A gázár az elmúlt évtized nagy részében igen alacsony volt: a múlt évtized elején megawattóránként 30 euró körül, az évtized közepétől jellemzően 10 és 20 euró között, de a járvány első szakaszában, amikor kereslet hiányában az olajár is összeomlott, még 10 euró alatti gázárat is láthattunk. 2021 közepén indult az emelkedés, melyet először az újra üzembe álló gazdaság hajtott, utána pedig jött az orosz árfelverés, majd, a háború és az orosz gázról való leválás.
Nincs már filléres energia
Az ár mostanra orosz gáz nélkül is visszatért 50-60 dollár közé, ami a tavalyi pánikidőszak áraihoz képest igen alacsony, a múlt évtized áraihoz képest viszont még mindig magas. Németország óriási orosz gázimportőr volt, tavaly azonban lényegében teljesen elfordult ettől a forrástól, immár részben norvég, részben tengerentúli, cseppfolyós formában szállított importból szerzi be szükségletét.
Az olcsó orosz gáz időszaka tehát véget ért. Egy magyar származású elemző, akire a Zerohedge hivatkozik, ezt így foglalta össze találóan: a 2000 milliárd dollár értéket előállító német gazdaság 20 milliárd dollárnyi orosz olajtól függött. Persze a helyzet távolról sem ilyen egyszerű, tény, hogy drága munkaerőt részben a magas termelékenység, részben az olcsó energia kompenzálta, és így igen versenyképes lehetett a német gazdaság.
Orosz gáz nélkül is volt csoda
A helyzet persze annyiban is árnyaltabb, hogy az eredeti gazdasági csodát, melyet a hidegháború időszakában, Nyugat-Németország valósított meg, még nem az orosz gáz, hanem az olcsó arab olaj fűtötte a hazai és import szén mellett, de tény, hogy a hidegháború vége óta adott volt az olcsó és kevésbé környezet-, és klímaszennyező orosz gáz felhasználása.
A drágulás ugyan megindult 2021-ben és tavaly jött a nagy dráma, a német cégeket azonban nem azonnal érintette a drágulás, mivel gyakran éves, vagy még hosszabb szerződések alapján kapják az energiát a kereskedőktől. Idén azonban már mindenképpen a magasabb árak érvényesülnek, most derül ki, hogyan kezelik a helyzetet a gyártók.
Nagy hatékonyság, kis eredményromlás
A Reuters szerint 2023-ban átlagosan 40 százalékkal fizetnek többet a cégek az energiáért, az adat persze nem csak a gázra, hanem összességében a felhasznált energiára vonatkozik, így nagy mértékben tartalmazza az elektromos áramot is. Az áram előállításában pedig nagy szerepe van a megújuló forrásoknak is Németországban, sőt, egyelőre a korábban bezárásra ítélt atomerőművek is termelnek, így az áram jóval kevésbé drágul, mint maga a gáz.
Az Allianz Trade hitelbiztosító (a korábbi Euler Hermés) tanulmánya szerint Európában 1-1,5 százalékkal csökken az európai cégek profitja, ami Németország esetében összesen 25 milliárd eurót jelent. Ez a német gazdaság egészéhez képest nem jelentős összeg, hisz az árfolyamváltozásnak illetve a munkaerő időnkénti erősebb drágulásának nagyságrendileg ugyanekkora szokott lenni a hatása, így szó sincs arról, hogy a német versenyképesség veszélybe kerülne, az pedig végképp túlzott aggodalom, hogy az ipar leépülne. Ez jó hír a magyar gazdaság szempontjából is, hisz exportunk közel 30 százaléka Németországba irányul.