Magyarország lecövekelt egyfajta nacionalizmus mellett, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök hisz. Ennek a nacionalizmusnak szüksége van egy erős kézre, amely irányítja, s ez persze az ő keze, illetve az ő pártja, a Fidesz, amely biztosítja ehhez a politikai hátteret. Ebben a felfogásban magyar nemzet identitása és Orbán Viktor politikája egy és ugyanaz, mármint az előbbinek megfelelő cselekvés az utóbbi. Lényegében így írja le a Magyarországon 2010 óta kiépült politikai rezsimet Ben Rhodes, Barack Obama elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadó-helyettese a The Atlanticon megjelent publicisztikájában.

A cikk nem titkolt célja, hogy igazolja azt a tételt, miszerint Donald Trump amerikai elnök újraválasztása esetén az Egyesült Államok még inkább hasonlóvá válna a mai Magyarországhoz, ami a cikkíró szerint nem lenne jó. Úgy véli, már most is sok hasonlóság látható a két országban zajló folyamatok között. Az erőteljes jobboldali-populista identitást, a fehér, keresztény választók igényét a hatalomra az amerikai Republikánus Párton belül kialakult Tea Party hozza, amely izzítja a 2008-as pénzügy válság veszteseinek sérelmeiből fakadó, felelősöket kereső érzelmeket.

Kapcsolódó

Hasonlóságok

Az Orbán-rezsim az új választási törvényben átszabta a választókerületeket - számos republikánus döntéshozó hasonló módszerrel igyekszik bebetonozni hatalmát. A Fidesz kormányai létrehoztak egy új magyar oligarcha rendet (NER-lovagok), amely finanszírozza a Fideszt - a republikánus politikai létrehozott egy donorosztályt, amely dollármilliárdokat költ a jobboldali politikai irányzatok, szervezetek, média és politikusok támogatására.

A magyar média gerince az állami tévével, rádióval és a kormánnyal jó viszonyban lévő tulajdonosok kezében lévő sajtorgánumok seregével a kormány propagandagépezetévé vált - a Fox News hasonló propaganda szerepet tölt be tévével, rádióval, weboldalakkal és jelenléttel a közösségi médiában. A magyar külpolitika oroszbaráttá vált - az amerikai republikánusok ötvözik az oroszellenes retorikát annak szisztematikus tagadásával, hogy Moszkva beavatkozik az amerikai demokrácia működésébe.

Orbán Viktor egyfajta rotációs rendszerben tálalja a magyaroknak a gumicsontokat: a fenyegetett keresztény identitást, nemzeti függetlenséget, amit az ő kormánya képvisel, illetve az ellenségeket: a nemzetközi szervezeteket, az ellenzéket, a bevándorlókat, a mérsékelt liberális elitet. Donald Trump ugyanezt teszi, és ugyanúgy a vagyunk mi és vannak ők képlet alapján osztja meg a társadalmat és tálalja az utálni való ellenségeket.

Ez lehet a vége

A The Atlantic cikkírója tovább gombolyítja a magyar miniszterelnök tevékenységét a 2014-es választás után - amely a bevándorlókkal, Soros Györggyel és a civil társadalommal kapcsolatos összeesküvés-elméletek gyártásával, illetve saját gazdasági és médiahátországának átszervezésével ment el -, aztán összegzi a 2018-as választások eredményét. A magyar kormányfő a szavazatok kevesebb mint felével szerzett kétharmados parlamenti többséget.

Szerinte az amerikai elnök vélhetően szintén az arányos szavazást elveszítve - a győztes mindent visz elvét kihasználva - tarthatja meg hatalmát novemberben. Ismerve összeesküvés-elméleteit és a demokratikus normák iránti érzéketlenségét, a cikkíró szerint a 2020 utáni Amerikai az irányításával még inkább hasonlatossá válna a 2014 és 2018 utáni Magyarországhoz. Hogy mire is gondol, azt februári budapesti látogatása alapján szerzett tapasztalataira, újságírókkal, civil szervezetek vezetőivel folytatott beszélgetéseire alapozza.

Kiüresedés

Egyik beszélgetőtársa szerint a civilek elleni kampányok, amelyek élharcosai a jobboldali sajtómunkások, valójában azt a célt szolgálják, hogy demoralizálják azokat, akik nem kormány oldalán vállalnának közéleti szerepet. Az ország vezetése ezen keresztül azt az üzenetet küldi az embereknek, hogy aki a politikába ártja magát, az nagy kockázatot vállal, könnyen bemocskolódhat, ezért okos ember inkább távol tartja magát ettől. Ezzel apátiába süllyesztik, megnyomorítják a rezsim ellenzékét.

Orbán és Trump ugyanazt a módszer használja mondta a The Atlantic cikkírójának Léderer Sándor a K-Monitor antikorrupciós aktivistája. Mindig kreálnak egy nagyobb botrányt, egy nagyobb sztorit, ami eltereli az embereket arról, hogy szakpolitikai kérdésekről beszéljenek. Egy érdektelen vitát kavarnak szimbolikusan fontos dolgokról, hogy ne arról folyjon a közbeszéd, hogyan kéne vezetni az országot, és hogyan kormányoz a jelenlegi vezetés.

Pardavi Márta a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke úgy látja, hogy a Magyarországon kiépült politikai rendszernek már nincs egyéb célja, mint hogy hatalmon tartsa a Fideszt és biztosítsa megfelelő finanszírozását. A nemzeti érzelmekre bazírozó kommunikáció valós célja, hogy a helyén tartsa a miniszterelnököt.

Sötét jóslat

A publicista szerint Orbán és Trump ugyanazon az autoritárius-nacionalista hullámon emelkedik, mint sok más ország vezetője (Brazília, Fülöp-szigetek, Kína, India, Oroszország, Törökország). Vezetői sikerük azon az érvelésen alapul, amit a magyar miniszterelnök régóta hangoztat: a globalizáció és a liberális demokráciák kudarcot vallottak, ezért a tradicionális nacionalizmus teheti újra naggyá az országokat.

A történelmet szemlélve azt láthatjuk, hogy korábban autoritárius nacionalizmus volt a jellemző politikai rezsim, a liberális demokrácia inkább kivételnek tűnik, amely a második világháború után azért tudott pozíciókat szerezni, mert a világégés ráébresztette az embereket, hova vezethet az autoritárius nacionalizmuson alapuló rezsimek politikája

A The Atlantic cikkírója azonban úgy látja, hogy ennek vége szakadhat. Az emberek biztonságérzetét aláássa a belpolitikában a társadalmak kettéosztottsága, a mi és az ők közti szakadék mélyülése, a történelmi sérelmekre, illetve az elmúlt évtizedek szociális sérelmeire alapozó, populista politika. Ugyanezt teszi a külpolitikában az új Kína-USA-EU nagyhatalmi csatározás kiegészülve az olyan országok okozta bizonytalansággal, mint Oroszország és Irán, amelyek sérelmei veszedelmes következményekkel járhatnak. És ha az emberek félnek, akkor könnyen a magukat erősnek láttató vezetők hatása alá kerülhetnek.