A HTW Berlin - ahol azt is kutatják, hogy a szélturbina lapátokból hogyan lehetne építőanyag, illetve hogy miként lehetnek hatékonyabbak a napelemek - egy friss kutatásában arra jutott, hogy ha a német politikai elit számára a párizsi klímacsúcson aláírtak, illetve a német alkotmánybíróság ítéletében megfogalmazott kötelezettségek fontosak, akkor ismét pályamódosításra van szükség az ország napelemes energiatermelésében.
A kutatók három különböző forgatókönyv segítségével modellezték Németország jövőbeli energiaszükségletét, illetve a fosszilis technológiáktól mentessé válását. Ezek alapján építették fel a szükséges szén-dioxid-mentes energiarendszert, és határozták a szükséges zöldenergiás bővítési mennyiségeket. Az eredmény nem túl bíztató: a napelemes teljesítményt a jelenleg i 54 GW-ról több mint tízszerezni kell 2035-ig.
Ez viszont azt jelenti, hogy a korábban a szövetségi kormány által megcélzott évi 20 GW bővítés nem lesz elég, a következő évtized közepéig évente 20-40 GW új termelőpotenciált kellene a rendszerbe pakolni.
Nem 2045, hanem 2035
A PV Magazine a kutatásról azt hangsúlyozta ki, hogy a Volker Quaschning vezette kutatócsapat (a professzor igazi tudományos nagyágyúnak számít a megújul energiarendszerek témakörében) leginkább a napelem iparra, és csak kisebb részben a biomassza és a szélenergia iparra támaszkodna e mennyiségi és rendszertávolságok áthidalásában. De mindez azzal is jár, hogy a szövetségi kormánnyal ellentétben a kutatók úgy látják: Németországnak nem 2045-re, hanem már 2035-ben klímasemlegessé kell válnia.
Ha a céldátum 10 évvel közelebb házható, akkor egészen pontosan 594 GW napelemes termelőerőre lenne szükség a másfél fokos regula tarthatóságához - s a csapat számításai szerint ehhez 2022-től kezdve minden évben 38 GW napelemes kapacitás hozzáadása lehet a megoldás. A számításokkal ellentétben azonban a tavaly nagy küszködések eredményeként felszámolt "napelemsapka" (mely 50 GW-nál maximalizálta a német fotovoltaikus méretet) és az újraskálázott ösztönzők a gyakorlatban e 38 GW-nak a jövő évtől a felét sem képesek generálni.
A HTW Berlin kutatása azt írja, hogy 2023-tól 17 gigawattos bővülés modellezhető, és ha ez a növekedési pálya 2027-ig fenntartható, akkor az már azt jelenti, hogy öt év múlva már egy olyan ciklusnak kell megkezdődnie, amelyben évente már 45 GW-ot kell a rendszerbe kapcsolni. Ha ez nem sikerülne, akkor a célok szem előtt tartása később még gyorsabb és nagyobb lépéseket követelne (2032-től évi 50, 2035-től évi 100 GW bővülést), amitől azonban már elméleti síkon is óva intenek a kutatók.
A munkaerőt is biztosítani kell hozzá
Úgy látják, hogy az 50-100 GW éves növekedés az ehhez szükséges szakember oldalról sem fenntartható, ráadásul a gyors felfutás nagyjából idénymunkást csinálna a szakemberekből, akikre a nagy finis után már nagyrészt nem is volna szükség. Az egyetemi csapat azt is modellezte, hogy e kérdéskörben mi lenne az ideális, és arra jutottak, hogy az évi 20-30 GW csere-karbantartás méret hosszú távon képes lenne jelentős munkavállalói csoportot állandóan e szektorban tartani.
Kiszámolták azt is, hogy a 37 GW-os gigawattos éves növekedéshez 2025-ben 190 ezer munkahely volna szükséges. Ez soknak hangzik azt tekintve, hogy jelenleg 38 ezer fős ez a létszám, de a modellezés a telepítők, karbantartók, üzemeltetők, műszaki menedzsment sőt: a termelők létszámának drasztikus növekedésével számolnak - 2035-re összesen 250 ezer főt. A munkaerőpiaci felfutás a HTW Berlin szerint egyáltalán nem irreális - hiszen egy évtizede Németországban már 130 ezer ember dolgozott ebben az iparágban.