A politikai elemzők és megmondó emberek vigyázó tekintetüket Emmanuel Macron francia államfőre vetik, azt fürkészve, hogyan mozog azt követően, hogy Angela Merkel német kancellár a szeptember végi németországi választások után visszavonul a politikából – írja a CNBC. Franciaország, és főként Macron régóta várja, hogy átvegye az Európai Unió vezető államának, illetve Európa de facto vezetőjének szerepét Németországtól, illetve a német kancellártól. Merkel nyugodt, kiszámítható politizálása az elmúlt 16 évben át nem adott erre esélyt a „hatalomváltásra”.

A szakértők egy része eddig is látott próbálkozásokat Macron részéről, hogy átvegye a kezdeményezést Merkeltől. Az uniós költségvetési szabályokról folyó vitában a szigorú szabályok mellett kiálló német állásponttal szemben a lazítás pártján állt. Ugyanakkor egy újabb próbálkozást megnehezíthet, hogy míg Németország hamarosan túl lesz a kormányváltáson, Macronnak májusban elnökválasztáson kell megvédenie a helyét, azaz a következő hónapokban egy mélyebben belesüppedhet a politikai kampányba.

Kapcsolódó

További kérdés, hogy a francai államfő melyik jelenlegi kancellárjelölt győzelmének örülne a legjobban. Olaf Scholzot, a szociáldemokrata SPD, és Armin Laschetet, a konzervatív CDU/CSU pártszövetség jelöltjét nemrégiben fogadta egy-egy vizitre, míg Annalena Baerbockot, a Zöldek kancellárjelöltjét nem. Elemzők szerint inkább Scholzot szeretné látni a berlini kancellárián, részben mert az SPD politikusát a jelenlegi német kormány pénzügyminisztereként ismeri, az európai helyreállítási alap kidolgozásában együtt dolgoztak a francia kormány tagjaival, részben mert Scholz lazábbal kezelné a német költségvetési szabályokat, mint egy konzervatív kancellár, ami egyezik Macron gazdaságpolitikai felfogásával.

Gazdasági erő

Miközben Macron jobb összhangot találhat a következő német kancellárral, mint a jelenlegivel, egy valami mindig ellene fog szólni, hogy Franciaország legyen az EU zászlóshajója, mégpedig a két ország gazdasági erejének különbsége. A járvány előtti utolsó békeévben, 2019-ben Németország termelte meg az unió GDP-jének 24,7 százalékát, míg Franciaország 17,4, Olaszország 12,8, Spanyolország 8,9, Hollandia 5,8 százalékkal járult ehhez hozzá.

Lehet, hogy a francia vezetés a Merkelt követő űrben esélyt lát a befolyásának növelésére, ám Németország szerepe nem fog csökkenni. Az ország súlyának érvényesítése esetleg kevésbé hatékonnyá válhat, de nem fog elenyészni – mondja Naz Masraff, az Eurasia Group kutatóintézet Európával foglalkozó részlegének igazgatója. Merkel egy igen nagy cipőt hagy hátra 16 után, amit igen nehéz lesz kitölteni bárkinek, aki utána jön.

Személyes kihívás

A szakértők szerint külön probléma Macron és Merkel eltérő személyisége. A német kancellár biztos kézzel, nyugodtan kormányozta át Európát egy sor nagy válságon az elmúlt bő másfél évtizedben. Ezt tükrözi az a közvélemény-kutatás, amit az European Council on Foreign Relations kutatóintézet végzett.

E szerint az európaiak többsége kétli, hogy Macron tudná hozni azt a stabilitást a kontinensen, mint Merkel. Egy elképzelt választáson kettejük közül a német kancellárt a felmérés válaszadónak 41 százaléka, a francia elnököt 14 százaléka támogatná. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a németek többsége pesszimista hangulatban van a Merkelt követő időszakkal kapcsolatban. A válaszadók 52 százaléka úgy véli, hogy országuk túl van „aranykorszakán”.