A populista politikai irányzatok, elsősorban jobboldali változataik sötét időszak előtt állnak - véli Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. Bár 2016 a brexit mellett döntő brit népszavazással és Donald Trump amerikai elnökké választásával a populista előretörés egyik csúcs éve volt, mára kiderült, hogy a populisták ígéretei összefüggéstelenek és súlyos következményeik lehetnek. Ezért lehet, hogy 2019 hanyatlásuk éve lesz.

A brexittel kapcsolatos optimista várakozások elillantak, a kilépés mellett kampányolók szerint Theresa May miniszterelnök válási megállapodása, amit az EU-val kötött, a szigetország függetlenné válásának elárulása. Ma már az egyezmény nélküli brexit mellett érvelnek, ami rettenetes gazdasági következményekkel járna. Ha újabb népszavazást írnának ki a függetlenségről, azon súlyosan felsülhetne a Leave melletti kampány.

Kapcsolódó

A másik ág

A populista nyomulás amerikai ága szintén hanyatlik. Trump népszerűsége újra lejtőre került, a tőzsde, amelynek szárnyalását az elmúlt években saját elnöksége sikerének állította be, szintén elvesztette lendületét. Robert Mueller független ügyész vizsgálata az elnök 2016-os választási kampányának orosz kapcsolatairól hamarosan lezárulhat, és olyan eredményt hozhat, amelynek alapján alkotmányos felelősségre vonást kezdeményezhetnek Trump ellen.

A republikánus párt a tavalyi időközi választás gyenge eredménye, illetve az elnök vezető munkatársainak pánikszerű távozása miatt egyre kevésbé látja úgy, hogy Trump verhetetlen vagy legalábbis újra és újra váratlan győzelmekre képes garabonciás politikus.

Korai lenne

Mindezek alapján kísértést érezhet az ember, hogy úgy vélje: a populista előretörés elérte a csúcsát, ám korai lenne ezt kijelenteni - véli az FT publicistája. Ennek egyik oka, hogy bár a populista politikai irányzatoknak gondjaik akadtak, a gazdasági és kulturális okok, amelyeknek felívelésüket köszönhették, nem tűntek el.

A másik, hogy vannak jobb- és baloldali populista irányzatok, s míg az előbbiekre a korábbinál nehezebb időszak várhat, az utóbbiaknak éppen most jöhet el az idejük.

A harmadik, hogy a populista politika immáron globális szinten terjed Brazíliától Olaszországon át Magyarországig.

Populista bástyák

Az FT publicistája különösen fontosnak tartja a 2018-as brazíliai és olaszországi választásokat. Az előbbi juttatta az elnöki székbe Jair Bolsonarót, aki sokat átvet Trump szövegeiből. Ostorozza Kínát, a globalizmus és a kulturális eliteket. Az idei évet politikai nászúton töltheti, ugyanis liberális gazdasági reformjai miatt támogatják a piacok.

A populizmus másik bástyája az Olaszországban hatalomra jutott Liga vezetője, a kormány belügyminisztere Matteo Salvini lehet. Róma elkerülte a konfrontációt Brüsszellel a túl magas költségvetési hiány miatt, ám az átlagszavazó jól eső érzéssel szemlélte, hogy a kormány összetűzésbe keveredett az EU vezetésével.

Ha Salvini pártja jól szerepel a májusi európai parlamenti választásokon, akkor új választásokat kezdeményezhet hazájában, amelyek Olaszország domináns politikai erejévé tehetik a Ligát. Az ország gazdasági gyengesége miatt ugyan áldozatul eshet egy gazdasági visszaesésnek, de 2019 még az ő éve lehet.

Jön a bal

A jobboldalon kulturális kérdések fűtik a populista hangulatot, míg a balon kisebbségi jogok védelme és a gazdasági javak egyenlőbb elosztása. Az USA-ban elindult a demokraták előválasztási csatája, az esélyesek egytől egyik a párt "progresszív" szárnyához tartoznak, azaz olyan politikusok, akik úgy támadják a gazdagokat és a privilégiumokat, ahogy azt mérsékelt kollégáik soha nem tennék.

Az Egyesült Királyságban a brexit körüli zűrzavar végeredménye előrehozott választások kiírása lehet, ami hatalomra emelheti az 1970-es évekbeli nyugat-európai szocialista nézeteket követő Jeremy Corbyn munkáspárti elnököt. Ez és Trump esetleges megroppanása az egész világon inspirálhatja a baloldali radikális politikai mozgalmakat.

Van még benne kakaó

A pragmatikus centristák abban bízhatnak, hogy radikális kollégáik végül mind a jobb-, mind a baloldalon elmorzsolják népszerűségüket. Ahhoz azonban, hogy ezt ki tudják használni, meg kellene újulniuk. Olyan képviselőik, mint például Emmanuel Macron francia államfő például csak a régi nóta ismételgetésével - a rövid távú áldozatokért cserébe hosszú távú előnyöket ígérve - válaszoltak a populista előretörésre.

Ez kevés lesz - véli az FT szakírója -, mert a radikalizmus ugyan bajban van, de még korántsem csengett le. A migrációtól való félelem, a gazdasági bizonytalanság, a kulturális konzervativizmus továbbra is olyan politikai koktéllá állnak össze, amelyeket szívesen fogyaszt a választók széles tábora. A nehéz társadalmi problémákra adandó egyszerű válaszok iránti igény továbbra is erős az emberekben.