Az MPS hitelintézet hanyatlása 2008-ra nyúlik vissza, amikor a mostani miniszterelnök, Mario Draghi még az Olasz Nemzeti Bank vezetőjeként jóváhagyta a rivális Antonveneta túlárazott felvásárlását, ami elemzők szerint hozzájárult a pénzügyi összeomláshoz az előző nagy gazdasági válság alatt. Tizenhárom évnyi botrány, válságkezelés és az MPS felszínen tartásához nyújtott állami segítség után is a bank bedőlése Olaszország pénzügyi stabilitását veszélyezteti - írja a Reuters.

A bank eladása lezárná az ország bankszektorának szerkezetátalakítását, amely az elmúlt öt évben 250 milliárd euró (88 215 milliárd forintnyi) bedőlt hiteltől szabadult meg, miközben a hitelezők a Covid-19 válság miatti újabb csődhullámra készülnek. A kormány úgy gondolta, hogy a nyáron megoldást talált a vezető olasz UniCredit bankkal való egyesüléssel, de a politikai ellenállás miatt ez a lehetőség elúszott. A Draghi vezette nemzeti egységkoalíció minden pártja tiltakozik a milánói székhelyű UniCreditdel való tervezett egyesülésből eredő munkahelyek megszűnése miatt.

Kapcsolódó

"Az MPS nemzeti hagyományból fakadó értékét, dolgozóit és márkáját meg kell védeni" - mondta Antonio Misiani, a balközép Demokrata Párt (PD) gazdasági vezetője a Reutersnek, miközben a várhatóan bonyolult tárgyalások előtt kirajzolódnak a frontvonalak. A jobboldali Liga vezetője, Matteo Salvini, aki politikai tőkét akar kovácsolni a városban ősszel esedékes időközi választások előtt, az MPS-t "a PD katasztrófájának" nevezi, és ellenzi a két bank összeolvadását. Azt akarja, hogy az állam segítse az MPS-t, hogy más közepes méretű hitelezőkkel egyesítse és a "nagy játékosokkal", az UniCredittel és az Intesa Sanpaolóval szembeni erőpont váljék belőle. A PD nem mutatott alternatívát az UniCredittel közös fúzióra.

Miközben Olaszország 2008 óta három mély recessziót élt át, a bank 31 milliárd eurót (10 940 milliárd forintot) veszített hitelállományán, ami 21 milliárd eurós kumulált nettó veszteséget jelentett. A 2017-es állami mentőakció 5,4 milliárd eurójába került az adófizetőknek.

A megoldás nem lesz olcsó: az UniCredit nem akarja az MPS fiókjait megtartani Olaszország szegény déli részén, csak azzal a feltétellel hajlandó megfontolni a kisebb partner "kiválasztott részeinek" megvásárlását, ha a bank tőkepuffereit nem érinti a fúzió, és az egy részvényre jutó eredménye legalább 10 százalékkal nő. Ezenkívül az állam, amely az MPS 64 százalékát birtokolja, megtartja a felelőtlen gazdálkodásból eredő összes jogi kockázatot, valamint a már bajba jutott vagy az UniCredit által valószínűsíthetően szanálandó hiteleket.

Az UniCredit vezérigazgatója, Andrea Orcel - aki 2007-ben a Merrill Lynch bankáraként az MPS-nek adott tanácsot az Antonveneta-ügylethez - az előterjesztett legjobb M&A-változatnak nevezi azt, ami államilag finanszírozott létszámleépítéssel jár, amely a források szerint az MPS 21 000 alkalmazottjának egyharmadát is érintheti. Az UniCredit-ügylet az olasz adófizetőknek több mint 5 milliárd eurójába (1 765 milliárd forintjába) kerülhet az elbocsátásokhoz nyújtott állami támogatás, adókedvezmények és az egyesült bank tőkéjének megerősítésére vonatkozó kötelezettségvállalás formájában.

Az olasz államkincstár úgy látja, hogy egy egészségesebb társsal való egyesülés az egyetlen módja annak, hogy az MPS ne váljon az államháztartás állandó ballasztjává, és két, a tárgyalásokhoz közel álló személy szerint a végleges megállapodás már csak a technikai részletek kidolgozásán múlik. Az átvilágítási szakasz hivatalosan szeptember elejéig tart, de egy harmadik forrás szerint még legalább két-három hétre lehet szükség, egy negyedik személy pedig hozzátette, hogy október előtt nem valószínű a megállapodás.

A politikusok azonban azt követelik Draghitól, hogy tudja meg az egyesülés pontos árát.