A furmányos Orbán Viktor miniszterelnök mindent megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a tekintélyelvű rendszerét és a muszlim bevándorlással szembeni elképzelhetetlen álláspontjával együtt is a főáramú, jobboldali politikusok egyikének adja el magát. Szembesülve azzal, hogy kizárhatják az Európai Néppártból, a kormányfő egy bocsánatkérést adott ki, de nem olyan dolgokért kért feloldozást, amelyek valóban mérgezővé teszik - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg európai ügyekért felelős publicistája.

Mivel a szakérő úgy látja, hogy a maradás feltételeként megszabott három kitétel - vagyis hogy a CEU amerikai diplomát adó képzései Budapesten maradhassanak, hogy Orbán kérjen bocsánatot a plakátkampánya miatt, amelyen Jean-Claude Junckert, az EPP tagját rossz színben tünteti fel, valamint hogy kérjen bocsánatot a Néppárttól - nem a valódi problémával foglalkoznak. Ugyanis bár a magyar kormány egy jobb-közép erőnek adja el magát, valójában az EPP több szervezetét már régen zavarja, hogy illiberális berendezkedés alakult ki Magyarországon: a kormány szerintük uralma alá vonta az állami médiát, üzletembereken keresztül pedig a független szerkesztőségeket is bevette, kedvére szabta át a jogállamiságot, Orbán pedig beszédeiben rendszeresen vádolja birodalomépítéssel és elnyomással azt Európai Uniót, amelynek tagja, és ilyet eddig csak a radikálisok mertek megtenni.

A kizárást kezdeményező EPP-tagok számára azért frusztráló ez különösen, mert valódi mérsékelt jobboldaliként épp a magyar miniszterelnökhöz hasonló populistákkal kell harcolniuk otthonukban. Az EPP vezetése azonban eddig csitította ezeket a hangokat, azzal érvelve, hogy a centrista ernyőpártban a vélemények viszonylag széles spektrumának meg kell jelennie. A bajor CSU - melynek tagja maga Weber is - különösen támogatta Orbánt: amit mondott, különösen a bevándorlásról, olyasmi, amit sok CSU-tag szeretne nyíltan felvállalni, de nem meri megtenni.

A Juncker-elleni támadás azért vált mégis vörös vonallá, mert az EPP egy vezetője ellen irányult, ami a szövetség egységének megbontását jelenti. Amit Orbán csak tetézett azzal, hogy a kommunista Lenint idézve "hasznos idiótáknak" titulálta azok a pártokat, amelyek a kizárását kezdeményezték. A keddi Weberrel folytatott találkozó után végül is a magyar kormányfő írt egy bocsánatkérő levelet, de ebben csak az idiótázás miatt kért elnézést. A kritikusok pedig jelezték is, hogy ezzel nem elégszenek meg. Ha pedig Orbán ennél erősebb megbánást mutat és teljesíti a pontokat is - véli Bershidsky - nem tesz zablát Orbánra, ahhoz sokkal több dolog miatt kellene megkövetnie magát.

"Ezek egyike sem fogja kényszeríteni Orbánt arra, hogy lemondjon semmilyen álláspontjáról, és meghátráljon belföldi tevékenységében. Ha nem hajlandó feladni ezeket, akkor semmi nem indokolja a Fidesz tagságát az EPP-ben" - magyarázza a szakértő, aki szerint a következő napokban mindkét fél aktívan keres majd kompromisszumot: mert az európai politika nem a tiszta harci vonalakról szól, hanem a koalícióépítésről. Orbán pedig teszteli a maximálisan megengedett mértékű toxicitást.