A főként tudományos kutatók által ismert, használt és kedvelt, nyílt publikációs felületet biztosító Wiley Online Libraryn tették közzé azt a modellezésekre épülő kutatási anyagot, mely szerint nem véletlen, hanem egy folyamat része, hogy Európában olcsóbbá vált a napelemes áram ára a piacon beszerezhető pillanatnyi áramár alá került.

A fotovoltaikus (pv) rendszerek sok helyen a legolcsóbb villamosenergia-termelési módok közé kerültek. Ugyanakkor a pv-modulok és -rendszerek ára olyan gyorsan csökken, hogy nehéz volt megbízható és naprakész publikus adatokat találni - főként az ilyen beruházások valós költségeiről, gazdasági megtérüléseiről, teljes üzemidőre számított termelési egységköltségeiről, működési kiadásairól (CAPEX, OPEX. LCOE). E hiány hozta össze az öt kutatót, hogy készítsenek egy használható modellszámítási rendszert a kérdésben. Ennek során  - Magyarországról nézve-olvasva, sokak számára nagy valószínűséggel - igen meglepő konklúzióig jutottak el.

A tanulmány szerint jelenleg Spanyolország déli részén, Malaga közelében 24 eurós megawattóránkénti (MWh) áron lehet fotovoltaikus rendszerekből áramot kinyerni - Finnországban, Helsinki térségében ugyanez 42 euróba kerül. Úgy, hogy minden rövid és hosszútávú költséget beleszámolnak az árba.

Az öt kutató által írt tanulmány szerint e két érték közé gyakorlatilag egész Európát be lehet osztani. A nagyléptékű napelemes adatokat Londonban , Münchenben, Toulouse-ban, Rómában, Malagán és Helsinkiben vizsgálva az is kiderült, hogy ez az ár az átlagos európai árampiac azonnali villamosenergia árának szintje alá került.  Sőt: ez a helyzet nem csak időleges, a prognózisok szerint az említett spanyol területen például 2030-ban 14 euróra, 2050-ben 9 euróra eshetnek az egységárak. Helsinkiben 24 és 15 eurós árakra számítanak.

Mennyiért termelnek mások?

Egy éve kisebb fajta riadalmat keltett az Index áramárrobbanásról szóló cikke, amiben az állt, hogy az előzetes jegyzések szerint 2019-ben 60 euró felett is lehet 1 MWh ára. Pedig akkor is inkább az tűnt valószínűbbnek, hogy a rövid ideig tartó intenzív drágulást hosszú, jelentősen alacsonyabb árszintre süllyedés követi majd. Ez be is következett. Jelenleg  - amikor "hétágra süt a nap" - az európai villamosenergia-index ritkán mutat 50 eurós egységárnál nagyobb értéket (sokkal gyakrabban 20-30 euró közöttit). Ez a számháború azáltal válik igazán érdekessé, ha hozzátesszük: a brit Hinkley Point C atomerőmű áramát a brit kormány egy évekkel ezelőtt kötött szerződés értelmében 115 euró/MWh áron fogja megvásárolni. Már amennyiben a nukleáris erőmű építését valóban befejezik, és az termelni kezd a hálózatra. Ennél Paks II. esetében sem sokkal jobb a helyzet;  azzal együtt sem, hogy a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontban 2014-ben készült megtérülési számítás adatainál (ez optimista esetben 66, realista esetben 106, pesszimista esetben pedig 176 eurós egységárral számolt) később kicsit kedvezőbbekkel próbálta meggyőzni Brüsszelt Aszódi Attila - egykori kormánybiztos. Igaz, akkor Aszódi még azt bizonygatta, hogy Paks II.-höz nincs szükség állami támogatásra.

A Wiley Online-on publikált jelentésből végeredményben az olvasható ki, hogy a közüzemi pv készen áll a szabad piaci versenyre. Mindez alig néhány nappal azután történik, hogy Spanyolországban, Sevilla környékén aláírták a második olyan nagy naperőművi beruházást, amelyhez a felek nem kértek állami szubvenciót.

A tanulmány szerzői ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy a politikai döntéshozók lemaradnak az iparág által diktált fejlődéstől, így többségük hibás, illetve elavult adatokra támaszkodik. Ezért van az, hogy - mint az még a Nemzetközi Energiaügynökséggel is megtörtént - folyamatosan alulbecsülik a napenergiában rejlő energetikai potenciált.