Ironikus, hogy Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök éppen Londonban, a brexit fővárosában beszélt az EU jövőjéről a London School of Econoicson elmondott előadásában - írja a Financial Times (FT). Szerinte az uniónak sokkal merészebb célokat kellene maga elé tűznie, mint amilyenek felvállalására a tagállamok jelenleg hajlandóságot mutatnak.
Az ötlet, amit felvet nem új: meg kellene találni azokat a szervezeti kereteket, amelyek lehetővé teszik minden tagállamnak, hogy az igényeiknek megfelelő mértékben integrálódjanak a közös rendszerbe. Más szóval ki kell alakítani a többsebességes Európát, amelyben együtt tudnak élni egymás mellett a különböző mértékben integrálódott országok.
Hatvanadik évforduló
Ahogy közeledik az EU létrejöttét megalapozó római szerződés aláírásának 60. évfordulója, úgy válik egyre népszerűbbé az uniós tagállamok egy részének politikai elitje körében a többsebességes Európa koncepciója. Elsősorban az EU hat alapítójáról, a Benelux államokról, Franciaországról, Németországról és Olaszországról van szó.
Angela Merkel német kancellár, aki a lehető legszorosabb uniós egység fenntartására törekszik, a maga részéről rábólintott a változó sebességű Európa elképzelésére. A februári máltai uniós csúcson világossá tette, hogyan látja a helyzetet: nem minden ország akar ugyanolyan lépésekkel haladni az integráció felé.
Fehér könyv
A koncepciót Jean-Claude Juncker, az Európai bizottság elnöke fogja összefoglalni egy úgynevezett fehér könyvben. A római szerződés aláírásának évfordulóján, március 25-én tartandó uniós csúcsra el is készül ezzel a jelentéssel. A szöveg érinteni fogja az EU külső határainak védelmét, a katonai együttműködést, az egységes piac kiterjesztését és az európai fiatalok esélyeinek javítását.
Bizonyos fokig már ma is létezik a többsebességes Európa. A közös európai valutát használó 19 ország szorosabb integrációban van a 27 tagú EU-n belül. A lisszaboni szerződés kilenc uniós ország előtt nyitott utat arra, hogy bizonyos kérdésekben - például adózási ügyekben - a többieknél mélyebben működjenek együtt egymással.
Fekete pont
Ugyanakkor a többsebességes EU koncepciója megosztja a tagállamokat. Egyes nyugat-európai politikusok arra akarják felhasználni ezt a formulát, hogy leválasszák az unió centrumáról az olyan konzervatív nacionalista irányítás alatt álló országokat, mint Lengyelország és Magyarország, illetve az összefonódó politikai és gazdasági korrupcióval szennyezett Bulgáriát és Romániát.
Paul Magnette, a belga vallon régió miniszterelnöke teljes nyíltsággal beszél arról, hogy a brexit után polxitet, hungxitet, bulgxitet és romxitet akar. Eközben Lengyelország de facto vezetője, Jaroslaw Kaczynski radikális jobboldali kormánypárt (PiS) elnöke nemrégiben Merkel felvetésére reagálva nyíltan arról beszélt, hogy súlyos következményei lennének, ha valakik kétsebességessé akarnák tenni az EU-t.
Gondok vannak az eurózónán belül is. Görögország reménytelen pénzügyi helyzete, a franciák vonakodása a gazdasági reformoktól, az olasz bankok óriási adóssága, a németek elutasító álláspontja a fiskális unióval, sőt még a közös betétbiztosítási rendszerrel szemben is kétségessé teszik az övezet jövőjét.
Kockázat
A fehér könyv, amely bemutatja a politikai, gazdasági, fiskális és pénzügyi unióval kapcsolatos intézkedési tervet 2025-ig, azt a kockázatot hordozza magában, hogy rávilágít az uniós országok széthúzására - véli Giles Merritt, a brüsszeli Friends of Europe kutatóintézet alapítója.
Ugyanakkor legalább négy nyomós érv szól az európai integráció megújítása mellett. Először is a brexit nyomán kilép az unióból az Egyesült Királyság, az a tagország, amelyet régóta a szorosabb integráció fő ellenfelének tartottak.
Másodszor a Trump-adminisztráció hatalomra kerülése az USA-ban, amely világossá tette, hogy Európa kevésbé számíthat Amerikára, ráébresztette a kontinens vezetőit, hogy az EU-nak határozottabban a saját lábára kell állnia.
Harmadszor az Oroszország felől érkező politikai-gazdasági-katonai nyomás ellensúlyozása erősebb, egységesebb Európát feltételez. Végül negyedszer egy jobban működő EU erőteljes támaszt tudna adni az európai demokráciáknak a pillanatnyilag ellenállhatatlannak tűnő populista előretöréssel szemben.