A 100 százalék a szakértő szerint bizonyítja, hogy Martin Schulznak minden korábbinál jobban sikerült szinte korlátlan teret engedni az érzelmeknek saját pártjában és szimpatizánsai körében. A párt választási programja viszont csak nyárra készül el, az SPD a június közepén tartandó dortmundi kongresszusán fogadják el. Addig Martin Schulz bizonyára nemcsak ellenfeleinek, hanem az elemzőknek is legalább annyi alkalmat ad arra, hogy egyes megnyilvánulásait a baloldali populizmus kategóriájába sorolják, mint eddig.
Sokan vélekednek úgy, hogy Schulz a németországi állapotokat - közöttük a társadalmi egyenlőtlenség helyzetét - sokkal sötétebb színekben festi le, mint a valóság, jóllehet az Angela Merkel vezette nagykoalíció kormányzása alatt a német társadalom nemzetközi összehasonlításban is a legkonszolidáltabb és leginkább emelkedő időszakát éli. Schulznak emiatt már kampányának kezdete óta szembe kellett nézni egy sajátos ellentmondással: pártja jelenleg 10 tartományban a kormányzati felelősség része és az SPD immár 19 éve országosan szinten is folyamatosan kormányzati pozícióban van, mi több, 2003-ban a Gerhard Schröder vezetésű szociáldemokrata kormány volt a szigorú megszorításokat tartalmazó "Agenda 2010" program kidolgozója, amely ugyan a német gazdaságot kimozdította a holtpontról, de a szakszervezetek és a munkavállalók szociális támogatási rendszerének jelentős részét lebontotta és Európa legnagyobb alacsonybér-szektorát teremtette meg.
Schulz ebből a helyzetből úgy talált kiutat, hogy a neoliberalizmus elleni harc fő szószólójaként az "Agenda 2010" elutasítása helyett annak részleges korrekcióját hirdette meg. A két évre szóló munkanélküli segély futamidejének meghosszabbítása, egyenlő bér férfiaknak és nőknek, ingyenes oktatás az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, a határozott idejű munkavállalói szerződések felülvizsgálata - csak néhány programpont, amely jól mutatja, hogy Schulz az SPD jövőjét a jóléti állam múltjában látja, ahogy erre a Jeremy Corbyn által vezetett brit Munkáspárt esetében is kísérlet történt, eddig sikertelenül.
Elfáradt a kancellár?
Tizenkét év kormányzás után a hivatalban lévő kancellár, Angela Merkel sokak szerint fáradtnak tűnik. Ezért pártjában, a CDU-ban erősödnek azok a hangok, amelyek szerint ideje hatékonyan fellépni az SPD balra tolódását jelentő Schulz-hatás és az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt populizmusa ellen.
Peter Tauber pártfőtitkár azonban a nullszaldós költségvetésen és az adócsökkentésen kívül eddig kevés konkrétummal állt elő. Tauber szerint az SPD-ét "a múlt pártjaként" kell megbélyegezni, jelezve, hogy Németország ma sokkal jobb helyzetben van, mint 2005-ben, amikor a Gerhard Schröder vezette akkori szociáldemokrata-Zöld kormányt leváltották. A kancellár hagyományosan a kivárás politikáját részesíti előnyben, de érzékeli, hogy ennek alkalmazása ma már legalább annyira korlátozott, mint korábban sikeres stratégiája, amelynek lényege, hogy a baloldali programok átvételével a szociáldemokrata választókat eredményesen tartotta távol a szavazástól.
Trump után Putyin
A szakértő utalt arra, hogy Angela Merkel kétségkívül továbbra is nagy nemzetközi tekintélynek örvend, az európai politikusok között szinte az egyetlen többszörös "túlélő" a politikában. Nemzetközi súlyát jól mutatja, hogy Donald Trumpnál tett bemutatkozó látogatása után Vlagyimir Putyin orosz elnökkel fog tárgyalni. Mindkét esetben, ha nem is azonos módon, de a politika és a politikai kultúra két különböző világával áll szemben.
A kérdés az, hogy miként képes politikai tapasztalatait hasznosítani nemcsak Németország, hanem Európa érdekében. A török belpolitikai konfliktus átterjedése Németországra, az EU-török menekültügyi megállapodás végleges összeomlásának veszélye, az amerikai-német kereskedelempolitikai feszültségek, az ukrán válság és nem utolsó sorban az EU egyben tartása viszont súlyos kockázatokat jelentenek számára.
Mi várható?
Kiss J. László szerint az őszi parlamenti választások esélyeit illetően három, a Saar-vidéken, Schleswig-Holsteinben, majd legnagyobb népessége folytán "kis-Bundestag-választásokként" is számon tartott Észak-Rajna Vesztfáliában sorra kerülő tartományi választások adhatnak eligazítást, ezek egyúttal a Schulz-hatás tartósságának és hatékonyságának a próbái is. Elég csupán egy pillantást vetni a március 26-án az eddig nagykoalíció keretében kormányzott tartományban, a Saar-vidéken megrendezendő, legközelebbi választásokra.
A felmérések szerint a szociáldemokraták csaknem azonos szinten állnak a CDU-val, amely szívesen folytatná a jelenlegi nagykoalíciót, mivel egyetlen más párttal sem lenne képes kormányzó többséget létrehozni. A valódi választás az SPD előtt áll, mivel a felmérések szerint a nagykoalíció folytatásán kívül a Baloldal pártjával (Die Linke) is többsége lenne. A nyugati tartományokban az első "piros-piros" koalíció jól illene Martin Schulznak a kancellári tisztség elnyerését célzó terveibe is.
A legfrissebb felmérések ugyanis arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi erőviszonyok alapján ősszel a CDU/CSU ellenzékbe szorulhat és baloldali kormány alakulhat Németországban, mert az SPD a Zöldekkel és a Baloldallal szűk többséget szerezhet a Bundestagban. Számítani lehet arra, hogy a szeptember 24-i választások nyomán megalakuló új német parlamentben megnő a hármas koalíciók esélye - jelentette ki a szakértő.