Ha a németországi Zöldek megnyernék a szeptemberi parlamenti választásokat, és ennek nyomán kancellárjelöltjük, Annelena Baerbock a párt társelnöke kerülne az ország élére, akkor azon lenne, hogy az új kormány kőkemény politikát folytasson Kínával és Oroszországgal szemben, illetve felpuhítsa az EU költségvetési irányelveit – derült ki abból az interjúból, amit Baerbock több európai vezető lapnak, köztük a Financial Timesnak adott. Emellett szakítana a német gazdaságpolitika alkotmányban rögzített eladósodási korlátjával.
Ezzel homlokegyenest ellentétes gazdaság- és külpolitikát ígér, mint amit a konzervatív Angela Merkel kancellár vezetésével a berlini kormány az elmúlt másfél évben folytatott. Az eurózóna adósságválsága, azaz Görögország vesszőfutása megmutatta, hogy a megszorító gazdaságpolitika megfojtja ar gazdaságot – véli a politikus. Németországnak és Európának újra az innováció motorjának kell lennie, amihez pénzt kell tolni a gazdaságba. Ami Kínát illeti, nagyobb importvámokkal terhelné azokat a kínai vállalatokat, amelyek állami támogatást kapnak Pekingtől és szankciókkal sújtaná a Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimjéhez köthető magánszemélyek ingatlanjait.
Baerbock szerint Merkel túlságosan puhán bánt Moszkvával, főként a közvetlen orosz-német gázkapcsolatot megteremtő északi áramlat 2. gázvezeték ügyében, amelynek megépítését a nemzetközi tiltakozás ellenére támogatta. Szerinte Oroszországgal dialógusra kell törekedni amennyire lehet, de a revansista törekvésekre és az emberi jogok megsértésére kemény választ kell adni.
A 41 éves parlamenti képviselő Baerbock, akinek nincs kormányzati tapasztalata, történelmet írt azzal, hogy ő lett a Zöldek első kancellárjelöltje. Amikor áprilisban jelölték, nagy lelkesedés fogadta, egy ideig úgy tűnt jó esélye van átvenni a stafétabotot Merkeltől. Később plagizálási botrányba keveredett és az a vád érte, hogy kozmetikázta életrajzát, ami ledarálta népszerűségét. Pártja a szavazatok 20 százalékára számíthat a szeptember végi szavazáson. Ha így lesz, nehéz lesz nélküle kormányozni Németországot.
Zöld forradalom
A Zöldek, mint a kancellárjelölt asszony ígéreteiből is látszik, radikális változást ígérnek a németeknek. Azt akarják, hogy a német gazdaság 20 éven belül karbonsemleges legyen. A szén-dioxid-kvóták árát tonnánként 60 euróra akarják növelni 2023-tól, a benzinét 16 centtel (60 forint) emelni akarják és teljes erővel ráfeküdnének a megújuló energiák súlyának növelésére. Legambiciózusabb tervük egy főként közpénzből finanszírozandó, 500 milliárd eurós, tízéves program, amellyel támogatnák a klíma semleges üzleti modellek bevezetését és az infrastruktúra fejlesztését.
Baerbock szerint a klímaváltozás a vállalatok piaci versenyének kulcselemévé vált, amit mi sem bizonyít jobban, mint a közlekedési eszközök átállítása elektromos meghajtásra vagy az acél zöldnek minősíthető előállítása. A tervezett kiadások finanszírozása érdekében a Zöldek feladnák az államadósság növekedésének alkotmányban rögzített fékjét. Mindennek szépséghibája azonban, hogy nem tudnak önállóan kormány alakítani, és akár a szociáldemokrata SPD-vel, akár a konzervatív CDU/CSU-val kell alkudozniuk egy koalíciós tárgyalásokon, komoly engedményekre kényszerülnének.
Óvatos választók
Baerbock fő gondja, hogy változást kínáljon a népnek, de ne olyan radikálisat, ami elriasztja a biztonságát féltő kisembert. A német választók ugyan a közvélemény-kutatások szerint újra és újra a globális felmelegedés elkerülését jelölik meg, mint a társadalom előtt álló legfőbb feladatot, de vonakodnak a Zöldek mellé tenni az X-et a szavazólapokon, mivel úgy vélik, olyan párt, amely imád betiltani dolgokat.
Az elmúlt három évben Baerbock és elnök társa, Robert Habeck kormányzóképessé formálta a Zöldeket, azaz elmozdította a pártot a centrum felé, hogy megszerezhesse a mérsékelt, középen álló szavazók voksát. Emellett kapcsolatokat építettek az üzleti világgal is, amely idegenkedik a környezetvédelem szempontjának érvényesítéséből fakadó költségnövekedéstől. Ezzel együtt az északi áramlat 2. ügyében követett merev elutasítást nehéz lesz eladni az ország gazdasági elitjének, mert annak többsége támogatja a projektet.
A társelnök asszony külön problémája, hogy a kancellárjelöltek versenyében a harmadik helyre szorult a szociáldemokrata Olaf Scholz pénzügyminiszter és a konzervatív CDU-pártelnök Armin Laschet mögött. Egyesek úgy vélik, nem kellett volna vállalnia a kihívást, és még nem késő, hogy visszalépjen Habeck javára, akivel jobb eredményt érhetne el a párt. Erre azzal válaszol, hogy versenyszerűen sportolt, ami megtanította arra, hogy ne futamodjon meg, ha nem mennek olyan simán a dolgok, mint szeretné.