Kirkenes norvégiai kisváros egy kőhajításra van Oroszországtól a két ország határán az Északi-sarkkörön túl. Az elmúlt évtizedekben a két nép békés egymás mellett élésének szimbóluma volt, ami többé-kevésbé véget ért, amikor az orosz inváziós hadsereg átlépte Ukrajna határát.

Ez ugyanis felidézte a gondolatot, hogy ha ott megtörtént, akkor a norvég-orosz határon is megtörténhet. Az emberek azóta igyekeznek alkalmazkodni az új realitásokhoz – derül ki a Reuters helyszíni riportjából.

Az új helyzet egyik legfontosabb részlete, hogy Finnország várhatóan belép a NATO-ba, amivel azonos státuszba kerül Norvégiával. A helyi vállalatok keresik a lehetőségét, hogyan csökkenthetnék oroszországi üzleti kitettségüket, annak ellenére, hogy Norvégia nem csatlakozott minden olyan Moszkva elleni gazdasági szankcióhoz, amelyet az Európai Unió bevezetett. Az ország nem tagja az EU-nak, de része az európai gazdasági térségnek.

Kirkenes lakói vízum nélkül léphetnek be Oroszországba, az oroszok munkát vállalhatnak a határ menti térségben Norvégiában. A város 3500 lakójából 400 orosz és 30 ukrán. Az invázió február végi megindulását szomorúan, frusztráltan, egyesek dühösen vették tudomásul – mondta a hírügynökségnek Lene Norum Bergeng, a városkát magában foglaló Soer-Varanger tartomány polgármestere. Kirkenestől az orosz határ 15 perces autóútra van, Finnország 50 pedig percre, mindkettő közelebb van, mint a legközelebbi norvég település.

Kétnyelvű feliratok

A városban évtizedek óta norvégul és oroszul is ki vannak írva az utcák és a terek nevei, amivel jelezték, hogy a szomszédban élő oroszok szívesen látott vendégek. A háború kitörése után aláírásgyűjtés indult annak érdekében, hogy eltávolítsák az orosz feliratokat, de még nem gyűlt össze annyi, amennyi ahhoz kell, hogy az önkormányzat napirendjére tűzze a kérdést.

A helyi oroszok, akikkel a Reuters sajtómunkásai beszéltek, azt mondták, hogy továbbra is úgy érzik szívesen látják őket. Senki sem jött oda rám mutogatva, hogy orosz vagyok – mondta a 43 éves Gleb Karionov, aki a helyi hajójavítóban dolgozik. Egy ukrán menekült, aki áprilisban érkezett szintén arról számolt be, hogy Kirkenesben békés a viszonya az oroszokkal. Kerülik a háború vagy egyáltalán a politika témáját. A 27 éves Katerina Bezruk egyébként Luhanszk térségéből érkezett kétéves lányával, Arenával, akivel nagynénjénél leltek otthonra.

Új üzenet

Vannak, akik úgy érzik, munkájuk új értelmet nyert. Jevgenyij Goman murmanszki színházigazgató, aki január óta él Kirkenesben, azt mondja, hogy szintén emigrációban élő orosz művész barátaival azoknak a hangját akarják felerősíteni, akik elutasítják Oroszországban a háborút. Mint mondja, a háború ébresztette rá őket, milyen fontos szerepe lehet a művészetnek abban, hogy fórumot adjon az emberek kavargó érzéseinek.

A helyi Kimek hajójavító cég bevételeinek 70 százalékát eddig orosz megrendezésekből szerezte. Greger Mannsverk igazgató azon gondolkodik, hogyan tudnák átszervezni a tevékenységüket anélkül, hogy elbocsátanák a 80 alkalmazottat, akik közül 15-en oroszok.

Norvégia egyebek mellett az orosz hajók kikötését megtiltó uniós szankcióhoz nem csatlakozott, mert ez túl nagy veszteséget okozna az ország gazdaságának. Ez Kirkenesre is igaz. A helyiek abban bíznak, hogy ha vége lesz a háborúnak, akkor helyreállhat a normális viszony az orosz-norvég határ két oldalán élők között.