Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke nagyjából egy évvel ezelőtt lelkesen támogatta az eurózóna vezetőinek azt a tervét, hogy vizsgálják felül a közös európai valutát használó országok együttműködési rendszerét. Az ECB részben azzal indokolta monetáris enyhítési politikáját, hogy a gazdaság élénkítésével időt akar adni az övezet integrációját erősítő reformok elkezdéséhez, illetve mérsékelni akarja az átalakítások fájdalmas következményeit.

Az EU júniusi csúcsértekezletére készülő dokumentumok azonban arra utalnak, hogy elfogyott a lendület: az integráció elmélyítésének igénye mellé felzárkózott a nemzeti kormányok szerepének erősítése - derül ki a Financial Times (FT) háttérelemzéséből. A kiszivárogtatott dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy az európai vezetők inkább egy takarításra vállalkoznának az eurózóna háza táján a nagy felújítás helyett. Az FT egy háromoldalas összefoglalót, egy német-francia, illetve egy olasz javaslatot tekintett át.

Kis lépések az EU-nak és másnak se nagyok

A legambiciózusabbnak az olasz tervezet tűnik, ám ez sem megy túl azon, hogy javasolja a pénzügyi és az adósságválság idején elfogadott költségvetési szabályok rögzítését, illetve az eurózóna közös bankmentő alapjának erőteljesebb feltöltését forrásokkal. Ugyanakkor mindhárom dokumentumból kitűnik, hogy a tagállamok költségvetéseivel kapcsolatos uniós ellenőrzési jogok jelentik a kritikus kérdést.

A válság idején, 2011-ben elfogadott szabályok felhatalmazták az uniós vezetést, hogy bírságot szabjon ki a költségvetési szabályokat megsértő tagállamokra. Ezt a szigorú szankciót azonban a gyakorlatban sohasem alkalmazták és a szakértők egyre inkább úgy látják, hogy az Európai Bizottság soha nem lesz abban a helyzetben, hogy ilyen keményen megbüntessen egy nemzeti kormányt.

Hamvába holt a berlini kormány egyik németesen szigorú kezdeményezése is, amely szerint szerződésben lehetett volna kötelezni az eurózóna kormányait vállalt reformprogramjuk végrehajtására. Miután kiderült, hogy Berlinen kívül senki sem támogatja ezt az ötletet, szépen megfeledkeztek róla.

Hátrább a brüsszeli agarakkal

Sőt úgy tűnik, hogy a francia-német javaslat még vissza is hátrál valamennyire a korábbi integrációs szinttől. Berlin és Párizs kart karba öltve azt javasolja, hogy az Európai Bizottság játsszon kevésbé előíró szerepet ajánlásai megfogalmazásakor és működjön szorosabban együtt a nemzeti kormányokkal a reformprogramok megfogalmazásakor. Az olasz papír még ennél is tovább megy: egyszerűen nemzeti hatáskörbe helyezné a gazdasági átalakításokkal kapcsolatos döntéseket.

Nem igazán kapott támogatást a közös büdzsé (fiscal capacity) ügye sem. Az eurózónás költségvetésnek az lett volna a szerepe, hogy forrásokat nyújtson a reformintézkedések végrehajtásához. A háromoldalas összegző dokumentum, amelyet azok a brüsszeli tisztviselők (a szakzsargonban serpák) állítottak össze, akik köröztették a két javaslatot az uniós fővárosokban, a jövőbe tolja ezt az ügyet. A diszkrét megfogalmazás úgy szól, hogy a közös büdzsé létrehozása közép- és hosszú távon esedékes. Ismerve az EU bürokráciájának lomhaságát, ezt egyet jelent a távoli jövővel vagy a soha napjával.

Idegeskedhetnek a britek

A halogatáson az sem változtat, hogy jelentős irodalma van a közgazdaságtanban a büdzsének. Sokan dicsérik azt a képességét, hogy elnyelheti a gazdasági sokkokat. A szakértők szerint sokat segíthetnek a hanyatló spirálba kerülő eurótagállamoknak. (Ez a spirál úgy néz ki, hogy a recesszió csökkenti az adóbevételeket, növeli a munkanélküli-kiadásokat, ami feltolja a költségvetési deficitet, így az uniós szabályoknak megfelelően le kell faragniuk a kiadásokat, ami tovább nyomja le a gazdaságukat a recesszióba.) A központi forrás segítségével mérsékelhetnék a szociális feszültségeket - hangsúlyozzák a közgazdászok.

A francia-német javaslat teljesen figyelmen kívül hagyja az eurózónás költségvetés ügyét, csak annyit ígér, hogy 2016 végéig elemezni fogják a közös intézmények létrehozásnak jogi feltételeit. Ez rossz hír a brit kormánynak, mert partnerei aligha fognak az európai alapszerződés módosításának részleteiről beszélgetni, amíg ezt az elemzést be nem fejezik.

David Cameron kormánya olyan változtatásokat akar az EU alapvető jogszabályán, amelyek lazítanák a szigetország kötődését a közösséghez. A módosítások után akarnak népszavazást tartani - legkésőbb 2017 végéig - Nagy-Britannia uniós tagságáról. Cameron már a napokban európai körútra indul, hogy szövetségeseket szerezzen terveihez, ám a júniusi EU-csúcsra készült javaslatok szerint, másfél évig húzódhat bármilyen javaslat előkészítése.

Adjuk be a közösbe!

Mindhárom dokumentum javasolja az eurózóna munkanélküli-segélyezési rendszerének összehangolását, az e célra rendelkezésre álló források egy részének összeadását. A bankunióval kapcsolatban csak a már ismert felvetéseket ismétlik meg, például azt, hogy lehetővé kellene tenni az eurózóna 500 milliárd euró tőkéjű biztonsági alapjának (ESM) a bajba került bankok feltőkésítését.

Végül nagyon úgy tűnik, hogy a javaslattevők lemondtak az eurózóna pénzügyminisztereit tömörítő eurócsoport befolyásának erősítéséről is. A korábbi terv az volt, hogy miután a testület jelenlegi vezetője, Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter mandátuma júniusban lejár, áttérnek az állandó elnöki megbízásra. Ezzel nagyobb súlyt adhattak volna az eurócsoportnak.

A német-francia javaslat nem tesz említést erről, ami javítja Dijsselbloem újraválasztási esélyeit és rontja spanyol kollégája, Luis de Guindos lehetőségeit. Az ő kormánya ugyanis jó eséllyel elveszti az ősszel esedékes parlamenti választásokat, ezért inkább akkor szerezhette volna meg az elnöki posztot, ha független vezetőt kerestek volna a testület élére az eurócsoport egyik tagjának megbízása helyett.