Új módon bírálja Orbán Viktor politikáját James Kirchick, az amerikai Brookings Institution kutatója, a The End of Europe: Dictators, Demagogues, and the Coming Dark Age című könyv szerzője a Washington Postban megjelent írásában. Cikkének címe: Lator állammá válik-e Magyarország Európa közepén? sejteti mondanivalóját. Mint írja, az ország vezetését eddig főként a hazai politikai rendszer átszabása miatt bírálták.

Az Orbán Viktor vezette kormányok az elmúlt kilenc évben csorbították a jog uralmát, a hatalmi ágak elválasztását és a sajtószabadságot. A miniszterelnök feltűnően őszintén beszél arról, hogyan akarja átalakítani országát: például Kínát, Oroszországot és Törökországot említette követendő mintaként (2014-es tusnádfürdői beszédében). Miután áprilisban az általában szabadnak, de inkorrektnek tartott választásokon újraválasztották, győzelmi hangsúllyal jelentette ki, hogy vége a liberális demokrácia korszakának.

Kapcsolódó

Az új probléma

Kirchicket azonban nem ez izgatja, hanem az azóta eltelt háromnegyed évben követett orbáni politika. Olyan lépések jöttek ugyanis egymás után, amelyek nem pusztán a magyar vezetés demokrácia iránti elkötelezettségét kérdőjelezik meg, hanem azt is, hogy megbízható szövetségese-e még az Egyesült Államoknak és a demokratikus nyugati világnak?

Első példaként azt említi, hogy a magyar külpolitika "szabotálja" a nyugati szövetségi rendszer és Ukrajna kapcsolatainak elmélyítését. Budapest a kijevi nyelvtörvényre hivatkozik, amelynek alapján korlátozhatják az Ukrajnában élő magyarok nyelvhasználatát, ám a washingtoni lap cikkírója szerint ez egy lényegtelen kérdés a NATO Ukrajnának nyújtandó támogatásával szemben.

Az utóbbira egyebek mellett azért van szükség, mert Oroszország a második világháború óta először erőszakosan területet (a Krím félszigetet) vett el egy másik országtól. A NATO-tagság előnyeit élvező Magyarország Ukrajna-politikája azonban szembe megy a katonai szövetségével, és Moszkvát segíti.

Más ügyek

A politikai szakértő emellett megemlíti az elmúlt időszak több botrányos ügyét. Kezdi azzal, hogy Budapest novemberben visszautasította a NATO-szövetséges USA kérését két orosz fegyverkereskedő kiadására - akik egyebek mellett légelhárító rakétákat adtak el mexikói drogkartelleknek -, és ehelyett lehetővé tették, hogy Oroszországba távozzanak.

A magyar kormány formálisan támogatja a Moszkva 2014-es ukrajnai beavatkozása miatt Oroszország ellen hozott EU-szankciókat, de hangosan bírálja azokat és gyakran követeli feladásukat. Miközben Európa látványosan távolságot tart Vlagyimir Putyintól, az orosz államfő rendszeresen vendégeskedik Budapesten. A Washington Post cikkírója idézi az USA budapesti nagykövetségének egyik tisztviselőjét, aki 2017-ben azt mondta a Politicónak: elképzelhető, hogy Oroszország gyakorlatilag hírszerzési hídfőállásnak használja Magyarországot.

További ügyek

Kirchick szerint Orbán Viktor osztozik orosz kollégájával a revansista politika felkarolásában is. Az amerikai szakérő ennek alátámasztására idézi a magyar miniszterelnök 2018-as tusnádfürdői beszédét, amelyben következetesen Székelyföldről beszélt, amellyel a román vezetés nem tud mit kezdeni. Székelyföld még akkor is létezni fog, amikor már egész Európa behódolt az iszlámnak - idézi Orbán egyik kijelentését.

A cikkíró felhozza továbbá Mark Pompeo amerikai külügyminiszter megszólalását is, aki a múlt hónapban Brüsszelben bírálta azokat az erős országokat, amelyek a maguk illiberális elvei alapján át akarják szabni a nemzetközi rendszert. Oroszországra és Kínára gondolt, de szavai jól jellemezték az Orbán-kormány politikáját is, miközben Magyarország a nyugati szövetségi rendszer része.

Mit ért el?

Orbán Viktort korábban egy Európa perifériáján lévő, elszigetelt nyelvet beszélő kis ország vezetőjének tartották, ám mára a 21. század egyik jelentős figurájává vált. Évekkel a brexitről döntő brit népszavazás vagy Donald Trump amerikai elnökké választása előtt, azaz nemzeti populista politika kivirágzása előtt képviselte ezt a politikát. Gyorsan egypártrendszerré formálta országát és eltávolodott demokratikus szövetségeseitől.

Kirchick úgy véli, hogy ha a magyar miniszterelnök az USA megbízható szövetségese lenne, akkor el lehetne nézni neki a demokrácia csorbítását. A hidegháború idején az Egyesült Államok kész volt szemet hunyni az autoritárius jelenségek, még diktatúrák működése felett is, ha az adott ország vezetése egyébként antikommunista volt. Ma a geopolitikai küzdelem Európában nem a kapitalizmus és a szocializmus között, hanem a demokratikus és az autoritárius rendszerek között folyik. És egyre nehezebb megmondani, hogy Orbán Viktor melyik oldalon áll ebben a harcban.