A Lengyelországban és Magyarországon hatalmon lévő populista kormányok nem sok tiszteletet mutatnak az európai alapértékek és intézménye iránt, ezért van abban ráció, hogy az EU mindkét ország uniós támogatásának felfüggesztését mérlegeli, ám lehet, hogy ez nem jó ötlet. Ezzel indítja cikkét a Project Syndicate weboldalán Slawomir Sierakowski varsói politológus professzor.

Régi és új érvek

Érvelésében elismétli azt a sokat emlegetett körülményt, miszerint a szigorú uniós fellépés visszaüthet, ám emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a korlátozások legerősebb híveitől nem idegen némi képmutatás. Az előbbivel kapcsolatban Sierakowski úgy véli, hogy egy külső hatalom büntetése csak akkor hatásos, ha az országot, amelyet érint, nyílt diktatúra sújtja, s ezért a társadalom többsége szemben áll a hatalommal. Ennek a két országnak a vezetőit azonban megválasztották.

A másik gond, amire a helyi ellenzék is felhívja figyelmet, hogy az uniós pénzek elvonása végső soron a társadalom egészét hozza nehéz helyzetbe, azaz a kormányoknak szánt büntetéssel a népet sújtják. Ugyanakkor az ellenzékiek morális érve mögött már van egy szimpla politikai számítás is, ami kissé képmutatóvá teszi a viselkedésüket. Nevezetesen az, hogy az EU-támogatások felfüggesztése rontaná az EU imázsát, amivel végső soron a populista kormányok kezére játszana, erősítve azokat ellenzékükkel szemben.

Burkolt játszmák

Hasonló a helyzet a lengyel és magyar vezetés legkeményebb európai bírálóival, köztük Guy Verhofstadttal, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetőjével és Emmanuel Macron francia államfővel. Miközben a populista kelet európai rezsimeket ostorozzák, a nyugat-európai populistáit ellen is támadnak - véli a lengyel szakértő.

Tisztában vannak azzal, hogy az európai konzervatívok politikai közössége is "szennyezett" a populizmussal, így a kelet-közép-európai garabonciás rezsimek elleni fellépéssel valójában az ő imázsukat is igyekeznek rontani. A cél az lehet, hogy a centrista, liberális politikai irányzatokat erősítsék az európai politikában, amelyet az elmúlt évtizedben a konzervatív jobboldaliak és részben a szociáldemokraták uraltak.

A történet végén nem a Jaroslaw Kaczynski vagy Orbán Viktor nevével fémjelzett rezsim járhat rosszul az uniós források átutalásának szigorításával (amelynek hivatkozási alapja, hogy a támogatások feltételül kell szabni a jog uralmának érvényesülését), hanem az utódaik. Főként Lengyelországban, ahol a mérsékelt ellenzéki pártszövetségnek lehet esélye arra, hogy a legyőzze a regnáló radikális jobboldalt a 2019. őszén esedékes következő parlamenti választásokon.

Az ellenzék dobja be a törölközőt!

A magyar ellenzék a választások óta még annál is rosszabbul teljesít, mint a szavazás előtt - idézte a baloldali elkötelezettségű kanadai Hungarian Free Press Lendvai Ildikó tévényilatkozatát. A sajtóorgánum ezután sorra veszi az ellenzéki pártok belső csatáit és botrányait és átadja a szót Herényi Károly volt MDF-es politikusnak. Látva az ellenzéki pártok siralmas viselkedését Herényi úgy látja, a választók nem bízhatták rá ezekre az ország irányítását. A kanadai sajtóorgánum szerkesztői végül arra lyukadnak ki, hogy a külső megfigyelő nézőpontjából nézve úgy látszik, hogy a mai magyar ellenzék viselkedése vállalhatatlan. Amit tesznek, az árt az országuknak és a szavazóiknak, és még mélyebbre löki a magyarokat az apátiában és a kiábrándultságban. Talán eljött az idő, hogy bedobják a törölközőt.

A fotó forrása: Patrik Stollarz/AFP