A Rosenthal, Németország egyik legrégebbi porcelánmanufaktúrája számos krízissel szembe került 140 éves története során, de de arra a veszélyre, ami most fenyegeti még nem volt példa. Ha Oroszország elzárná az európai gázcsapot, egyik napról a másikra le kellene állítania a termelését. Nem tudunk gáz nélkül létezni – idézi Mads Rydert, a Rosenthal vezérigazgatójét a Financial Times a német gazdaság energiaválság-állóságát firtató cikkében.

Az Ukrajna ellen indított orosz háború, amelynek egyre sötétebb oldalaira derül fény, az EU-s szankciók több hullámát váltotta ki. A orosz szén importját már betiltották, a következő a kőolaj, majd a földgáz lehet. Másrészt azt sem lehet kizárni, hogy a korlátozásokra és Ukrajna katonai, gazdasági és politikai támogatására válaszul az orosz vezetés dönt a gázexport felfüggesztéséről.

Kapcsolódó

Ez a lehetőség kisebb pánikot váltott ki a német vállalatok körében – amire a Rosenthal esete az egyik példa -, miután az ország gázellátásának 55 százaléka érkezik Oroszországból. Martin Brudermüller, a BASF vegyipari óriás vezérigazgatója úgy véli, hogy ennek a forgatókönyvnek a megvalósulása a második világháború óta nem látott mély válságba taszítana a német gazdaságot.

Ez az aggodalom tükröződik abban, hogy a német kormány az ellenzék támogatása mellett ellenzi a orosz gáz embargójának bevezetését. Olaf Scholz kancellár a politikai elit közös álláspontját úgy foglalta össze, hogy a több évtized alatt kiépült orosz importot nem lehet egyik napról a másikra kiváltani más forrással.

Riasztó jóslatok

A kormány óvatosságát riasztó prognózisok támasztják alá. Egy április közepén megjelent előrejelzés szerint egy teljes uniós gázembargó esetén 2023-ban 2, 2 százalékkal zsugorodna a német GDP és több mint 400 ezer állás szűnne meg. Németország 220 milliárd euró gazdasági teljesítménytől esne el 2022-ben és 2023-ban, ami megfelel a GDP 6,5 százalékának – mondja Stefan Kooths, a keili világgazdasági intézet szakértője.

Ez a sötét jóslat ráadásul úgy érkezett, hogy Németország amúgy is Európa beteg emberének látszik. A bruttó hazai termék 2021 utolsó negyedévében zsugorodott, mivel a szállítási láncok szakadozottsága akadályozta a termelést. Szemben az USA-val, Kínával, az Egyesült Királysággal és az eurózóna egészével Németország nem tudta elérni a koronavírus-járvány kitörése előtti gazdasági teljesítményét.

Felkészülés a legrosszabbra

Bár szeretnék elkerülni a legrosszabbat, a kormány elkészítette vészforgatókönyvét az orosz gázszállítások leállása esetére. Miután visszautasították Moszkva követelését, hogy rubelben fizessenek az energiahordozóért, élesítették a háromlépcsős figyelmeztető rendszer első fokozatát. Ezt a szisztémát még az 1970-es évek olajválsága idején találták ki.

A rendkívüli intézkedések sorában egy ponton államosítanák az ország földgázellátó hálózatát, hogy garantálhassák az ország alapvető infrastruktúrájának működtetését, így a kórházak és a háztartások ellátását. Az iparnak vissza kellene fognia fogyasztását, bár az nem egyértelmű, hogy a vállalatok mely körét érintené ez a legkeményebben. A nehézipari és a vegyipari cégek nem mulasztották el megjegyezni, hogy az esetükben nem kikapcs-bekapcs módjára lehet leállítani és újraindítani a termelést, mint például egy autó-összeszerelő üzem futószalagjai esetén.

Alternatív lehetőségek

Ezzel egyidejűleg a kormány keresi az orosz gáz alternatíváit is. A Zöldekhez tartozó Robert Habeck gazdasági miniszter Katarba utazott, hogy hosszú távú LNG-szállításokról tárgyaljon. Emellett három nagy úszó tárolóról és a folyékony gázt visszaalakító rendszerről is szó volt, ami összesen évente 27 milliárd köbméter gáz hozhatna Németországnak. Egy új LNG-terminál építését is tervezik Hamburg mellett.

Felgyorsítják a szélerőművek telepítését és kitolhatják a szénerőművek üzemidejét, amelyeket 2030-ig be akartak zárni. A gazdasági tárca szerint a háború kezdete óta az orosz szén szerepét a német ellátásban 50-ről 25 százalékra, az olajét 35-ről 25 százalékra, a gázét 55-ről 40 százalékra csökkentették. A kormány szerint a német gazdaság 2024 közepére gyakorlatilag megszabadulhat az orosz gázfüggőségtől. Ugyanakkor az Eon energiaszolgáltató szakértői három évre teszik a teljes orosz energiahordozó-import megszüntetésének időszükségletét.

Optimista szakértők

Mások bizakodóbbak. A DIW gazdaságkutató intézet egyenesen azt állítja, hogy Németország könnyen pótolhatná a leálló orosz gázimportot. Részben növelhetné a vezetéken érkező norvég és holland behozatalt, részben több LNG-t vásárolhatna a rotterdami, a zeebrugge-i és a dunkirki terminálokon keresztül, részben energiatakarékosságra szoríthatná vállalatait. Nem üzletelhetünk Oroszországgal a jövőben, ezt tudomásul kell vennie az iparnak – mondja Claudia Kemfert, a DIW energiaszakértője.

Az optimista várakozást osztja Rüdiger Bachmann, a University of Notre Dame közgazdász professzora, aki számos tanulmányt jelentetett meg társszerzőként a háború kirobbanása óta arról, milyen következményei lennének az orosz energiaimport leállásának. Ő mással érvel, mint a DIW. Szerinte a háború átmeneti válságot okoz, ami a cégek túlélését, a munkahelyek megőrzését biztosító állami támogatásokkal át lehet vészelni, mert ezt elbírná a német költségvetés.

Veronika Grimm, közgazdász professzor, a kormány tanácsadó testületének tagja szerint a vállalatok hatékonyságuk javításával 15-25 százalékkal mérsékelhetnék gázfelhasználásukat.