Hamarosan újabb kelet-közép-európai ország kerülhet populista kormány irányítása alá, miután Csehországban az októberi választások előtt a közvélemény-kutatások szerint óriási fölénnyel vezeti a népszerűségi listákat az ANO, a nacionalista, dúsgazdag Adrej Babis üzletember pártja.

Ezzel a közép-európai ország csatlakozik Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Szlovákiához, amelyek élén populista politikai erők állnak. Így aztán egy valami állhat csak útjába a régió radikalizálódásának: a nyugat-európai tőke - kezdi cikkét Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája.

Külföldi kézben lévő országok

A nyugati befektetések olyan fontos szerepet játszanak ezeknek az országoknak a gazdaságában, hogy a nacionalista politikusok a gyarmatosító vadkapitalizmus áldozatainak állíthatják be társadalmaikat szemben az EU hivatalos ideológiájával, amely szerint az unió egyenrangú államok grandiózus gazdasági-politikai integrációja.

Bershidsky idézi Filip Novokmet, Thomas Piketty és Gabriel Zucman megjegyzését, miszerint a régió nemzetei "külföldi kézben lévő országok". Miután a külföldi befektetők meghatározott uniós tagállamokból, elsősorban Németországból érkeznek, a helyzet kezd hasonlítani ahhoz, ami a nagy országokat jellemzi: a prosperáló centrum kezében vannak a periférián lévő térségek.

A szerzőhármas szerint ez eltorzítja az egyenlőtlenségi mutatókat is. Az ezekben az országokban keletkező jövedelem és vagyon jelentős részét külföldiek tartják a kezükben, ami nem jelenik meg a nemzeti statisztikában, így a valóságosnál kisebbnek látszanak a belső társadalmi különbségek.

Árulkodó statisztikák

Nem számítva Görögországot, Ciprust, Portugáliát és Spanyolországot, amelyek az eurózóna gazdasági válságában hatalmas külföldi tőkeinjekciót kaptak, az EU-n belül kelet-közép-európai országokban a legnagyobb a nettó befektetések negatív aránya a GDP-hez képest. Más szóval sokkal több tőke érkezett hozzájuk, mint amennyit más országokban befektettek.

Szemben válság sújtotta társaikkal a keleti régió nemzetei nem egyszeri támogatásokkal gyűjtötték be ezeket a befektetéseket, hanem folyamatosan, évtizedek alatt építették fel nettó pozíciójukat. Ami azt illeti még büszkék is rá: úgy vélik, hogy gazdaságaik nyitottságának bizonyítéka, ami lehetővé teszi, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz.

Sokba lehet

Amíg nem csap le valamilyen gazdasági vihar, addig nem érzékelik, hogy a külföldi tulajdonnak hátrányai is vannak. A pénzügyi krízis idején először a külső kézben lévő bankok szűkítették az új hitelek nyújtását, egyes ágazatokban pedig olyan nagy foglalkoztatók a multik, hogy esetleges kivonulásuk nagy bajt okozhat.

Lengyelországban és Csehországban a munkaerő harmadát külföldi cégek foglalkoztatják. És ezek a legnagyobb, gazdaságilag legfontosabb vállalatok. A lengyeleknél például az export kétharmadát produkálják, a cseheknél a hozzáadott termelési érték 42 százalékát hozzák. Ha közülük csak néhányat elvesztenének ezek a nemzetek, az visszafordítaná gazdasági gyarapodásukat.

Odacsaphatnak, de csak kicsit

A külföldiek előnyei közismertek: ebben a régióban olcsó, képzett munkaerőt találnak anélkül, hogy ezért a világ túlsó végére, hagyományos piacaiktól távolra kellene telepíteniük gyártásukat. A populista kormányok odacsaphatnak a bankoknak vagy a szupermarketeknek, de csak óvatosan.

Orbán Viktor magyar kormányfő megtette ezt, majd a nyomába lépve a radikális jobboldali lengyel vezetés is, ahogy a Babis vezette cseh kormány is szívózhat. Orbán azonban arra is példát mutat, hogy az itteni vezetők nem kockáztathatják a külföldi tőke jelentősebb kivonulását, mert az a hatalmukat aláásó gazdasági bajokat eredményezne - állítja a Bloomberg publicistája.

Ugyanez a helyzet az EU befolyásának visszautasításával (mondván: Nem leszünk gyarmat!). Az uniós támogatások elvesztése hasonló bajokhoz vezethet, hiába tartja túlzottnak, akár gyarmatosítónak e társadalmak tagjainak egy része a nyugati cégek és az európai intézmények jelenlétét országukban.

Nagy színjáték

Semmi kétség, hogy a nacionalista retorika alapján a szavazók egy része elhiszi, hogy vezetőik függetlenek, ám ennek semmi köze a valósághoz. A régió politikusai két dolgot tehetnek: beérik egy látszat rebellióval nagyon hülye hazai támogatóik megvezetése céljából vagy komolyan szembe fordulnak a kézzel, amelytől enni kapnak, ami az országaik gazdaságát tápláló befektetések elpárolgásával járna.

Ez láthatóan nem igazán valós alternatíva. Kelet-Közép-Európának az az érdeke, hogy az európai integráció bajnoka legyen, ahogy korábban az uniós csatlakozás élharcosa volt. Bershidsky szerint egy idő után érdektelen lesz, melyik országban van egy-egy cég központja, mert Európának közös költségvetése lesz és a gazdasági kohézió elkerülhetetlenné válik.

A nacionalizmusnak lehetnek még pillanatai, de már lekésett arról, hogy keresztbe feküdjön ennek az integrációnak. A régió országai túl hosszú ideje nyitottak a külföldi befektetők előtt, túl nagy mértékben elvesztették az ellenőrzést saját gazdasági jövőjük felett ahhoz, hogy megőrizzék a politikai kontrollt ügyeik irányítása felett. Az EU nemzetállaminak önállósága hasonlatossá válik a helyhatóságok önállóságához.