akivel később tárgyalni kell. Nem meglepő, hogy a 28 EU-tagország erősen megosztott ebben a kérdésben.

Gyengeség

Az eddigi uniós lépések: a gazdasági együttműködésről és a vízumkönnyítésekről folytatott tárgyalások felfüggesztése Oroszországgal, legfeljebb némi irritációt okozott Moszkvában. Az igazán hatásosnak látszó gazdasági lépések megtétele viszont áldozatot követelne az uniós polgároktól is, miközben számos ország súlyos gondokkal küszködik. Az EU 2012-ben 123 milliárd euró értékben exportált árut és szolgáltatásokat Oroszországba, így Moszkva fájdalmas válaszlépéseket tehet.

Még az energiafüggőség ügyével kapcsolatban sincs egység: a német E.On energiaszolgáltató vezérigazgatója arra figyelmeztetett, hogy nem lenne szerencsés meggondolatlan lépésekkel veszélyeztetni az EU-orosz kapcsolatokat. Ezzel szemben Radek Sikorski lengyel külügyminiszter úgy véli, hogy az oroszok nem vetik be az gázfegyvert az unió ellen, mert szükségük van az európai vevők pénzére.

Magyar szempontból is kritikus a BBC szakírójának véleménye, amely szerint az EU államainak ezen a héten felül kell vizsgálniuk függésüket az orosz energiahordozóktól. Ha ezt a kérdést a háttérbe tolják, akkor egy az eddiginél sokkal keményebb, kockázatosabb játszmába kezdhetnek az unió keleti bővítésének érdekében. Akárhogy is döntenek azonban, határozottságot és egységet kell mutatniuk. Az orosz vezetés minden megosztottságot kíméletlenül ki fog használni.

Stratégiai hiba

Az EU és az USA arra törekszik, hogy összehozza a moszkvai és az új kijevi vezetést. Ennek érdekében az utóbbi olyan alkotmányreformot készít elő, amely jobban védené a kisebbségeket. A helyzet azonban az elmúlt hetekben romlott: az oroszok 70 százaléka úgy véli, hogy az Ukrajnában élő orosz ajkúak veszélyben vannak. Putyin támogatottsága meghaladta a 70 százalékot, amire rég volt példa. Ha az orosz csapatok megszállnák Ukrajna más részeit is, még nehezebb lenne kompromisszumot találni.

Brüsszeli háttérbeszélgetéseken kiderül, hogy egyre többen gondolják úgy: az EU stratégiai hibát követett el ukrán politikájában. A társulási szerződés aláírásának előkészítését - ami végül is tavaly ősszel elvezetett a konfliktus kirobbanásához - főként technokratákra bízták. Oroszországot kihagyták az egyeztetésből, egy csapásra a Nyugathoz közelítő pályára akarták állítani az országot. Soha nem folyt vita arról, hogy Ukrajna valójában hova is tartozik.

Kényszerpálya

Most aztán csak fájlalni tudják, hogy nem folytattak le egy átfogó vitát Oroszországgal arról, hogyan is reagálna Moszkva az EU-ukrán társulásra. Berlinben ezzel egyidejűleg azon bosszankodnak, hogy egyes uniós külügyminiszterek túlságosan hevesen támogatták a korábbi Európa-barát ukrán ellenzéket.

A kényszerpálya most már úgy fest, hogy az EU-nak, amely komoly erőfeszítéseket tett a demokratikus Ukrajna megteremtése érdekében, most már határozottan ki kell állnia az új kijevi vezetés mellett. Amellett a kormány mellett, amelynek hadügyminisztere a Krímmel kapcsolatban a hét végén azt mondta: ez a mi területünk, amit nincs szándékunkban feladni...