A nyugati társadalmak elöregedésére, mármint hogy egyre több idős ember nyugdíját kellene finanszírozni egyre kevesebb aktív korú nyugdíjjárulék-befizetéseiből, a leggyakrabban alkalmazott válasz a nyugdíjkorhatár kitolása, illetve a nyugdíjba vonulás halasztásának állami ösztönzése. Ennek hatásairól egy nemzetközi együttműködéssel készült svéd kutatás ad képet - derül ki a G7 cikkéből.

Ebben egyebek mellett a 65 évesen, azaz a svéd nyugdíjkorhatárnak megfelelő életkorban visszavonulók fogyasztásához viszonyították a később és előbb nyugdíjba vonulók fogyasztását. Ennek során azt kapták, hogy a 65 éves koruk után nyugdíjba vonulók fogyasztása sokkal nagyobb, átlagban 16-22 százalékkal magasabb, mint a 65 évesen nyugdíjba vonulóké.

Kapcsolódó

Ezzel szemben a 60 éves koruk előtt visszavonulók fogyasztása jellemzően 5-10 százalékkal alacsonyabb, míg a 60-64 év között nyugdíjazottaké egy kicsivel magasabb a 65 évesen nyugdíjazottakéhoz viszonyítva. Bár elsősorban svéd adatokkal dolgoztak, az Egyesült Államokban és más európai országokban is hasonló tendenciákat mutatnak a felmérések.

Azt is megnézték, hogy hogyan változik a korán és későn nyugdíjba vonuló emberek jövedelmi és egészségügyi helyzete a 65 évesen visszavonulókhoz képest. Ezekből az adatokból szintén az jött ki, hogy a később visszavonulók jellemzően magasabban képzettek, vagyonosabbak és jövedelmezőbb karrier áll mögöttük, mint a fiatalabban visszavonulók esetében.

Utóbbi csoport körében emellett jóval alacsonyabb a várható élettartam, valamint rosszabb az egészségügyi állapotuk is. Egy további érdekesség az adatokból, hogy azok a 61-63 év között nyugdíjba vonulók, akik a korai visszavonulás ellenére magasabb fogyasztást mutatnak, mint a 65 évesen nyugdíjazottak, jellemzően az átlagnál magasabb vagyonnal rendelkeznek, és partnerük jövedelme is kiemelkedő.