Az olajárak alakulásának első számú mutatója, a londoni Brent az elmúlt napokban többször is közel került ahhoz, hogy átlépje a 80 dollár/hordós árszintet (az észak-amerikai WTI eközben hordónként 70 és 73 dollár között forgott), ezért egyre erősebbek azok az aggodalmak, amelyek szerint a fekete arany drágulása végül fékezni fogja a világgazdaság növekedését is - vezeti fel elemző cikkét a MarketWatch. A jelenlegi drágulás okainak se szeri se száma.

Az amerikai gazdasági szankciók esetleges felújítása Iránnal szemben, új korlátozások bevezetésének lehetősége a venezuelai rezsim megtörésére, a növekvő geopolitikai kockázat, az erős olajpiaci kereslet és más tényezők hajtják fel az olaj árát. Míg néhány éve azt találgatták az elemzők, hogy meddig csökkenhet az ár (20 dolláros becslések is megjelentek), ma egyre többen elképzelhetőnek tartják a hordónként 100 dolláros magasság elérését.

A nagy kérdés

A nagy kérdés az: mi történik akkor, ha a fekete arany hordójáért 2014 óta először ismét 100 dollárt kell majd fizetni? Az UBS bank elemzői Arend Kapteyn vezetésével készítettek egy elemzést ezzel kapcsolatban. Ebből először is kiderül, hogy a Brent drágulása az egy évvel ezelőtti 60 dollár/hordóról mostanra közel 80 dollárra a 11. legnagyobb ártüske az elmúlt 70 évben. (A 2017-es februári ugrás a 10. legnagyobb volt.)

Ugyanakkor az UBS elemzői felhívják a figyelmet arra, hogy a 80 dolláros szint ma egészen mást jelent, mint évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt. Az állandó dollárárfolyamon számolt emelkedés ugyan nagy, ám jóval kisebb, mint azok az ugrások, amelyek a múltban gazdasági recesszióhoz vezettek. A világgazdaság hatékonyabban használja fel az energiát, mint korábban, azaz egységnyi GDP előállításához kevesebbre van szükség az energia egységéből.

Módosító tényezők

Az USA-ban az olajpala-kitermelés miatt eltér a helyzet az átlagostól. Az újfajta technológia segítségével az ország visszatért a nagy olajtermelők közé, ugyanakkor ennek ellenére nettó importőr maradt. Az amerikai kitermelés a drágulásnak köszönhetően, amely egyre kifizetődőbbé teszi az olajpala-technológia alkalmazását, fél év alatt napi 9,6 millió hordóról 10,7 millió hordóra ugrott - bár a szakértők nem számítanak hasonló további bővülésre.

Az USA tehát az olajtermelők táborát gyarapítja. Az UBS elemzése szerint az olaj minden tízszázalékos drágulása 0,15 százalékkal gyorsítja az idetartozó országok GDP-növekedését. Ezzel egyidejűleg az olajfogyasztó országok 0,09 bázispontos tempóveszteséget szenvednek el. Mivel az utóbbiak súlya nagyobb a világgazdaságban (66 százalék), ez a két változás jelenleg lényegében kioltja egymást.

Fordulat

Más lenne a helyzet, ha a fekete arany ára elérné a hordónként 100 dolláros szintet. Ha így történne, akkor az olaj drágulása 0,16 százalékkal lassítaná a világgazdaság GDP-jének bővülését, miután a nagy kitermelést folytató országoknál 0,05 százalékos plusz jelentkezne, szemben az importőrök gazdaságának 0,21 százalékkal lassúbb növekedésével.

Ennek részben az az oka, hogy a három számjegyű olajárak megjelenése viszonylag kevésbé javítja az olajexportőrök helyzetét, mint amikor az alacsony két szemjegyű szintről a magasabb két számjegyűre drágul a fekete arany.

A lényeg az, hogy ahogy közelít az ár a 100 dollár/hordós szinthez, úgy válik egyre inkább nettó negatívvá a hatása a gazdaság bővülése szempontjából. Az a kedvező pont, amelynél még az olajár alakulása is segíti a gazdasági növekedést valahol 50 és 70 dollár/hordó között van - állapítják meg az UBS elemzői. Ezen tehát jelenleg már messze túl vagyunk.

A fotó forrása: Shutterstock