A kelet-közép-európai országok 2004-es európai uniós csatlakozásukkor vállalták, hogy bevezetik a közös európai valutát, ám mivel ehhez nem kapcsolódik szigorú határidő, eddig csak a kicsi államok tették meg ezt a nagy lépést. A Baltikum országain kívül Szlovénia és Szlovákia lépett be az eurózónába Csehország, Lengyelország és Magyarország hezitál. Az előbbi két országban nem lenne gazdasági akadálya az euró átvételének és az utóbbiban sem sok - derül ki a bne régiós hírportál összefoglalójából.

Az akadályok politikai természetűek, illetve a lengyeleknél van egy komoly jogi probléma is. A csehek ellenkezésére jellemző, hogy bár bosszantotta őket, hogy a régi házastárs, Szlovákia beelőzte őket 2009-ben, ám még ezután sem jött meg a kedvük az euróhoz. Gazdaságuk teljesíti az összes feltételt ahhoz, hogy belépjenek az ERM II. rendszerbe, amelyen két évet kellene eltölteniük a valutacsere előtt, úgy, hogy eközben stabilan tartják a korona árfolyamát az euróhoz képest.

Ragaszkodnak koronájukhoz a csehek

A GDP várhatóan 2,6 százalékkal bővül 2015-ben, a gazdaság versenyképesnek számít - az export 30 százaléka Németországba irányul. Ráadásul az egy főre eső GDP tekintetében elérik az európai átlag 80 százalékát. (Ez az arány a pénzügyi válság óta stagnál.) A gondok inkább azzal vannak, hogyan csökkentsék az államadósságot, hogyan hajtsák végre a szükséges szerkezeti reformokat.

Ezek azonban kezelhetők, nem úgy mint a korábbi államfő, a jobboldali Václav Klaus legendás, erőteljes euroszkepticizmusának továbbélése a cseh politikai elit és a szavazók lelkében. Ennél konkrétabb akadály, hogy nemzeti bank elnökét még ő nevezte ki. A jelenlegi elnök, a szociáldemokrata Milos Zeman európárti, de az országot vezető baloldali pártszövetség inkább eltolná a kérdés napirendre tűzését a 2017-es választások utánra.

Hiába jók azonban a koalíció választási esélyei, ha győznek, akkor is ódzkodni fognak az ügy erőltetésétől. A felmérések szerint ugyanis a lakosság háromnegyede ellenzi az euró bevezetését. A jobboldali ellenzék nyilván felülne erre az ellenkezési hullámra, hogy növelje népszerűségét, amelyet alaposan megtépázott az a két évvel ezelőtti korrupciós botrány, amelybe belebukott az ország jobboldali vezetése. Egy szóval nagyon erős és bátor kormányra lenne szükség a cseh euróhoz, amilyet nem látott az ország az elmúlt két évtizedben.

Túl nagyok a lengyelek

Lengyelország 2008-ban volt a legközelebb ahhoz, hogy bevállalja az euró bevezetését, amikor Donald Tusk miniszterelnök azt mondta: 2012-ben belépnek. Néhány nappal ezt a kijelentést követően beütött a Lehman-csőd, elmélyült a pénzügy válság, majd ezt követően kirobbant az eurózóna adósságválsága, amely enyhén szólva népszerűtlenné tette az országban a közös európai valuta átvételét.

Szemben Szlovákiával, amely a 2004 utáni kedvező gazdasági környezetet használta fel a valutaváltás előkészítésére, Lengyelországban ebben az időszakban a radikális jobboldali Jog és Igazságosság kormányzott, amely hallani sem akar az euróról. Az európai valuta bevezetését a nemzeti szuverenitás újabb, megengedhetetlen csorbításának tartanák.

Ráadásul a zloty leértékelése segítette a lengyel gazdaságot abban, hogy még a világgazdasági válság idején is növekedjen és tény, hogy - szemben például a szomszédos balti államokkal, amelyeket exportfüggésük az eurózóna karjaiba hajtott - Lengyelország nagy belső piaccal rendelkezik. Más kérdés, hogy a lengyel elit attól tart, hogy ha nem veszik át az eurót, akkor kimaradnak Európa centrumának fejlődéséből.

Nincs rá esély?

A számok jók: az államadósság a GDP-nek csupán 53 százaléka, azaz jóval a 60 százalékos küszöb alatt van, a költségvetési hiány idén a megengedett szintre, a GDP három százaléka alá kerülhet. Marek Belka jegybankelnök nemrégiben leszögezte, hogy az euró bevezetése politikai döntés kérdése. Az ügy sajátos módon válhat politikai kérdéssé: a kormányzó jobbközép Civil Platform részben azzal különböztetheti meg magát a Jog és Igazságosságtól az idén ősszel esedékes választások előtt, hogy felvállalja az európártiságot.

Van azonban két komoly akadály. Az egyik, hogy a lengyelek több mint kétharmada, 68 százaléka ellenzi a valutacserét. A másik a lengyel alkotmány, amely bebetonozza azt a szabályt, hogy a valutakibocsátás és a monetáris politika meghatározásának joga a nemzeti bankot illeti. Ezt át kellene adni az Európai Központi Banknak, ám ehhez kétharmados többségre lenne szükség a parlamentben. Ismerve a politikai erőviszonyokat igencsak valószínűtlen, hogy ez az arány mostanában összejöhet.

Magyarok? Ugyan...

Magyarországot nagyon röviden elintézi a bne cikke. Az elemzés szerzői szerint Magyarország esetén az euróbevezetés eltolódása része az ország átfogóbb kudarcának. A rendszerváltás után úgy tekintettek Magyarországra, mint amely diktálni fogja az övezet gazdasági-politikai átmenetének ütemét, lépéseit, ám ma ott tartunk, hogy az eurócsatlakozás kérdése fel sem merül.

A 80 százalék körüli GDP arányos államadósság messze a 60 százalékos szint felett van és a kormány legfeljebb nagyon halvány lépéseket tesz annak érdekében, hogy a belépésnek alárendelten javítsa a gazdasági mutatókat. Ami azt illeti a minden hatalmat magánál tartó Orbán Viktor miniszterelnök regnálása alatt éppen ellenkező irányú lépéseket láthatunk: a kormány nagyobb érdeklődést mutat a Kelet iránt, mint az iránt, hogy bevigye Magyarországot az eurózónába.