Néhány napja úgy tűnt, minden sínen van: a világ olajiparának legnagyobb termelői az OPEC+ együttműködés keretében az év végéig szóló megállapodást kötnek a fekete arany kínálatáról és az olajkartellen kívül Oroszországot és még néhány termelőt tömörítő csoport tovább folytatja együttműködését a jövő év végéig. Aztán hirtelen minden teljesen bizonytalanná vált – írja a Bloombergen megjelent elemzésében Julian Lee olajipari stratéga. Az OPEC+ hirtelen a széthullásával is fenyegető válságba került.

A részt vevő országok hónapokon át dolgoztak azon, hogy előálljanak az év második felére vonatkozó tervükkel. Végül arra jutottak, hogy augusztus és december között öt hónap alatt kétmillió hordóval növelik a napi olajkínálatot, mégpedig havi 400 ezer hordós részletekben, egyenletesen elosztva. Ez kisebb, mint amit a piaci szereplők jónak láttak volna, de ahhoz elég, hogy megakadályozza a fekete arany árának drámai emelkedését abban az időszakban, amikor a járvány visszaszorulásával a világ országainak gazdaságai nekilendülnek.

Ez volt a javaslat első pillére. A második pedig az, hogy az OPEC+ hosszabbítsa meg együttműködését 2022 végéig. Enélkül a jövő év áprilisában befejeződik az országcsoport koordinált fellépése. Mindezzel azonban volt egy kis gond. A javaslat, amiről július első napjaiban kellett volna megállapodniuk a feleknek, jórészt a két legnagyobb piaci játékos, Szaúd-Arábia és Oroszország egyezségeként született, kevés további véleményt figyelembe véve.

Ami sok, az sok

Ez sok volt az Egyesült Arab Emírségeknek az OPEC+ negyedik legnagyobb termelőjének. Bejelentették, hogy magukra nézve túlságosan restriktívnek tartják a kitermelési javaslatot a többi ország lehetőségéhez képest. Magyarán jobban akarják növelni saját olajexportjukat, amit úgy óhajtanak elérni, hogy idén a piaci kereslethez igazodóan emelnék a kínálatot és nem támogatják az együttműködés meghosszabbítását 2022 áprilisán túl.

A konfliktus kiindulópontja a Bloomberg cikkírója szerint a 2020. áprilisi egyezségben keresendő, amely nagyjából a 2018-as kitermelési szintekből indult ki, de például Oroszországnak megengedte, hogy ezt átlépje napi 600 ezer hordóval. Akkor Szaúd-Arábia vállalta saját kvótája csökkentését annak érdekében, hogy az OPEC+ tagjai ezt a kivételt lenyeljék. Eközben azonban az Emirátusok gyorsan növelte kitermelési kapacitásait, új projekteket indított, amelyek segítségével napi hárommillió hordóról négymillió közelébe bővítheti kitermelését.

Már akkor szóltak

Az Emirátusok ennek tudatában tavaly tavasszal panaszkodtak arra, hogy túl nagy önkorlátozást vár tőlük az OPEC+, ezért arra célozgattak, hogy újragondolják tagságukat az OPEC-ben. Most megmakacsolták magukat és napi 700 ezer hordóval akarják növelni csupán saját kitermelésüket, amit Szaúd-Arábia aligha fogadhat el, mert már az idei kínálatbővítést is ellenezte, csak kompromisszumként fogadta el azon az áron, hogy kiterjesztik az OPEC+ tevékenységét a jövő év végéig.

A patthelyzetet többféle módon is fel lehet oldani – elvileg. Egyrészt volt példa az OPEC történetében arra, hogy egy tagállam, nevezetesen Irán esetén felülvizsgálták az ország kitermelési kvótáját. Ez azonban ritka kivétel, messze nem a szabály. Emellett az Emírségek megteheti, hogy belemegy a formális egyezségbe, azután valójában több olajat visz a piacra, mint amekkora a kvótája. Ez megszokott játék az OPEC-ben, ám amikor a múlt nyáron ezt játszották, a szaúdiak erős nyomással térítették jobb belátásra őket.

Őrült forgatókönyvek

Ha a felek nem találják meg a közös hangot, akkor szélsőséges forgatókönyvek játszódhatnak le. Az egyik, hogy megállapodás híján az OPEC+ nem emeli a kitermelését, így a felpörgő gazdaságok erősödő kereslete változatlan olajkínálattal találkozhat, aminek eredményeként 2021 második felében megnőhet a fekete arany ára, lökést adva az általánosan megfigyelhető inflációnak, főként a benzinkutaknál.

A másik lehetőség, hogy a belső ellentétek szétfeszítik az OPEC+ együttműködést, ami a termelők piacán elvezet a mindenki harca mindenki ellen állapotához. Ez árháborúhoz vezethet. Volt már ilyen helyzet 2020 áprilisában, amikor Oroszország és Szaúd-Arábia egymásnak esett. Az utóbbi ország akkor napi 11,6 millió hordóra tolta fel olajkitermelését és az észak-amerikai WTI kőolaj ára rövid időre negatívvá vált.

A Bloomberg cikkírója szerint a belső harc lecsillapításához hideg fejekre lenne szükség, de egyelőre úgy látszik, hogy a forró sivatagi nyárban a politikusok vérmérséklete is forrponton van.