Az amerikai lap szerint a "grandiózus projekt" célja valamikor az volt, hogy megteremtse Oroszország dominanciáját Délkelet-Európában, ám az áldozatául esett annak, hogy Moszkva és a Nyugat kapcsolatai elmérgesedtek. Putyin a kudarcot európai veszteségként állította be és azért Brüsszel hajthatatlanságát okolta.

A döntés a jelek szerint egyben az Európai Unió és az Obama-kormányzat egy ritka győzelmét is jelenti, miután az év folyamán jórészt tehetetlennek bizonyultak, amikor Putyin elcsatolta a Krímet és lázadást szított Kelet-Ukrajnában.

Oroszország régóta józan üzleti projektként hirdette a 22 milliárd dollár értékű Déli Áramlatot, Washington és Brüsszel szerint azonban az nem volt más, mint a Kreml egy alig leplezett kísérlete, hogy Ukrajnát megkerülve bebetonozza pozícióját Európa domináns gázszállítójának minőségében. Az árvita kapcsán Moszkva az elmúlt években kétszer is megszakította a gázszállításokat keleti szomszédján keresztül.

Az ukrajnai konfliktus miatt Európa fokozta a nyomást a vezeték megépítésével szemben, amelynek munkálatait júniusban Bulgáriában leállították. A diplomáciai és gazdasági nyomás hatására Putyin személyesen döntött a projekt leállításáról.

Törökörszág a nyertes

Ha a fordulatnak van nyertese, akkor az a lap szerint Törökország, amely Kínához és más, energiaéhes fejlődő országokhoz hasonlóan arra használta fel a kelet-nyugati súrlódást, hogy nyomott áron kössön hosszú távú energiaellátási alkut Oroszországgal. Putyin közölte, hogy a törökök kedvezményes áron kapják majd a gázt, ráadásul a korábbinál évi 3 milliárd köbméterrel nagyobb mennyiségben.

A The New York Times rámutatott, hogy a Moszkva és Kijev közötti konfliktus Európa egész energiaellátását beárnyékolta. Közben az orosz gáz túlnyomó részének importja továbbra is Ukrajnán keresztül zajlik, ami Kijev egyetlen eszköze arra, hogy nyomást gyakoroljon nagyhatalmú szomszédjára.

Az ukrajnai válsággal párhuzamosan a hidegháborúra emlékeztető szembenállás alakult ki, és ennek hatására a nyugati államok egyre eltökéltebben állnak ellen Putyin agresszív politikájának, amelynek egyik csapásiránya éppen a Déli Áramlat volt.

A Déli Áramlat feláldozhatóvá vált

A konfliktus Putyint is segítette abban, hogy elforduljon a Nyugattól. Az orosz elnök egy jelentős és régóta halogatott megállapodást írt alá a Kínába irányuló orosz gázszállításokról, és más, nem európai piacok felkutatásába kezdett az orosz szénhidrogénexport számára. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a Déli Áramlat "feláldozhatóvá" vált.

Az amerikai lap szerint az orosz elnök személyesen alakítja hazája energetikai és vezeték-stratégiáját, amely befolyásának talán a legjelentősebb forrása a nemzetközi arénában. Putyin és a Nyugat évek óta taktikázik egymással a csővezetékek nyomvonalával kapcsolatban, mintegy eldöntendő, hogy ki gyakorolja az ellenőrizést Európa energiaellátása felett.

Oroszország jelentős sikert könyvelhetett el a Németországba vezető Északi Áramlat 2011-ben történt átadásával. Az energiapiac azonban az elmúlt években átalakult, és Európa előtt új gázbeszerzési források nyíltak meg, elsősorban Észak-Amerikában.

Prés alatt a Kreml

Az olajárak meredek zuhanása emellett prés alá helyezte a Kreml pénzügyeit, talán keresztülhúzva annak lehetőségét, hogy Moszkva további dollármilliárdokat fektessen be egy olyan csővezetékbe, amely a politikai előnyök dacára talán sohasem térült volna meg.

Szakértők szerint ennek ellenére nem volt teljesen hiábavaló az a 4,5 milliárd dollár, amelyet az orosz állam tulajdonában lévő energetikai óriásvállalat, a Gazprom eddig a Déli Áramlatba belefektetett. Ugyanis az építkezés lehetőségének puszta felemlegetése is segített az elmúlt évtizedben megakadályozni azt, hogy a Nyugat komoly eszközöket mozgósítson egy rivális csővezeték megépítésére, amely azt biztosította volna, hogy nem orosz eredetű gáz érkezhessen Európába.

A The New York Times arra is felhívta a figyelmet, hogy Oroszország most végzi az utolsó simításokat a Törökországban megépítendő első nukleáris erőmű tervein. A Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimjét támogató Putyin pedig épp akkor állapodott meg az új gázszállításokról Recep Tayyip Erdogan elnökkel, amikor a vége felé közelednek Ankara és Washington tárgyalásai arról, hogy amerikai gépek török támaszpontokról felszállva mérhessenek légi csapásokat az Iszlám Állam terroristáira Szíriában.