Francia kormányzati energetikai tudósok egy csoportja arra figyelmeztet - írja a Byline Times -, hogy a globális olajrendszer összeomlása olyan gyorsan bekövetkezik majd, hogy az kisiklathatja az átmenetet a megújuló energiarendszerre, amennyiben ez utóbbi nem történik meg elég gyorsan. A Science Directen publikált tanulmányukban konkrét időpontokat is kiszámoltak, e szerint alig 13 év múlva a világ olajkitermelése az exponenciális hanyatlás útjára lép, és ez az azt követő három évtized alatt az olaj- és gázipar teljes összeomlását hozza majd magával.
Nem az olaj fogy el, hanem az a helyzet áll elő - írja a lap - hogy az iparág exponenciálisan növekvő módon, egyre több energiát fogyaszt azzal a céllal, hogy folyamatosan olajat és gázt nyerjen a földből. Ez az arány a kutatások szerint jelenleg már 15,5 százaléknál jár (vagyis ennyi energiát kell a kitermelt olaj energiaértékéből arra fordítani, hogy a kitermelés egyáltalán megtörténhessen), és a helyzet egyre rosszabbodik.
Jön az energiakannibalizmus
A párizsi kormánynak dolgozó Louis Delannoy, Pierre-Yves Longaretti és Emmanuel Prados a francia gazdasági, illetve a pénzügyminisztérium alá tartozó Nemzeti Digitális Tudományos és Technológiai Kutatóintézet (INRIA) munkatársai, akik a tanulmányukat a New York-i St. Lawrence Egyetem környezettudományi és energetikai szakértőjével, David J. Murphy-vel együtt állították össze. Szerintük az, hogy míg az 1950-ben a ma 15,5 százalékos arányszám 2,2 volt, de 2025-re az elérheti a 25 százalékot, 2050-re pedig a globális olajkészletekből kitermelt energiának már a felét az új kitermelésre kell fordítani, ahhoz vezet, hogy az iparág felzabálja önmagát.
A kutatók által energiakannibalizmusnak hívott folyamat jellemzője az elkövetkező időszak a növekvő termelési költségek, csökkenő nyereség, illetve adósságnövekedés lesz az olajipara számára - ami pedig gazdasági hanyatlásba löki az egész szektort. Az igazán nagy probléma azonban nem az olaj korának vége a cikk szerint, hanem az, ha a jelzett időpontig az emberiség nem rendezi a fogyasztási oldalt; ha az energiaigény oldaláról e helyzetet nem lesz képes kezelni. Mint írják:
az emberi civilizáció öngyilkosságának receptje, ha ragaszkodunk a fosszilis tüzelőanyagokhoz és a drágán fenntartható élethez.
Félreértik a mostani gáz- és olajhiányt
A jelenlegi globális energiahiány, és az energia-, illetve gázárrobbanás okai és következményei ízelítőt adnak abból, hogy mivel jár a továbbiakban az emberiség számára a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés. De ebből az is következik, hogy hibás a problémát a zöldenergia térnyerésére és az energiaátmenettel járó változásokra fogni.
Ez utóbbi, alapvetően téves megközelítés egyébként nem csak az egyébként jó nevű magyar elemzőket tévesztette meg (például itt és itt), hanem az Economistet is. Közös tévedésük, hogy az erőltetett megújulóenergiás beruházások is felelőssé tehetők a kialakult helyzetért. Pedig valójában pont fordítva van: éppen az a baj, hogy miközben a klímaválság és a fosszilis túlfogyasztás sürgetőbbé tette volna a strukturális váltást, a megoldást illetően a világ nem halad ez ügyben elég gyorsan előrefelé ahhoz, hogy a tiszta energiába való átmenet az olajkor végére megtörténhessen (ahogy erről itt részletesebben is olvashat).
A francia kutatók úgy látják, hogy ha késik az energiaátmenet, ha az túl sokáig tart, az is előfordulhat, hogy nem lesz elég energia arra, hogy az az átmenetet kellően “fűtse”. Ami viszont a legrosszabb forgatókönyv, mert miközben képtelen lesz fenntartani a visszaszorulóban lévő fosszilis ellátó rendszer működését, nem lesz képes elérni az olajkor után következő életképes alternatívát.