A szótárak üzemeltetésével foglalkozó internetes site-ok már eldöntötték, mely szavukkal jellemzik 2018-at. Az Oxford a toxicot, mérgezőt választotta, a Collins a single-use-t, azaz egyszer használatost. Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája a misgovernment szót ajánlja olvasói figyelmébe, miután úgy látja a világ jelentős országai régen voltak egyszerre annyira rosszul vezetve, mint 2018-ban. Ami azt illeti csak Hszi Csin-ping kínai államfőnek adott elégségest, a többiek nem mentek át képzeletbeli vizsgáján.

A bénázó csúcspolitikusok listáját Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke vezeti. Miközben kezét-lábát töri, hogy meggyőzze az amerikaiakat: jól választottak, amikor két éve mellette döntöttek, semmi sem sikerül neki. A tőzsdék, amelyek jó teljesítményével regnálása első évében fényezte magát, botladoznak. Az USA költségvetési deficitje részben a Trump-adminisztráció korábbi adócsökkentései miatt 2012 óta nem látott magasságba emelkedett, a kereskedelmi hiány az ezt csökkenteni hivatott büntetővámok bevezetése ellenére tízéves csúcson van.

Kapcsolódó

Fluktuáció

Az elnöki adminisztráción belüli fluktuáció katasztrofális: Trump környezetének 65 százaléka cserélődött le kevesebb mint két év alatt - derül ki a Brookings Institution kutatóintézet adataiból. Ezen belül 24 tagú kabinetjéből 13-an távoztak és az elnöknek immáron nehézségei vannak azzal, hogy megfelelő utódokat találjon a helyükre. Korábbi munkatársainak egy része enyhén szólva nem rejti véka alá a vele szembeni kritikáját.

Mindez azonban csak a felszíne annak a rossz vezetésnek, amit az USA államfője produkál. Regnálásának második évében már megjelentek azok a károk, amelyeket az USA világpolitikai szerepében okozott. Izraelt és Dél-Koreát kivéve senki sem kapott tőle dicsérő jelzőket, ezért az emberek úgy gondolják, akár szövetségese országuk az USA-nak, akár nem, semmit sem várhatnak Amerikától. Az USA szövetségi rendszere gyengül, miközben egy bizonytalan, kaotikus többpólusú világrend kezd formát ölteni.

Európa sem áll jól

Theresa May brit miniszterelnök biztosan szerezte meg a rossz vezetők rangsorának második helyét. A brexit elé néző országában lassul a gazdaság, a cégek elhalasztják beruházásaikat, a külkereskedelmi hiány nő. A kormány olyan válási megállapodást hozott tető alá az EU-val, ami sem a brexitereknek, sem a remainereknek nem tetszik, a parlament várhatóan leszavazza, így az ország elindulhat a gazdasági katasztrófával fenyegető megállapodás nélküli EU-s kilépés felé. Talán egy újabb függetlenségi népszavazás lehetne a kiút, amit May körömszakadtáig ellenez.

Emmanuel Macron francia államfő az EU-s integráció erősítését célzó reformjaival a nyugati világ reménységeként lépett színre másfél éve, ám 2018 vége előtt az úgynevezett sárga mellényesek heves tiltakozása miatt vissza kellett vonnia hazai reformjai egy részét. A demonstrációkat a benzin adójának kicsi növelése robbantotta ki, ám elitellenes randalírozássá váltak.

Angela Merkel német kancellár azzal töltötte 2018-at, hogy próbálta elhárítani a pártszövetségén, a CDU/CSU-n belüli rebelliót, amelynek ő volt a célpontja. A konzervatív lázadok keményebb bevándorlásellenes szabályozást követeltek, olyan kulisszák mögötti vitákba kényszerítették a kancellárt, amelyekbe láthatóan belefáradt. Az ősszel lemondott a CDU pártelnökségéről, s immáron béna kacsaként irányítja Németországot. A gazdasági stabilitás ugyan megmaradt, ám egyre többen látják ezt inkább stagnálásnak, miközben az ország lemarad az új technológiák, az infrastruktúra és az oktatás fejlesztésében.

Gyengülő erős emberek

Nem csupán a demokráciák szenvednek a halvány vezetéstől, hanem az erős emberek irányítása alatt álló országok is - véli a Bloomberg publicistája. Vlagyimir Putyin orosz államfőt ugyan 2018 márciusában hatalmas többséggel választották újra, ám a nyugdíjkorhatár emelése miatt sokan szembe fordultak vele. (Enélkül fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer, ám Oroszországban igen alacsony az átlagéletkor.) Moszkva erőteljes külföldi akciói nem hoztak eredményt, Putyin továbbra sem tud értelmes, az együttműködést is lehetővé tevő kapcsolatot kialakítani az EU-val és az USA-val.

Recep Tayyip Erdogan török államfő szintén konszolidálta hatalmát 2018-ban egy választási győzelemmel, ám a gazdaság félremenedzselése miatt recesszió várható és a líra az argentin peso után a második leggyengébb valutaként majdnem 30 százalékot veszített értékéből a dollárral szemben. Mohamed bin Szalmán herceg Szaúd-Arábia reformer uralkodójaként lépett színre, ám imázsát tönkretette, hogy része lehetett Dzsamál Hasogdzsi, a Washington Post újságírója brutális megölésében Szaúd-Arábia ankarai követségén.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök pártja, a Fidesz újabb kétharmadot szerzett az április parlamenti választásokon, ám a kormányfő túlzásokba esett egy sor intézkedéssel, amelyek célja hatalma további konszolidációja volt. A rabszolgatörvény miatt az eddigi legkitartóbb tiltakozóhullámmal került szembe 2010 óta és rendőrség kénytelen volt erőszakot alkalmazni a tüntetőkkel szemben, amit a miniszterelnök az elmúlt nyolc és fél évben sikeresen elkerült.

Talán valami

Hszi Csin-ping kínai államfő annyiban jobban szerepelt említett kollégáinál, hogy elkerülte a nagy baklövéseket 2018-ban. Ugyanakkor nem egyértelmű, hogy jól döntötte-e, amikor viszontvámokkal reagált az amerikai kormány vámháborújára. Kína továbbra is feltörekvő ország, amely nagyon függ a kereskedelemtől. Hszi kiállása Trumppal szemben talán szimpátiát kelt Európában, de Kínának nem az európaiak a természetes szövetségesei. A következő években derül ki, hogy a pekingi vezetés izmozása Washingtonnal jó stratégiának bizonyult-e.

Lehet, hogy csupán a véletlen szüleménye, hogy 2018-ban nem láthattunk hozzáértő, világos fejű, arroganciától mentes vezetést a világpolitika színpadán. Ha azonban ez lesz a normális a következő években, akkor az átlagembernek is alkalmazkodnia kell hozzá. Ha elviselhetetlennek érzi országát, késznek kell arra, hogy kivándoroljon vagy hatékony tiltakozással lépjen fel a regnáló hatalommal szemben - tanácsolja a Bloomberg cikkírója. A rossz vezetés nem csupán olyan jelenség, amelyen az emberek ingathatják a fejünket, hanem olyasmi, ami lerombolhatja azokat a hazai és nemzetközi intézményeket, amelyek biztosítják normális életük feltételeit.