Miután nyolc hónap maradt hátra az Egyesült Királyság formális kilépéséig az Európai Unióból, a brit kormány mindenáron igyekszik megkötni egy átmeneti egyezséget a válás feltételiről. Ahogy megjelennek a hírek arról, hogy gyógyszer- és élelmiszer-tartalékokat kell felhalmozni a kemény brexit esetére, mert az egyik napról a másikra felálló vámok miatt akadozhat az utánpótlás, nincs olyan magát komolyan vevő brit politikus, aki ne akarná elkerülni ezt a lehetőségét - kezdi elemzését Ferdinanco Giugliano, a Bloomberg európai ügyekkel foglalkozó publicistája.

Theresa May miniszterelnök, aki saját kezébe vette a brit-EU tárgyalások lebonyolítását, európai körúton találkozik uniós vezetőkkel, hogy megnyerje őket kormányának legújabb stratégiájához. (Ez az áruk kereskedelmében fenntartaná a vámuniót az EU-val, míg a szolgáltatások esetén szakítana ezzel. A gond az, hogy ezeket alig lehet szétválasztani és a szolgáltatásokkal kapcsolatos szabályozásokat egységesíteni kellene.)

Látszólagos engedmény

Az elmúlt napokban egymás követték azok a hírek, amelyek szerint Angela Merkel német kancellár nyitott lenne arra, hogy egy ködösen megfogalmazott válási egyezménnyel a britek büszkén távozhassanak az EU-ból 2019. március 29-én és May Emmanuel Macron francia államfőtől is hasonló gesztust vár. Nagy hibát követne el azonban, ha azt hinné, hogy ezzel megszerezte a szükséges támogatást hibrid stratégiájához - véli a Bloomberg cikkírója.

Legfeljebb időt nyerhet: ha a jövőbeli brit-EU viszony tisztázását a korábban megállapodott 2019. április-2020. decemberi átmeneti periódusra halasztják, akkor az igazság pillanata 21 hónappal később jön el. Giugliano szerint a 27 tagállam egyértelműen tisztában van azzal, hogy érdeke ellen való lenne felhígítani azokat a szabályokat, amelyek összetartják őket mindannyiuk előnyére.

Tündérmese

Az elszánt brexiterek a 2016. június népszavazás előtt és után is számos mesével traktálták a közvéleményt, amelyek arról szóltak, miért lesznek engedékenyek a 27-ek a távozó Egyesült Királysággal. Az egyik legismertebb szerint mindenáron el akarják majd kerülni saját gazdaságuk károsodását, amit a brit exportpiacok elvesztése okoz.

Hát, ez nem jött be - állítja Giugliano. Az európai cégek nem szurkálják saját kormányaik fenekét, hogy engedjenek a briteknek az exportpiacuk megtartása érdekében. Az európai vezérigazgatókat sokkal jobban aggasztja az egységes piac szentségének fenntartása, mint cégeik brit piacaik megőrzése.

Zsarolás

Látva, hogy a mese nem vált valósággá, előkerült a kalapból a politikai zsarolás. Eszerint ha nem lesz megállapodás, akkor a brexit olyan károkat okoz a brit lakosságnak, hogy a szigetország lakói nagyon megorrolnak az EU-ra (mintha eddig kedvelték volna...). Már a kompromisszumos brexitstratégia is aláásta a brit kormány tekintélyét, számos miniszter távozott a kormányból, senkinek sem jó a további megaláztatás.

Ezért az EU-nak dobnia kellene egy csontot a brit kormánynak (adnia kellene valamilyen engedményt), amelyre ráharapva elkerülhető az a szégyen, hogy az EU visszadobta a nagy reményekkel elkészült és beharangozott, legújabb brexitstratégiát.

A Bloomberg publicistája szerint Nagy-Britannia persze ott húzza meg a határokat azzal kapcsolatban milyen engedményekre hajlandó és milyenekre nem, ahol akarja, de ebben az alkuban nem ő az erősebb fél. Az EU-tagországok tudják, hogy az unió értelme az egység, a briteknek tudomásul kell venniük, hogy a különállás, amit ők választottak, messze nem ér ennyit.

A fotó forrása: Oli Scarff/AFP.