Tűzijátékok csillogása, fanfárok hangja és népünnepély közepette lépett be 2013. július 1-jén Horvátország az Európai Unióba, ám a mézes heteknek gyorsan elmúltak - derült ki a BBC helyszíni beszámolójából. A nyugat-balkáni ország gazdasága végeláthatatlannak tűnő recesszióba ragadt, ami még a legjózanabbul gondolkodó horvátokat is arra késztetni néha, hogy egy-egy kupica sligovica felhörpintésével feledtessék bosszúságukat.

Ma már úgy tűnik, hogy a horvát gazdaság 2015-ben is tovább csúszik le a lejtőn, amivel immáron a hatodik egymást követő évet töltheti recesszióban. A kilábalás enyhén szólva nem látszik könnyű feladatnak - az elmúlt hónapokban megjelent elemzések már azt is felvetették, hogy az Európai Bizottságnak és az IMF-nek gazdasági segélyprogramot kellene indítania Horvátország ráncba szedése érdekében.

Jönne a pénz

Ez azonban bizony-bizony fájna, ugyanis elkerülhetetlenül jelentős költségvetési kiadáscsökkentésekkel és az új üzleti vállalkozások indításának ösztönzésével járna. A jövő év vége felé azonban parlamenti választások lesznek az országban, így aligha várható, hogy a kormány belevágjon a reformokba. Ezért aztán marad a jugoszláv időkből örökölt - ahogy egy helyi szakértő fogalmazott - üzleti írástudatlanság, ami igencsak megnehezíti az uniós támogatások igénybevételét.

Ivo Friganovic, a HAMAG-BICRO kormányzati ügynökség vezetője arról számol be, hogy a felzárkózás segítését szolgáló strukturális alapok forrásainak igénybevételéhez szükséges pályázatok esetén még csupán a dokumentáció előkészítésénél tartanak. Pedig több mint egymilliárd euró vár arra, hogy befolyjon a horvát kis- és középvállalkozások kasszájába.

Óriási bank

Hrvoje Marusic európai integrációért felelős külügyminiszter-helyettes igyekszik felhívni a figyelmet a csatlakozás pozitív eredményeire is. Az uniós országokba irányuló export 15 százalékkal ugrott meg az elmúlt bő egy évben. A vállalkozók egy része úgy érzi, könnyebbé vált az üzletelés, igaz, be kell tartani az EU előírásait. Marusic elismeri, hogy a horvát vállalati szféra nem készült fel eléggé az új helyzetre, így viszonylag gyenge versenyképességgel jelenik meg a közös európai piacon.

Még a legelszántabb Európa-párti közösségek lelkesedése is alábbhagyott. Natasa Owens, az Európai Mozgalom helyi szervezetének vezetője elismeri, hogy sokan nehezen nyelik le az óriási különbséget idealista várakozásaik és kemény valóság között. Nem kevesen vannak, akik úgy gondoltak az EU-ra mint egy hatalmas bankra, amely egyszerűen megoldja a horvátok minden baját anélkül, hogy nekik bármit is tenniük kellene.

Segítség kell

Vannak persze olyanok is, akik egyből ráéreztek a lehetőségekre. Közéjük tartozik az olivabogyó-termesztők egy része. Még ők is úgy látják azonban, hogy könnyebbé kellene tenni az uniós források megpályázását és Brüsszelnek nagyobb segítséget kellene nyújtania a horvát üzleti szervezeteknek az európai módi megtanulásában. Mindenki számított arra, hogy átmeneti nehézségek lesznek, és mostanra az is világossá vált, hogy Horvátországnak több támogatásra van szüksége, még akkor is, ha egy EU-IMF mentőcsomag azért talán túlzás lenne.