Két hatalmas gázkitermelő platform emelkedett ki az elmúlt években Izrael partjai előtt a Földközi-tenger kékségéből - derül ki a Bloomberg helyszíni riportjából. Néhány éve semmi sem volt erre - mutatott körbe Yossi Abu, a Delek Drilling LP vezérigazgatója. És a cégvezető szerint rövid időn belül még több gázkitermelő létesítmény nő ki a közelben a tengerből.
Észak felé mutatva elmondja, hogy egy olyan platform építésére készülnek, amelyről Egyiptomba és Törökországba akarják elszállítani a kitermelt földgázt. Ez persze csak a szavak szintjén egyszerű vállalkozás, a tenger fenekén futó több száz kilométeres csőkígyók lefektetése ugyanis rendkívüli műszaki kihívásokat támaszt a beruházó cégekkel szemben.
Óriási lehetőség
És persze további gondot jelent a térség politikai instabilitása, ám a mérleg másik serpenyőjében olyasmi van, ami rábírhatja a gázüzletből hasznot remélő országokat, hogy felülemelkedjenek régi ellentéteiken. Évtizedeken át irigykedve szemlélték, ahogy a közelben lévő Arab-öböl menti országok meggazdagszanak az olajbevételekből. Most úgy láthatják eljött az ő idejük.
A Derek feltárása ugyanis csak a kezdet. A Ciprustól Libanonig és Egyiptomig terjedő térségben óriási gázmezőket rejt a tenger feneke. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata szerint 9,6 ezer milliárd köbméter susogó energiahordozóról lehet szó. Ez nagyobb, mint az Egyesült Államok ismert földgázkészlete, igaz, sok szakértő szerint a valóság szerényebb ennél az impozáns számnál.
Együtt sírnak vagy nevetnek
Ez egy olyan lehetőség a térség országainak, amelynek megragadásával együtt nevethetnek, ám ha elszalasztják, akkor együtt fognak sírni - véli Amos Hochstein, John Kerry volt amerikai külügyminiszter energiaügyi tanácsadója.
Recep Tayyip Erdogan török államfő és Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök éveken át farkasszemet nézett egymással, ám 2016-ban kibékültek - nem kétséges, hogy ebben szerepet játszott a gázvagyon közös török-izraeli kiaknázásának lehetősége.
Törökország Oroszországtól és Irántól vásárol földgázt, ám mindkét szomszédjával hullámzó a viszonya. Erdogan azt szeretné, hogy országa a mediterrán térségből származó energiahordozó elosztóközpontjává válna. Ennek szellemében saját vejét nevezte ki energiaügyi miniszterré és a Turcas Petro AS török vállalat - amelyet Matthew Bryza korábbi amerikai diplomata vezet - izraeli gázimportról tárgyal.
Ciprus is beszállhat
Külön kérdés az 1974 óta görög és török részre osztott Ciprus újraegyesítése, amely megkönnyítené az energiahordozó-vagyonnal kapocslatos együttműködést. Az olasz Eni, az amerikai Exxon Mobil és a francia Total szívesen kutatna gáz után a szigetország környékén, amit megkönnyítene a helyzet rendezése. Nem véletlen, hogy az ezzel kapcsolatos svájci tárgyalások - szemben a korábbi sikertelen próbálkozásokkal - jó esélyekkel kecsegtetnek.
Sok elemző úgy gondolja, hogy egy izraeli-ciprusi-török gázvezeték lenne a legkedvezőbb útvonal a térség energiahordozójának Európába juttatására. A másik lehetőség, hogy Egyiptomba pumpálják a susogó energiahordót, majd ott folyékony gázzá (lng) alakítva szállítanák tovább. Emellett egy közvetlenül Görögországba irányuló vezeték lehetősége is felmerült.
Politikai kombináció
Bryza úgy látja, hogy a kelet-mediterrán térségben megismételhetnék a Baku-Ceyhan olajvezeték létrehozásának projektjét, amelyet azerbajdzsáni amerikai nagykövetként sikerrel támogatott. Az azeri fővárosból Grúzián át Törökországba vezető vezeték a több országot átfogó együttműködés jó példája. Egyben borsot törtek vele Oroszország orra alá.
Az USA most is határozottan támogatja Ciprus újraegyesítését és egy másik volt amerikai diplomata, Hochstein igyekszik összehozni a török-izraeli egymásra borulást is.
Kérdés, hogy a Trump-adminisztráció milyen hivatalos politikát kíván folytatni a térségben. Az elnök barátkozni akar Moszkvával, ám külügyminisztere, Rex Tillerson, az Exxon Mobil volt vezérigazgatója otthonosan mozog az olaj- és gázvezeték-diplomáciában.