Ursula Patz elítéli Oroszország háborúját Ukrajna ellen, de egyben határozottan ellenzi az EU, és ezen belül Németország gazdasági szankcióit is Oroszország ellen. Úgy véli, hogy az utóbbiak lerombolják városát, a Németország északkeleti részén lévő Shwedtet. Szerinte a jövő év elején életbe lépő olajimport-tilalomnak nincs értelme, mert az oroszok eladják máshol az olajukat – írja a Financial Times a német városban készül riportjában.

A 76 éves Patz korábban 16 éven át dolgozott a városban lévő olajfinomítóban, amely most azzal a veszéllyel néz szembe, hogy az orosz olaj uniós importtilalmának járulékos vesztese lesz. A cél az lenne, hogy mérsékeljék az orosz kormány háborúra fordítható bevételeit, ám Schwedt lakói úgy érzik, hogy feláldozzák őket egy hatalmi játszmában – mondja Jens Köppen, a várost is magában foglaló választókerület CDU-s parlamenti képviselője.

A szovjet idők öröksége

Az olajfinomító ugyanis a Barátság kőolajvezetéken 4000 kilométeres távolságból érkező orosz nyersanyag feldolgozására szakosodott. Az üzem technológiáját a magas kéntartalmú uráli típusú olajhoz igazították, ami okozna némi gondot, ha máshonnan származó, másfajta nyersanyagot használnának fel. Ez azonban csak az egyik probléma, a másik, hogy a finomító többségi orosz tulajdonban van, nevezetesen a Rosznyefty állami olajcég az 54 százalékos tulajdonosa. Ez a vállalat nem igazán érdekelt abban, hogy az üzemben ne a saját nyersolaját dolgozzák fel.

Sokan attól tartanak a városban, hogy a vállalat, amely a PCK névre hallgat,  kénytelen lesz bezárni, ha nem kap orosz olajat. Ez rémálom lenne – mondja Annekathrin Hoppe, Schwedt polgármestere. A PCK a település legnagyobb munkaadója, 1200-an dolgoznak a finomítóban és több százan az üzemet kiszolgáló vállalatoknál. És mindennek tetejébe a háztartások 80 százalékának fűtését a cég erőműve biztosítja.

Az emberek az 1990-es német újraegyesítést követően bekövetkezett gazdasági válság visszatéréséről tartanak. Másodszor is átélhetik a Kelet-Németország iparának leépítését követő csapásokat.

Nehéz sors és ígéretek

Schwedtet lényegében földig rombolták az előrenyomuló szovjet csapatok a második világháborúban. Az újjáépítéshez Kelet-Németország minden sarkából érkeztek fiatalok az 1950-es években. Ők húzták fel az olajfinomítót is, amelyet 1963-ban kapcsoltak az akkorra elkészült Barátság vezeték végére. Ez a csőkígyó hozza Németországba azóta is az ország olajszükségletének negyedét. A PCK 1964-től mindenféle finomított terméket gyártott, egyik fogyasztója például a kerozint vásárló berlini nemzetközi repülőtér volt.

A schwedti lakosok nagy része nem érti, miért ment bele a berlini kormány az olajembargóba, miért nem kért olyan ideiglenes felmentést, mint Csehország, Szlovákia vagy Magyarország, amelyekhez a Barátság déli ága szállítja az olajat. Olaf Scholz német kancellár azt állítja, hogy a kormány dolgozik a PCK jövőjének biztosításán: tovább folytatódik az olajfinomítás 2023-ban és 2024-ben, és nem lesznek elbocsátások.

Mi lehet az alternatíva?

Ennek érdekében keresik az alternatív nyersanyagforrásokat. Az egyik lehetőség, hogy Rostock kikötőjéből szállítanak olajat a finomítóba, ám Köppen képviselő szerint a két várost összekötő csövön csak napi 19 ezer tonna olajat tudnak átpumpálni, miközben az üzem szükséglete 32 ezer tonna. Emellett a rostocki kikötő nem elég mély ahhoz, hogy nagy tankereket fogadjon, így más kikötőkben kellene kisebb hajókba átszivattyúzni a nyersanyagot, hogy azokból Rostockon eljuthasson a PCK-hoz. Ilyen hajókból azonban nincs elég.

A PCK próbál Kazahsztántól vásárolni, illetve elvileg szóba kerülhet a gdanski tranzit, ám a lengyelek nem hajlandóak az utóbbit engedélyezni, amíg a Rosznyefty személyében orosz tulajdonosa van a vállalatnak. A hosszabb távú jövő a zöld átállásban van, például Hoppe polgármester elmondása szerint gyárthatnának zöld hidrogént, amit a levegőből kivont szén-dioxiddal kombinálva e-kerozinné alakíthatnának, hogy repülőgép-üzemanyagot gyártsanak. Az átállás azonban évekig tart, miközben az olajembargó a nyakukon van.