A nyolcvanas évek népszerű limonádé-kalandfilmjeinek egyik leggyakrabban idézett jelenete az, amikor Krokodil Dundee New Yorkban összetalálkozik egy piti utcai tolvajjal. Az utóbbi késsel fenyegetőzve próbálja megszerezni az ausztrál krokodilvadász és partnere pénzét. Nem számít arra, hogy vadonhoz szokott férfi mindig magánál hordja félméteres vadásztőrét.

Dundee ránéz a rabló késére, és azt kérdi: Ez egy kés? Ezután előveszi méretes halefét, és kijelenti: Ez egy kés!. Az útonálló erre természetesen fejvesztve elmenekül. A Forbes cikkírója idézi a Renaissance Capital, a legnagyobb orosz befektetési cég elemzését, amely ennek a jelenetnek a felelevenítésével érzékelteti a spanyol és a magyar gazdasági fellendülés közti különbséget.

Ez kés!

Spanyolország sok elismerést kapott az utóbbi időben a szakemberektől, amelyekben dicsérték gazdasági eredményeit, ám az a kilábalás semmi a magyar gazdaság kilátásaihoz képest. (Az egy fellendülés? Ugyan már, ez az igazi fellendülés!) A sokat dicsért spanyol kilábalás halvány a határozott magyar folyamatokkal összevetve - idézi a Forbes a Renaissance elemzőjét, Charles Robertsont.

Magyarországon az üzleti bizalom 1998 óta a legmagasabb szinten áll és javul a fogyasztók hangulata is. A munkanélküliségi ráta ugyan még mindig 11 százalék, de ezzel rácáfol a pesszimista várakozásokra (korábban csak a legbizakodóbb elemzők számítottak 11 százalékra). A bérek nőnek, a kiskereskedelmi eladások októberre megkétszereződtek 2013 első negyedévéhez képest, így a GDP növekedési üteme is emelkedhet.

Robertson szerint ezt a tempót sokan indokolatlanul alacsonynak tartják, ami arra utal, hogy a bővülés jobb lehet a vártnál. A Bloombergnek nyilatkozó elemzők szerint 2013-ban 0,7 százalék lehetett a növekedés,a mi 2014-re 1,8, 2015-re két százalékra mehet fel. A Renaissance ezzel szemben egy százalékra teszi a tavalyi, 2,5-re az idei és négy százalékra a jövő évi ütemet.

A javuló foglalkoztatásnak köszönhetően magasabbak lesznek a bérek, nőni fog a fogyasztás, ami önmagát erősítő fellendüléshez vezet. Az export és az ipari termelés emelkedik, és mivel a magyar gazdaság szorosan kapcsolódik a némethez, amely továbbra is komoly hasznot húz az alacsony kamatokból, semmi okunk, hogy ne bízzunk a hegymenet folytatódásában - fejtegeti Robertson.

Hüm-hüm

A Renaissance elemzőjével persze enyhén szólva nem mindenki ért egyet. Mint minden feltörekvő piacot, Magyarországot is meggyötörheti a Fed monetáris enyhítésének visszavonása, ami gyengíteni fogja a befektetők érdeklődését a kockázatosabb régiók iránt. Kifejezetten Magyarországgal kapcsolatos kockázat a történelmi mélyponton, három százalékon álló alapkamat, a forint sérülékenysége és az idei parlamenti választás, ami, ugye, nem szokott kedvezni a hosszú távú gazdaságpolitikai lépéseknek.

Idetartozik külföldi tulajdonban lévő közszolgáltatók államosítására irányuló törekvés, ami enyhén szólva nem tankönyvi módja a gazdasági kilábalás támogatásának. A Deutsche Bank emellett megemlíti a Magyarország vállára nehezedő magas államadósságot, az ellenséges adózási környezetet és a "kihívásokkal teli szabályozási helyzetet" elsősorban a bankszektorban.

Morzsák

Akárhogy is van azonban, Magyarország hasznot fog húzni az eurózóna fellendüléséből. Ha ezt elfogadjuk, akkor abban sem kételkedhetünk, hogy a magyar gazdaság a fellendülés útján marad. Más kérdés, kik láthatják hasznát ennek. A Renaissance úgy látja, hogy az OTP, a legnagyobb magyar bank, és az erősödő lakossági keresletet kihasználó osztrák tulajdonú pénzintézetek szedhetnek fel lehulló morzsákat a gyarapodás eredményeiből.

Ugyanakkor az orosz befektetési cég szakértője úgy látja, hogy igencsak nehéznek bizonyulhat profitot csinálni a magyar fellendülésből. Visszatérve a nyolcvanas évek hollywoodi filméjéből vett hasonlatára Robertson úgy látja, hogy egy vállalat legalább olyan gondban lehet, ha pénzt akar látni ebből, mint az az útonálló, aki ki akarta zsebelni az ausztrál krokodilvadászt harminc éve New Yorkban.