Miután a szuverén államok definíciószerűen maguk rendelkeznek saját ügyeik felett, nem kényszeríthetők arra, hogy visszafizessék adósságaikat, ugyanakkor természetesen hitelezőik brutális nyomást gyakorolnak rájuk pénzük visszaszerzése érdekében - derül ki az államcsődökkel foglalkozó tanulmányokból. A feszültség végső soron odavezethet, hogy a kölcsönt nyújtó ország háborút indít adósa ellen, hogy érvényesítse jogait.

Rutinszerű inváziók

A "boldog békeidőkben", amikor még hercegek, grófok és lordok irányították az országok külpolitikáját, Nagy-Britannia rutinszerűen szállt meg olyan országokat, amelyek nem voltak képesek törleszteni tartozásaikat. Egyiptom ellen például 1882-ben indított inváziót, Isztambult 1876-ban szállta meg, amikor Törökország fizetésképtelenné vált.

Az Egyesült Államok az úgynevezett ágyúnaszád diplomácia feltalálásával írta be magát az államcsődök történetébe. Ezt először Venezuela ellen alkalmazta az 1890-es évek közepén, majd amerikai vállalatok 1977-ben chilei rézbányákat szálltak meg, hogy kárpótolják magukat. A csőddel kacérkodó kormányoknak emellett komoly nyomásra kell számítaniuk házon belül, a kötvényeiket vásárló hazai befektetők részéről is.

A fizetésképtelenség természetrajza

A fizetésképtelenséget mindig egy hosszabb, éveken vagy évtizedeken át tartó folyamat előzi meg, amelyben a bajba kerülő ország költségvetése folyamatosan veszélyben van. Az állam jellemzően többet költ, mint amennyi bevételre szert tesz, amit újabb kölcsönök felvétel ellensúlyoz. A csődöt közvetlenül jellemzően a következő események idézik elő:

A közadósság jelentős megugrása; a foglakoztatás visszaesése, illetve ebből következően az adóbevételek zuhanása; a pénzpiacokat veszélyeztető új kormányintézkedések végrehajtása vagy ilyenek tervezett bevezetése; népfelkelés az adósságok törlesztése érdekében hozott megszorító intézkedések ellen.

Az államcsődöt az állampolgár a bankok bedőlésén, az állami szolgáltatások és kifizetések szűkülésén, ideiglenes felfüggesztésén, a megugró munkanélküliségen és a hazai deviza elértéktelenedésén keresztül érezhetik meg.

Kormányváltás vagy rendszerváltás

A kormányváltás jellemzően nem hoz megoldást az államcsődre, mert az új vezetés felelős az állam korábban felhalmozott tartozásaiért. Ha azonban ez egyfajta rezsimváltással párosul, s így az új rendszer megkérdőjelezi az előző legitimitását, akkor van mód a törlesztés teljes megtagadására.

Ilyen eset volt a Bourbon-restauráció a francia forradalom után, vagy az 1917-es szovjet hatalomátvétel, amelyben az új rezsim megtagadta az orosz birodalom adósságainak visszafizetését. Az Egyesült Államok a 19. század végi polgárháború után hozott olyan törvényt, amelyben elhatárolta magát a konföderáció adósságainak átvállalásától.

Így csinálták a csődöt mások

Az államok fizetésképtelenné válása nem különleges dolog. A Spanyolországot vezető II. Fülöp 1557-től 1596-ig négyszer vitte jégre országát, az első csőddel Spanyolország megszerezte a világ első hivatalosan államcsődbe került országának kétes dicsőségét. A háttérben a túlzott katonai kiadások és az arany értékcsökkenése állt, ugyanis Spanyolország az ezekben az évtizedekben szabályosan függővé vált a dél-amerikai gyarmatokról szerzett jövedelemtől.

A 1820-as évektől kezdve a függetlenné váló, majd a londoni államkötvénypiacokon megjelenő latin-amerikai országok rendszeresen bedőltek. A dolog annyira mindennapos volt, hogy kialakult gyors rendezésének módszertana is, amely hitelátütemezésből és -elengedésből állt. Az 1920-as és 30-as években a terjedő protekcionizmus hozta lehetetlen helyzetbe az országokat, amelyek exportbevételek híján nem tudták fizetni devizaadósságaikat.

Hat csőd a sógorokkal, kettő önállóan

A Wikipedián hosszú lista olvasható a világ különböző országaiban bekövetkezett államcsődökről. Európában Spanyolország a listavezető 15 bedőléssel 1557 és 1936-39 között, Franciaország mellett kilenc évszám szerepel 1558-tól 1812-ig, de Nagy-Britannia is elkönyvelt öt összeomlást 1749 és 1932 között. Oroszország, Portugália, Törökország és Görögország szintén hosszú listát gyűjtött be.

Az Habsburgok uralma alá került Magyarország a birodalommal együtt 1796-ban, 1802-ben, 1805-ben, 1811-ben és 1916-ban került nagy bajba. Az Osztrák-Magyar Monarchia 1868-ban, majd a király nélküli alkotmányos királyság 1932-ben és 1941-ben került kátyúba. A dátumok láthatóan nagy háborúkhoz és nagy gazdasági válságokhoz köthetők. Ezt követően 1982-ben, 1990-ben és 1994-ben volt az ország hajszálra a fizetésképtelenségtől.