Az Allianz közzétette Globális Nyugdíjjelentésének első kiadását, amelyben saját fejlesztésű nyugdíjmutatójával, az Allianz Nyugdíjmutatóval (angolul: Allianz Pension Indicator - a továbbiakban: API) méri fel a világ nyugdíjrendszereit. A mutató egyszerű logikán alapul: az elemzést a demográfiai és fiskális előfeltételekkel kezdi, majd két meghatározó dimenzió, a fenntarthatóság és a megfelelőség mentén folytatja a nyugdíjrendszerek vizsgálatát.

Az API három pilléren alapul, és összességében 30 paramétert vesz figyelembe. Ezeket 1-től 7-ig terjedő skálán értékeli, ahol az 1 számít a legjobb értéknek. Az összes súlyozott részösszeg összeadásával az API az elemzett 70 ország mindegyikének 1 és 7 közötti értékelést ad, amivel átfogó képet nyújt az egyes országok nyugdíjrendszeréről.

Magyarország elég rosszul áll

Az API három pillérének pontszámait kombinálva világviszonylatban Svédországban, Belgiumban és Dániában vannak a legjobb nyugdíjrendszerek. Magyarország csak a 45. helyet érte el a 70 nyugdíjrendszert rangsoroló listán. A térség több országához hasonlóan Magyarország számára is kihívást jelent a gyorsan öregedő népesség: 2050-re az eltartott időskorúak aránya közel 50 százalékra emelkedik majd. Ennek fényében nem meglepő az inkább gyengének nevezhető 4,6-os fenntarthatósági pontszám.

A gyenge pontot a nyugdíjkorhatár jelenti: a tervezett enyhe emelés nincsen arányban a várható élettartam előrejelzett növekedésével. Stabilabb lehetne a rendszer, ha a nyugdíjszámítási képletben lenne demográfiai tényező, és ha korai nyugdíjazásra csak csökkentett nyugdíjjal lenne lehetőség. A magyar nyugdíjrendszer megfelelősége (3,2) azonban jobb a globális átlagnál, ami az első pillérben figyelembe vett nagyarányú lefedettségnek és magas juttatásaránynak köszönhető. A rendszerek még jobbá tehetők olyan eszközökkel, mint a lakossági megtakarítások és a korosodó lakosság igényeihez igazodó munkaerőpiaci intézkedések. A küszöbön álló demográfiai változások fényében Magyarország nem engedheti meg magának a nyugdíjreform elodázását.

Háttérbe szorultak a nyugdíjkérdések

Az Allianz vezető közgazdásza, Ludovic Subran szerint "Egyéb szakpolitikai problémák - főként az éghajlatváltozás és napjainkban a Covid-19 elleni küzdelem - miatt háttérbe szorultak a demográfiai és nyugdíjkérdések. "A demográfia ignorálásának azonban ára van, és a demográfiai változások hamarosan megbosszulják magukat. Ahhoz, hogy a társadalom befogadó és ellenálló legyen, meg kell oldani a küszöbön álló nyugdíjválságot és fenn kell tartani a generációk közötti igazságosságot és egyenlőséget".

A demográfiai változások drámai mértékét az eltartott idősek arányának globális növekedése mutatja a legjobban: ez az arány 2050-ig óriási, 77 százalékos növekedést követően 25 százalékra növekszik majd, ami gyorsabb ütemű emelkedésnek számít, mint az 1950 óta eltelt 70 év bármely pontján tapasztaltak. Ez az arányszám számos feltörekvő gazdaságban a kétszeresére nő majd a következő három évtizedben. Ez azt jelenti, hogy ez a folyamat feleannyi idő alatt zajlik le, mint Európában és Észak-Amerikában. A legszembetűnőbb példa Kína, ahol ez az arány 17 százalékról 44 százalékra növekszik majd. Az iparosodott országokban azonban ennek az arányszámnak az abszolút értéke a legaggályosabb, hiszen ez Nyugat-Európában például az 51 százalékot is eléri.

Afrika még jól áll

Ezt a trendet jeleníti meg az API első pillére, a kezdeti pontszám, amely kombinálja a demográfiai változást és az államháztartás helyzetét (pénzügyi mozgástér). Nem meglepő módon számos afrikai feltörekvő gazdaság viszonylag jó helyezést ér el az egyelőre fiatal népességnek, valamint a költségvetési hiány és az államadósság viszonylag alacsony szintjének köszönhetően. Másrészről számos európai ország (például Olaszország vagy Portugália) a legrosszabbul teljesítők között szerepel: népességük elöregedett és nagyon el vannak adósodva.

Michaela Grimm, a jelentés szerzője szerint a legtöbb iparosodott országra igaz a régi skót vicc: "Ha stabil nyugdíjrendszert kellene építenem, biztosan nem ebben az országban kezdeném. És ez már a koronavírus és a vele járó hirtelen adósságnövekedés előtt is igaz volt. A jelenlegi válság után megkettőzött erőfeszítéssel kell majd dolgoznunk a nyugdíjrendszerek reformján, ugyanis tartósan megszűnt a pénzügyi mozgásterünk."

Nőhet a nyugdíjkorhatár

Az API második pillére a fenntarthatóság, amely a rendszerek demográfiai változásokra adott reakcióját méri: Vannak-e az adott rendszernek beépített stabilizáló mechanizmusai, vagy a járulékfizetők számának csökkenése és a kedvezményezettek számának növekedése szétfeszíti majd a rendszert? Ezen összefüggésen belül a nyugdíjkorhatár komoly jelentőséggel bír. 1950-ben az átlagos 65 éves európai férfi várhatóan közel 12,3 évet töltött nyugdíjban (a nők esetében ez az időtartam 14,1 év volt).

Napjainkban a 65 évesek hátralévő várható élettartama nők esetében 20,5 év és férfiak esetében 17,2 év, és ez 2050-re várhatóan 23,1 évre (nők) és 20,2 évre (férfiak) nő majd. Mindennek következményeként a munkában töltött évek nyugdíjban töltött évekhez viszonyított aránya jelentősen csökkent. A nyugdíjrendszer fenntarthatóbb azokban az országokban, ahol a nyugdíjkorhatárt vagy a nyugdíjjáradék növekedését a várható hátralévő élettartam alakulásához kötik (például Hollandiában), mint azokon a helyeken, ahol még mindig tabunak számít a nyugdíjba menetel kitolása.

Az államok nagylelkűek a nyugdíjasokkal

Az API harmadik pillére a nyugdíjrendszer megfelelőségét értékeli annak vizsgálatával, hogy a nyugdíjrendszer megfelelő életszínvonalat nyújt-e időskorban. Fontos szempontok: a fedezeti arány (mekkora részét fedi le a nyugdíjrendszer a munkaképes korú népességnek és a nyugdíjas korcsoportnak?); a juttatási arány (mennyi pénzt kap az átlagos nyugdíjas az átlagjövedelemhez képest?); végül, de nem utolsósorban: a tőkefinanszírozású időskori juttatások és egyéb jövedelemforrások megléte.

Összességében elmondható, hogy a megfelelőségi pillér átlagpontszáma (3,7) némiképp jobb, mint a fenntarthatósági pilléré (4,0), ami arra utal, hogy a rendszerek többsége továbbra is nagyobb hangsúlyt helyez a jelenlegi nyugdíjas generáció jóllétére, mint az adó- és társadalombiztosítási járulékfizetők jövőbeli generációjának jóllétére. A megfelelőségi rangsor elején lévő országok vagy továbbra is nagylelkű állami nyugdíjakat juttatnak (például Ausztria vagy Olaszország) vagy erős tőkefinanszírozású második és harmadik pillérrel rendelkeznek (például Új-Zéland és Hollandia).

Nehéz helyzetet teremt az alacsony kamatkörnyezet

A tőkefinanszírozású nyugdíjmegoldásokra azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik a tartósan alacsony kamatkörnyezetben. A Covid-19 pandémia a hozamok további csökkentésével tovább erősítette ezt a trendet. "Az alacsony hozamkörnyezet a nyugdíjalapokat és az életbiztosítókat egyaránt alternatív eszközosztályok felmérésére kényszerítette" - magyarázta Cameron Jovanovic, az Allianz SE globális nyugdíjügyi részlegének vezetője.

"Ezen alternatívakényszer hatására a nyugdíjkifizetők realizálhatják az illikviditási prémiumot, amely jól illeszkedik a portfóliójuk időtartamához. A megtérülés hajszolása helyett további stratégia lehet a kockázatcsökkentés, mivel a nyugdíjalapok és biztosítók úgynevezett longevity swap csereügyletekkel, a nyugdíjkockázat áthárításával és kreatív viszontbiztosítási konstrukciókkal igyekeznek optimalizálni kitettségüket."