Giuseppe Conte jogász, egyetemi professzor az ismeretlenségből, politikai tapasztalatok nélkül vált az olasz politika egyik főszereplőjévé 2018 júniusában, miután egy pártpolitikai alku eredményeként miniszterelnökké választották - írja az olasz kormányfő pályafutását elemző cikkében a CNBC. Az elitellenes baloldali Öt Csillag Mozgalom vezetője, Luigi Di Maio, és a nacionalista Liga első embere, Matteo Salvini pártjaik koalíciós kormányának élére semleges játékost kerestek Conte személyében, akiről úgy gondolhatták, hogy éppúgy félreállítják majd, ahogy a hatalomba emelték.

A politikai elemzők arra számítottak, hogy az új kormányfő technokrataként fog viselkedni, pusztán az Öt Csillag és a Liga programjának végrehajtására vállalkozik. Ez nagyjából így ketyegett egy évig, amikor Salvini elérkezettnek látta az időt, hogy kiborítsa a bilit. Belügyminiszterként óriási népszerűséget szerzett azzal, hogy megakadályozta több menekülteket szállító hajó kikötését Olaszországban, így 2019 nyarán a Liga nevében visszavonta a támogatását a kormánytól. A cél az volt, hogy előrehozott választások provokáljon ki, amely reményei szerint a miniszterelnöki székbe segítette volna.

Elszámolta magát a profi

Salvini azonban elszámolta magát, az Öt Csillag összeállt a mérsékelt baloldali Demokrata Párttal, új kormányt alakítottak, amelyet továbbra is - a parlamentben Salvini ellen harciasan fellépő - Conte vezetett. A két baloldali politikai erő politikusai ugyanis ugyanúgy nem bíztak egymásban, mint elődeik, így ideális kormányfőjelöltnek bizonyult a semleges Conte, aki egyébként nem baloldali politikus.

Közben a politikai nagyérdemű elkezdte díjazni a miniszterelnök nyugodt, kiszámítható viselkedését. Ezt az imázst nem mellesleg a mögötte álló PR-csapat profi kommunikációval erősítette. A végeredmény az lett, hogy az elmúlt tíz évben immáron Conte szolgálta a leghosszabb időt Olaszország miniszterelnökeként. Paolo Gentiloni, Mario Monti és Enrico Letta kevesebb mint két évig állt az ország élén, Matteo Renzi csak kicsivel több több mint két évet töltött a miniszterelnöki székben.

Federico Santi, az Eurasia Group kutatóintézet vezető Európa-szakértője úgy véli ezt részben szerencsés körülményeknek, részben politikai alkalmazkodóképességének köszönheti. Nagyon messze jutott első politikusként elmondott, ügyetlen, félszeg beszédétől. Tapasztalatlan volt, úgy látszott botcsinálta miniszterelnök lesz, ám bebizonyította, hogy képes visszaverni kőkemény politikai támadásokat is, lásd Salvini kísérletét a megbuktatására.

Hullámhegyen és -völgyben

A koronavírus-járvány, amely Európában először Olaszországban ütötte fel a fejét február végén, rendkívüli kihívás elé állította a római kormányt. Contének a fertőzés viharos terjedésével kellett szembe néznie Észak-Olaszországban, amit kormánya és a helyi tartományi vezetések együttműködésével határozott intézkedésekkel tavasszal sikerült legyűrnie. Ez hirtelen a csillagos égbe lökte a népszerűségi mutatóját, és egyben elodázta a mögötte álló koalíciós pártok törekvéseit az esetleges leváltására.

A járvány második, őszi hullámának ereje az olasz vezetést is meglepte, és ezúttal a társadalom egyes csoportjai, a vendéglősök, az idegenforgalomban dolgozók nem fogadták türelmesen a kormány rendkívüli intézkedéseit. A miniszterelnök népszerűsége hanyatlani kezdett. Ezzel egyidejűleg feszültségek keletkeztek a koalíciós pártok között és azokon belül elsősorban az uniós pénzek felhasználása körül.

Rá fognak mászni

Wolfango Piccoli, a Teneo Intelligence kutatóintézet társelnöke szerint Conte ugyan az első hullám idején megerősítette hatalmát, ám a második menet gyatra kezelése, a vállalatoknak és a munkavállalóknak ígért anyagi támogatások körüli bizonytalanság, valamint a kommunikációs bénázás aláásta a hitelességét. A szakértő szerint januárban egy kisebb kormányátalakítás következhet, és ahogy 2021-ben enyhül a járvány, úgy fognak felerősödni a koalíciós pártokban azok a törekvések, amelyek más akarnak ültetni a miniszterelnöki székbe Conte helyére.